Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: PETRI GÁBOR

Budapest Fõváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzata még 2007-ben határozta el, hogy – a Budapest- Fasori Evangélikus Egyházközség kezdeményezésére – a helyi protestáns gyülekezetekkel összefogva létrehozza a Reformációi emlékparkot. A tavalyi alapkõletétel, majd a létesítmény idén pünkösdkor történt átadása után elérkezett az az esemény, amelynek megünnepléséhez igazán méltó helyszínül szolgálhat ez az emlékpark. Október 31-én a fasori evangélikus templom mellett, a reformáció négy alapvetõ üzenetét szimbolizáló emlékmû négy monumentális oszlopának tövében négy protestáns felekezet közösen adott hálát a négyszázkilencvenegy éve megindult reformáció megõrzött hagyományaiért, ma is tapasztalható vívmányaiért és biztos jövõt jelentõ útmutatásáért.

A reformációt elindító események kezdõnapjának tekintett október 31-én – Luther négyszázkilencvenegy éve ezen a napon szögezte ki egyházreformáló kilencvenöt tételét – az evangélikus, a református, a baptista és a metodista egyház ökumenikus liturgiájú istentiszteletet tartott. Az ünnepi alkalom bevezetõ részében Aradi György fasori evangélikus lelkész köszöntötte a protestáns egyházak egybegyûlt híveit.

Elsõként Gáncs Péter evangélikus püspök hirdette Isten igéjét 1Kor 3,11 alapján (felvételünk az 1. oldalon). Rámutatott, hogy olyan idõket élünk, amikor a legbiztosabbnak hitt alapok is repedeznek, s a társadalmi és gazdasági élet kikezdhetetlennek gondolt fundamentumai váratlanul recsegni-ropogni kezdenek. És bár megnyugtató a gondolat, hogy az egyház megingathatatlan krisztusi alapokon nyugszik, de fel kell tennünk magunknak a kérdést: bizonyosak lehetünk abban, hogy erre az alapra építünk? Vajon nem olyanok vagyunk-e, mint az a tragikomikus építõ, aki miután megvetette a biztos alapot, egy rozoga felvonulási épületet tákolt össze rajta, amelyet az elsõ vihar elsodorhat – mégis abban tölti idejét?

Hogy egyházaink valóban Krisztus szerinti egyházak-e, annak megállapításához alapvetõen szükséges, hogy idõrõl idõre megvizsgáljuk, vajon mennyire nyugszik azokon a „földrengésbiztos” alapokon az egyház, amelyekhez a reformátorok jutottak el hit- és egyházújító küzdelmeik során. Ezeket az alapigazságokat szimbolizálják azok az oszlopok – mutatott a püspök a mögötte álló emlékmûre –, amelyek 2008 pünkösdje óta hirdetik ezen a helyen a reformáció négy alapüzenetét. Ezek olyan tájékozódási pontok, amelyeknek az útmutatásában megbízhatunk, és amelyeket követve bátran elindulhatunk Krisztus nyomában, aki boldog életre hív bennünket.

Bogárdi Szabó István református püspök 2Kor 12,9 alapján mondott prédikációjában kijelentette: a reformációra emlékezünk, és Isten kegyelmét ünnepeljük. Ma, amikor a keresztény tradíciót, értékrendet és erkölcsi életrendet megpróbálják megkérdõjelezni és nevetségessé tenni, Krisztus biztatására kell figyelnünk. Õ megnyugtat bennünket: „Ne aggódjatok!” Az õ halálában és feltámadásában megpecsételtetett az a kegyelem, amely Luthert is eljuttatta a reformáció egyik központi felismeréséhez; õ nyugtalanságában addig kérdezett, amíg meg nem hallotta: „Elég néked az én kegyelmem.” Mi magunktól nem találunk utat Istenhez, õ mégis megmutatja magát nekünk, és feloldoz életünk minden bûne és kudarca alól azáltal, hogy örök érvényû szabadítást szerzett Krisztusban.

Zsid 10,32–39-et választotta prédikációja alapigéjéül Mészáros Kálmán baptista egyházelnök. A hitnek azokra a hõseire emlékezett, akik életüket adták az evangéliumért. Köztük vannak azok is, akik a reformációért kerültek nehéz helyzetbe, vállalták a szenvedést, sok esetben a halált is. Az õ sorsuk azonban nemcsak múltba tekintést kíván tõlünk, hanem azt, hogy példájukból erõt merítve merjük megújítani jelenünket és felépíteni a jövõnket. Ennek egyetlen záloga, hogy minden téren Krisztushoz váljunk hasonlóvá, és mindenben õt kövessük.

„Az Istenben való élet nem állapot, hanem út, folyamat” – mondta Csernák István metodista szuperintendens Zsid 12,14 alapján tartott igehirdetésében. Kitért arra, hogy a reformáció felekezeteiben mindig mûködtek olyan mozgalmak, amelyek komolyan vették a jézusi hívást: megbízatásunk, küldetésünk, szolgálatunk van a társadalomban. Ez a hívás ma is érvényes: az evangélium szabadító hatalmát kell hirdetnünk, és meg kell tudnunk mutatni az embereknek az evangélium közösségeket építõ, összetartó erejét, valamint az ebbõl fakadó természetes örömöt is: az Istennel való lelki közösség csodájának az örömét.

A Reformációi emlékparkban tartott ünnepi istentisztelet az áldást követõen virágcsokrok elhelyezésével ért véget, amelyeket az idõközben már kivilágított emlékmû tövébe raktak le az egyházvezetõk.

A megemlékezés reformációi egyházzenei áhítattal folytatódott a fasori evangélikus templomban a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség kórusa (Fafök), Gálos Miklós orgonista és Kónya István lantmûvész részvételével. A különféle protestáns zenemûvek között Mezey Tibor református lelkipásztor igehirdetése hangzott el.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::