Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Soproni Evangélikus Tanítóképzõ Intézet alapításának százötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg Varsányi Péter István könyve, mely az egyházi, majd állami intézmény utolsó évtizedeinek állít emléket. A soproni vármegyeházán október 27-én szépszámú közönség elõtt tartott bemutatón Abdai Géza alpolgármester, dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora és ifj. Sarkady Sándor, az egyetem könyvtárának fõigazgatója méltatta a kötetet.

„Mélységesen mély a múltnak kútja” – kezdte köszöntõjét Sopron alpolgármestere Thomas Mannt idézve. Elmondta: ez az iskola szomorú példája a 20. század múltat eltörlõ eszméinek, s ma, mikor az oktatás válságát kell megtapasztalnunk, fontos megismerni azt a küzdelmet, amelyet itt igazgatók és tanárok folytattak a megmaradásért.

Dr. Faragó Sándor rektor kiemelte: egy könyv megjelenése mindig ünnep – szerzõnek, olvasónak egyaránt. Az iskola a tudás otthona, s minden iskolák közül a legfontosabb talán a tanítóképzõ, ahol a jövõ alapjait rakjuk le. „Ha ez az alap rossz, milyen lesz a felépítmény?” – tette fel a kérdést a soproni egyetem vezetõje. Az 1858-tól 1957-ig fennálló intézet jogutódja ma a gyõri és a szombathelyi tanítóképzõ kar. A soproni elõdök üzenete, hogy komolyan kell vennünk a pedagógusképzést Magyarországon.

A Fejezetek a soproni evangélikus és állami tanítóképzõ történetébõl (1921–1957) címû könyv laudációját ifj. Sarkady Sándor tartotta. „Bár a fiatalabb generációk személyesen már nem ismerhetik a régi alma matert, csak kopott képeslapokról – mondta –, ülnek itt még azok közül, akik maguk élték meg, amit Varsányi profeszszor megírt.” Megjegyezte: sokan próbálkoztak már ezzel korábban is, de most akadt valaki, aki nem sajnálta a fáradságot, és háromévi kutatómunka után kezünkbe adta ezt a valóban hiánypótló mûvet.

Varsányi Péter István maga is vallott a kötet születésének elõzményeirõl. Mint mondta, a sors kegyébõl az intézményben utoljára végzettek közül õ lehet a legtovább tanító, alkotó egykori növendék, s mint ilyen kötelességének érezte lejegyezni iskolája történetének utolsó fejezeteit. „…a soproni tanítóképzõ megszûnt, épületét is elsodorta az idõk vihara. Ez az intézet mégsem válhat addig csak múlttá, amíg még növendékei élnek és alkotnak” – idézi a szerzõ a könyv elõszavában Unger Mátyás történészt, ugyancsak hajdani hallgatót.

Az evangélikus tanítóképzõ Deák téri épületének helyén évtizedekig bomba vájta sebhely tátongott, melyet a soproni népnyelv csak „gödör”-ként emlegetett. A háború után állami kézben még több mint egy évtizedig mûködõ intézmény régen megszûnt már, egykori helyén is társasházak magasodnak, de szellemisége, hagyományai és története tovább él – eleven bizonyítékként szolgál erre e könyv is!

Kiss Dávid

::Nyomtatható változat::