Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 05
- Gernot Friedrich: Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban
Kultúrkörök
A hónap könyve
Hozzászólás a cikkhez
Gernot Friedrich: Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban
Mindazok számára, akik éltek a múlt rendszerben, a kommunista diktatúrában, nem lehet kérdéses, hogy ha valaki turistaként azzal a szándékkal utazott a Szovjetunióba, hogy a német kisebbség keresztény vallási közösségeit felkeresse, azt a szovjet titkosszolgálat, a KGB habozás nélkül kémnek nyilvánította, és különös szigorúsággal figyelte meg, ellenőrizve minden lépését.
A Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban című könyv szerzője, Gernot Friedrich evangélikus lelkész e súlyos fenyegetettséggel bátran dacolva pontosan azzal a határozott céllal utazta be a Szovjetunió turisták elől elzárt területeit, hogy megtalálja a német származású evangélikus gyülekezeteket, amelyek akkoriban teljes illegalitásban és az államapparátus által gondosan felügyelt, drasztikus izolációban éltek.
A különösen alaposan nyomon követett német lelkipásztor figyelemre méltó, komoly állambiztonsági kockázatokat hordozó „kémfelszereléssel” ébresztette fel a titkosszolgálatnak egészen a rendszerváltásig fennálló gyanúját: rövidnadrágban, szandálban, kerékpárral, egy fényképezőgéppel, a hátizsákjába rejtett Bibliával, természetesen feltűnően jó orosznyelv-ismerettel – és az orosz hívő emberek szívét megindító oratóriuménekesi képességével – járta be a hivatalos turistautakhoz képest igencsak félreeső területeket, mélyen bent Szibéria hatalmas rengetegében. Püspöke nagy erőfeszítéseket tett, hogy a kémgyanú alól felmentesse, rendkívül szoros megfigyelése azonban természetesen mindaddig nem szűnt meg, amíg az NDK fennállt.
Gernot Friedrich, a sajátos és kimondottan veszélyes missziót teljesítő türingiai lelkész és képzett énekes vonattal, autóbusszal, kerékpárral, gyalog és stoppal, úttalan utakon keresett fel evangélikus, baptista, ortodox gyülekezeteket, hogy lelkipásztori beszélgetésekkel, ajándék Bibliákkal, prédikációkkal és énekléssel építsen ki testvéri kapcsolatokat az akkor a Szovjetunió területén élő, a diktatúra által kis híján eltüntetett keresztényekkel.
A rendőrség és az állambiztonsági szervek általi megfigyelést, akadályoztatást és fenyegetettséget könnyed emelkedettséggel és sok esetben humorral kezelte a szerző: nem egy esetben csak furfangos trükkökkel tudta kicselezni a nyomában lévő államvédelmi titkosszolgák éber figyelmét. A kedves stílusban elbeszélt sztorikon azonban a múlt rendszert is megélt olvasó csak úgy tud mosolyogni, hogy közben tudja, mi mindent kockáztatott útjai során a rövidnadrágos misszionárius.
Az éneklő vándor kalandos utazásairól visszatérve – eleinte előadásokon és élménybeszámolókban elmesélt – történeteit papírra vetette. Ennek eredményeképpen rendkívül tanulságos kordokumentum született az 1990 előtti Kelet-Európa legkeményebb diktatúrájának rejtett vallási életéről, egy többszörösen kisebbségi létben élő, diaszpórákba szétszórt, elnyomott közösségnek a hit életben tartásáért vívott mindennapi küzdelmeiről – arról a korról, amikor a keleti tömbben egzisztenciális szempontból nagyon veszélyes volt valakinek kereszténynek vallania magát.
A 20. századi történelem egyik legrémesebb diktatúrájának pillanatképeit, a hitüket, emberségüket a fenyegetettség ellenére is megőrző keresztények történeteit kedves, olvasmányos stílusban felidéző könyv újabb dokumentum azok sorában, amelyek a felejtés ellen születtek.
– p–or –
::Nyomtatható változat::
|