Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 45
- Környezetbarát temetkezés?!
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Környezetbarát temetkezés?!
Bizony, néhány éve már ilyen is van. Az alábbiakban kísérletet teszek arra,
hogy beszámoljak néhány, az utóbbi években megjelent, adott esetben elég
furcsának, esetleg megbotránkoztatónak tûnõ temetkezési módról.
Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban
már természetbarát temetkezési
termékek egész sora kapható. Itt van
mindjárt például az igazi, huszonegyedik
századi, kajak alakú „Ecopod”, amely
újrahasznosított újságpapírból készült,
teljes mértékben lebomló koporsó.
Ez az eszköz egy új trend, a „természetes”
temetések kiszélesedését jelzi.
Ezek során nincs szükség balzsamozásra,
sírboltokra, a terület vegyszeres kezelésére
vagy laminált koporsókra. Támogatói
szerint az új temetési mód kevésbé
károsítja a környezetet. Sokáig a hamvasztást
környezetbarátabbnak tartották
a hagyományos temetésnél, azonban
az égetéshez használt anyagok alkalmazása
erõsen kétségessé tette, hogy
helytálló-e ez a vélekedés. Hiszen a holttest
elhamvasztása során fosszilis tüzelõanyagot
kell használni, ami fokozza
az üvegházhatást, ráadásul olyan káros
vegyi anyagok kerülnek a levegõbe,
mint például a fogtömésekben fellelhetõ
higany.
A környezetbarát temetés nem amerikai
találmány, Európából gyûrûzött át a
tengerentúlra, a briteknél már évek óta
széles körben alkalmazzák, mára pedig
egyre több amerikai államban is jelentõs
kereslet mutatkozik a szolgáltatás iránt.
A kellékek nagy része is kontinensünkrõl
származik, akárcsak az Ecopod, amelyet
Angliában gyártanak, bár egyre növekvõ
ütemben terjednek az amerikai
gyártmányok is.
A kínálat rendkívül széles, a természetes
rost alapú halotti leplektõl a fair
trade (méltányos kereskedelembõl származó)
bambuszkoporsókig terjed – ezeket
fehérítetlen gyapottal bélelik ki. A
biológiailag lebomló tárolók ára száz
dollár körüli összegrõl indul, és háromezer
dollárnál végzõdik; a legdrágábbak
kézzel faragottak és/vagy festettek. Vannak
azonban egészen egyszerû, teljesen
hétköznapi, valójában csak túlméretes
dobozok is negyven-ötven dollárért.
Nagy-Britanniában a Green-Endings
(azaz „zöld vég”) temetkezési vállalat
„ökotemetéseket” bonyolít le, amelyeknek
minden egyes fázisa környezetbarát:
az elhunyt ruhája természetes anyagokból
készül, a természetben zajlik a
szertartás, és természetesen könnyen lebomló
anyagból készül a koporsó is. A
„zöld” temetések elõtt a holttestet természetes
anyagokkal takarják be, és szárazjeget
használnak a hûtéshez. A koporsó
számtalan anyagból készülhet a
kartonpapírtól a bambuszig. Sõt egyes
vállalatok olyan koporsót is ajánlanak,
amelyet nem temetnek el az elhunyttal,
hanem újra felhasználják. Az ökotemetõkben
nem találunk sírköveket, hanem
fákra erõsített kis táblák õrzik az elhunytak
emlékét.
Hongkongban egészségügyi szakértõk
olyan ökokoporsó bevezetését fontolgatják,
amely nemcsak a környezetet
kímélné azzal, hogy gyorsabban ég el,
ráadásul az égés során nem bocsát ki
annyi káros anyagot, hanem a krematóriumok
túlzsúfoltságára is megoldást jelentene.
A helyhiánnyal küszködõ, kis
területû Hongkongban ugyanis a hamvasztás
szinte teljesen kiszorította a hagyományos,
földbe való temetkezést.
Svédországban kísérletek folynak a
környezetbarát temetkezés újabb lehetséges
módszerével kapcsolatban: az elhunyt
fagyasztással történõ szárítása,
majd porítása. A New Scientist címû brit
szaklap is beszámol az eljárásról. „Ami
megmarad, az higiénikus, szagtalan por,
amelynek víztartalma egy százaléknál
kevesebb” – idézte az angol lap azt a
svéd kutatót, aki ezután már emberi
holttesteken szándékozik eljárását kipróbálni.
Az eljárás kidolgozói remélik,
hogy a stockholmi kormány zöld utat
ad ezen újszerû temetkezési eljárásnak,
már csak azért is, mert – állításuk szerint
– a svéd protestáns egyház már áldását
adta rá.
Végül egy szimpatikusabb, ember- és
természetközeli temetkezési mód az
USA-beli Texasból. Az itt kialakított temetõben
nincsenek kijelölt utak, sem
sorba rendezett sírok, mint ahogy díszítésül
szolgáló ültetett növények sem.
Nincs semmi más, csak a természet, úgy,
ahogy az annak rendje szerint kialakult.
Az elhunytakat egy-egy nagy fa közelében
helyezik végsõ nyugalomra, mindössze
egy lepelbe burkolva.
A tulajdonos, George Russel évtizedekkel
korábban határozta el az alternatív
temetõ létrehozását, amikor Közép-
Amerikában járva látta, ahogyan az erdõben
a bennszülöttek kezükkel kaparták
ki a sírt, amelybe halottaikat egyszerû
lepelben temették el. „Hát nem csodálatos,
hogy a testem halálom után ezt a
gyönyörû fát fogja táplálni, amelynek
ágain madarak raknak fészket?” – nyilatkozta
Russel, aki úgy gondolja: így bizonyos
értelemben az ember is annak a
természeti szépségnek a részévé válik,
amelyet ez a temetõ jelent. A természeti
környezetet itt még virágok elhelyezésével
sem szabad megzavarni. A síroknál
csupán az elhunyt életrajzát ismertetõ
táblácska emlékeztet az ott nyugvóra.
Összeállította: Benkovics Sándor
::Nyomtatható változat::
|