Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Túl va­gyunk az ima­hé­ten. Bi­zo­nyá­ra akad­nak, akik va­ló­ban úgy ér­zik: szép volt, jó volt, elég volt… Ha Is­ten en­ge­di és élünk, jö­vő­re majd is­mét ta­lál­ko­zunk. Pe­dig 2009 új le­he­tő­sé­get kí­nál.

At­tól tar­tok, nem min­den­ki fi­gyelt fel a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) de­cem­be­ri köz­gyű­lé­sé­nek aján­lá­sá­ra, amely la­punk­ban is meg­je­lent. Em­lé­kez­te­tő­ül a lé­nyeg: „A ME­ÖT köz­gyű­lé­se ajánl­ja tag­egy­há­za­i­nak, hogy a Te­rem­tő irán­ti há­lánk és hó­do­la­tunk ki­fe­je­zé­se, a te­rem­tett vi­lág tu­da­tos meg­őr­zé­se és fe­le­lős vé­del­me, öku­me­ni­kus együtt mun­kál­ko­dá­sunk ki­szé­le­sí­té­se és meg­erő­sí­té­se ér­de­ké­ben 2009-től a szep­tem­ber utol­só és ok­tó­ber el­ső va­sár­nap­ja kö­zöt­ti idő­sza­kot te­rem­tés­vé­del­mi hét­ként hir­des­sük meg és ün­ne­pel­jük a ME­ÖT tag­egy­há­za­i­hoz tar­to­zó gyü­le­ke­ze­tek­ben és in­téz­mé­nyek­ben.”

Ez­zel vég­re csat­la­koz­ha­tunk a 2007-ben Nagy­sze­ben­ben tar­tott har­ma­dik eu­ró­pai öku­me­ni­kus nagy­gyű­lés fel­hí­vá­sá­hoz, ame­lyet az öreg kon­ti­nens ka­to­li­kus, or­to­dox és pro­tes­táns ve­ze­tői így fo­gal­maz­tak meg: „Ja­va­sol­juk, hogy a szep­tem­ber 1-je és ok­tó­ber 4-e köz­ti idő­sza­kot szen­tel­jük a te­rem­tés vé­del­mé­ért és a fenn­tart­ha­tó élet­stí­lu­sok el­ter­je­dé­sé­ért va­ló imád­ko­zás­nak, hogy ez­ál­tal el­len­sú­lyoz­zuk tet­te­in­ket, ame­lyek a klí­ma­vál­to­zás­hoz ve­zet­tek.”

A cél, hogy új­ra fel­is­mer­jük: a vi­lág, amely­ben élünk, nem csu­pán na­tú­ra, ha­nem el­ső ren­den: kre­a­tú­ra! A fel­vi­lá­go­so­dás fél­re­ve­ze­tő jel­sza­va he­lyett – „Vissza a ter­mé­szet­be!” – hir­des­sük: „Vissza a Te­rem­tő­höz!” Min­de­nek Ura, Al­ko­tó­ja és Fenn­tar­tó­ja fe­le­lős gaz­da­ként he­lyez min­ket a te­rem­tett vi­lág­ba, hogy őriz­zük és mű­vel­jük az ő jó rend­je és aka­ra­ta sze­rint, együtt te­remt­mény­tár­sa­ink­kal, együtt te­remt­mény­tár­sa­ink ja­vá­ra.

Mind­ez csak an­nak a szá­má­ra tűn­het üres jel­szó­nak, aki vi­lá­gunk olyan rej­tett oá­zi­sá­ban él, ahol nem fe­nye­ge­ti a szennye­zett le­ve­gő, víz és élel­mi­szer ve­szé­lye. De va­jon akad­hat-e még ilyen ste­ril „óvó­hely” az em­ber ál­tal meg­mér­ge­zett föld­go­lyón?!

Az ima­he­ti tex­tu­sok kö­zött több­ször is elő­ke­rült a te­rem­tés­tan Mag­na Char­tá­ja­ként em­le­ge­tett pá­li ige­sza­kasz: „…a te­rem­tett vi­lág só­vá­rog­va vár­ja az Is­ten fi­a­i­nak meg­je­le­né­sét.” (Róm 8,19) Nyil­ván­va­ló, hogy az apos­tol két­ezer év­vel ez­előtt még nem az öko­ló­gi­ai krí­zis­re gon­dol­va ve­tet­te pa­pír­ra eze­ket a drá­mai so­ro­kat, de ma bát­ran ak­tu­a­li­zál­hat­juk üze­ne­tét eb­ben a kon­tex­tus­ban is.

A te­rem­tett vi­lág vég­ső so­ron az em­ber­től, az em­ber gát­lás­ta­lan, fe­le­lőt­len ön­zé­se mi­att szen­ved. Emi­att hang­zik a pusz­tu­ló er­dők, ki­ha­ló ál­lat­fa­jok gyak­ran né­ma se­gély­ki­ál­tá­sa. De pa­ra­dox mó­don ma­ga az em­ber is szen­ved mind­et­től. Szen­ve­dünk má­sok és ön­ma­gunk mo­hó ön­zé­sé­től. Rá kel­le­ne döb­ben­nünk vég­re, hogy mi is szer­ves, in­teg­ráns ré­szei va­gyunk a te­rem­tett vi­lág­nak: ve­le együtt szen­ve­dünk, és ve­le együtt só­vár­gunk.

Ta­lán eb­ben az össze­füg­gés­ben rö­vid em­lí­tést ér­de­mel, hogy mi­lyen lát­vá­nyos só­vár­gást, szin­te mes­si­ás­vá­ró re­mény­sé­get fi­gyel­het­tünk meg em­be­rek tö­me­gé­nek az ar­cán az új ame­ri­kai el­nök be­ik­ta­tá­si ün­nep­sé­gén. De re­á­li­san gon­dol­kod­va tud­nunk kell: egyet­len em­ber, még ha ame­ri­kai el­nök is, még ha va­ló­ban újat és mást re­mél­he­tünk is tő­le, mint le­kö­szönt előd­jé­től, egy­ma­gá­ban nem tud cso­dá­kat ten­ni meg­seb­zett, be­teg vi­lá­gunk­ban…

A só­vár­gás anya­nyel­vünk szem­lé­le­tes, so­kat­mon­dó, gyö­nyö­rű ki­fe­je­zé­se: a só­ra vá­ró em­ber vá­gya­ko­zá­sa, re­mény­sé­ge rej­lik ben­ne. Azt vár­juk, ami, aki új­ra za­ma­tot hoz ízet­len, ki­égett éle­tünk­be, és gá­tat szab a rom­lás­nak, meg­őriz­ve ér­té­ke­in­ket. Nem vé­let­len, hogy az, aki éle­tét ál­doz­ta a vi­lá­gért, hogy le­győz­ze a bűn, a ha­lál pusz­tí­tó ha­tal­mát, így ha­tá­roz­ta meg ta­nít­vá­nyai iden­ti­tá­sát, kül­de­té­sét: „Ti vagy­tok a föld só­ja.” (Mt 5,13)

Az Is­ten Fi­á­tól jó ízt ka­pott „Is­ten-fi­ak”, a Mes­ter kre­a­tív sze­re­te­té­től „za­ma­tos” ta­nít­vá­nyok meg­je­le­né­sé­re só­vá­rog a vi­lág. Azok­ra vár, akik éven­te nem­csak egy hé­tig ké­pe­sek együtt imád­koz­ni és egy­más­ra fi­gyel­ni, ha­nem ké­szek a fo­lya­ma­tos és fe­le­lős együtt gon­dol­ko­zás­ra és cse­lek­vés­re. Nem­csak ki­emelt cé­lo­kat szol­gá­ló kam­pány­idő­sza­kok­ban, mint ami­lyen a Bib­lia éve vagy a Vá­ros­misszió volt, ha­nem az úgy­ne­ve­zett szür­ke hét­köz­na­pok­ban is, hogy egy él­he­tőbb vi­lá­got ad­has­sunk to­vább gyer­me­ke­ink­nek, uno­ká­ink­nak.

Há­la Is­ten­nek, va­la­mi el­in­dult: ap­ró je­lek, kis lé­pé­sek. Ilyen a szep­tem­ber vé­gé­re meg­hir­de­tett te­rem­tés­vé­del­mi hét, mely­nek elő­ké­szí­té­se ér­de­ké­ben ér­té­kes ki­ad­vá­nyok so­ra je­lent meg. El­ső­ként a Lu­ther Ki­adó tet­te asz­ta­lunk­ra A te­rem­tés ün­ne­pe cí­mű, la­punk­ban már is­mer­te­tett köny­vet, amely a té­má­val kap­cso­la­tos teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nyok, fo­tók, li­tur­gi­kus szö­ve­gek gaz­dag tár­há­za.

Ka­to­li­kus test­vé­re­ink sem ma­rad­tak le a ne­mes ver­seny­ben. Sőt a kö­zel­múlt­ban egy­szer­re négy, az egész té­ma­kört át­fo­gó ki­ad­ványt je­len­tet­tek meg a Szent Ist­ván Tár­su­lat gon­do­zá­sá­ban, re­me­kül át­gon­dolt kon­cep­ció sze­rint. A Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia kör­le­ve­let adott ki a te­rem­tett vi­lág vé­del­mé­ről, az eb­ben fog­lal­tak kéz­zel­fog­ha­tó­vá té­te­lé­hez pe­dig há­rom kí­sé­rő fü­zet is meg­je­lent. Az el­ső egy ta­nul­mány­gyűj­te­mény, amely a kör­nye­zet­tu­da­tos gon­dol­ko­dást igyek­szik elő­se­gí­te­ni. A má­so­dik a te­rem­tés­vé­de­lem­ről szól lel­ki­pász­to­rok­nak, kö­zös­sé­gek­nek. A har­ma­dik pe­dig ka­te­che­ti­kai óra­váz­la­to­kat kí­nál, a leg­kü­lön­bö­zőbb kor­cso­por­tok­ban se­gít­ve a kör­nye­ze­ti ne­ve­lést.

Em­lí­tést ér­de­mel még, hogy a ME­ÖT – egy­há­zunk Ara­rát mun­ka­cso­port­já­val együtt­mű­köd­ve – az ima­hét­hez ki­adott fü­zet­hez ha­son­ló se­géd­anya­got ké­szít elő a szep­tem­be­ri te­rem­tés­vé­del­mi hét­re.

Mind­eze­ket nagy­sze­rű­en hasz­nál­hat­juk mi is gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­sé­gek­ben épp­úgy, mint ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ink­ben. Bő­sé­ges a kí­ná­lat, van mu­ní­ció a kö­zös gon­dol­ko­dás­hoz, öku­me­ni­kus együtt mun­kál­ko­dás­hoz. Nem kell jö­vő ja­nu­á­rig, de még ez év szep­tem­be­ré­ig se vár­nunk. Ne fe­led­jük az apos­tol éb­resz­tő sza­vát: „…a te­rem­tett vi­lág só­vá­rog­va vár­ja az Is­ten fi­a­i­nak meg­je­le­né­sét” – akik mi is le­he­tünk!

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::