Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 45
- Petrõczi Kata Szidónia
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Petrõczi Kata Szidónia
Nemeskürty István irodalomtörténetében
ezt írja: „…meghökkentõen õszinte
hang, micsoda költõi remeklés, irodalmunk
történetében mennyire elõzmények
nélkül való, csak egy Balassihoz
hasonlítható… õt a saját belsõ világa
foglalkoztatja, s ebbõl a magyar költészetben
mindeddig ismeretlen világból
annyit tár fel, és olyan mélységekbe viszi
olvasóját, hogy az a legnagyobb elismerésünkre
méltó.” Verseit magának
írta: „Csak magamban tartom holtig
gyötrelmimet / versekkel enyhítem keserûségemet.
/ Kinek terjeszthetném
elejbe sebemet, / Nincs, csak sírván nézem
írott verseimet.” Petrõczi Kata Szidónia
háromszáz évvel ezelõtt – 1708. október
21-én – halt meg, negyvenhat éves
korában. Agyvérzés vitte el. Kéziratban
maradt verseit mintegy százötven évvel
halála után találták és jelentették meg.
Két gyönyörû énekét (EÉ 350, 373) istentiszteleteinken
mi is énekeljük.
Édesanyja – Thököly Erzsébet – a szülésbe
belehalt. A kis félárva Kata nyolckilenc
éves korától a Wesselényi család
lengyelországi birtokán nõtt fel. Nem
tudjuk pontosan, hogyan jutott el hozzá
a pietizmus elõfutárának, a német
lutheránus Arnt Jánosnak a könyve, a
Praxis pietatis. Az azonban nyilvánvaló,
hogy gondolkodását, életvitelét a
Szentíráshoz igazította, és Jézus hitben
elkötelezett gyermeke lett.
Petrõczi Kata Szidónia költészetét a
borongó szomorúságnak, a bánatnak,
ugyanakkor az Istenbe vetett bizalom
derûjének a kettõssége határozta meg.
Szomorúságra bõven volt oka. Tizennyolc
éves korában ismerte meg a
református Pekry Lõrincet, a huszonhárom
éves, de már özvegy nemest. Egymásba
szerettek, és összeházasodtak.
Kortársai azonban csak „asszonyos
Pekry Lõrincként” emlegették szoknyavadász
férjét, aki mellett lelkileg sokat
szenvedett. Húsz éve házas, ám csapodár
férjét a versében még mindig
„Édes Violám”-ként szólítja meg: „Mióta
szívemet, tudod, néked adtam, / Az
igaz hüségbe soha nem hibáztam, /
Csak gondolattal is, s ellened nem jártam
/ De mégis meguntál, jaj, mire jutottam.”
Házasságukból tizenegy gyermek
született. A fiúk csecsemõkorukban
meghaltak. Kata öt leányt nevelt fel és
adott férjhez. Mély sebet ütött a szívén,
amikor férje katolizált, és az osztrák Lipót
seregébe állt. Kapitány, majd generális
lett, közben bárói rangot kapott,
végül a grófi címet is elnyerte. Tetézte
Kata szomorúságát, hogy Klára leánya
is áttért a katolikus vallásra. Akkortájt
fordította le és jelentette meg a német
pietista evangélikus lelkész, J. Mayer
könyvét, A pápista vallásra hajlott lutheránus
lelkek isméreteinek kínja címû munkát.
Õ maga így imádkozott: „Ó, Megváltóm,
Szabadítóm / Én édes Jézusom! /
Erõsítsed én hitemet, / Hogy semmi
mulandó tõled / El ne szakassza szívemet.”
(EÉ 510,5) Lefordította Arnt János
A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket
élesztõ jóillatú 12 liliom címû könyvét is,
amelyet azután Kolozsvárott jelentetett
meg 1705-ben.
Amikor megindult Rákóczi hadjárata,
reászakadt hazájának elesett állapota
is: „Pusztítják édes hazánkat, / Elvonják
mi javainkat, / Nevetvén mi siralminkat,
/ Csikorgatják ránk fogakat / –
/ Még lelkünkbe is gyötörnek, / Az igaz
hitért gyûlölnek, / Egy helybül másba
üldöznek, / Templomidbúl kiüzetnek.”
Az csillapíthatta Kata szomorúságát,
hogy férje váratlan fordulattal Rákóczihoz
csatlakozott, és majd másfél
évtized után visszatért református vallásába.
Rákóczi bizalmatlan volt, és fenntartásokkal
fogadta Pekry átállását. Bercsényi
gróf azonban ezt írta barátjának
és harcostársának: „Pekryn valóban
búsulok, noha ebségét nem tudom. De
talán lehet oly reménység – utolsó –
hozzája. Felesége, ki regnál rajta, okos
jó asszony s jó lelkû. Jó magyart (én tudom!)
fordít rajta.”
Petrõczi Kata házastársi hûsége,
Krisztus és egyházunk iránti szeretete
és hazája iránti felelõssége példaként
állhat elõttünk. Férje Kata halála után
öt hónappal – a „nyughatatlanság után
nyugalomra jutván” (amint Sartorius
evangélikus lelkész megfogalmazta) –
követte feleségét. Mindketten ott pihennek
Kárpátalján, a huszti református
templomban.
P. K.
::Nyomtatható változat::
|