e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Vel­key György, a Magyarországi Református Egyház Bet­hes­da Gyer­mek­kór­házának fõ­igaz­ga­tó­ja volt a Lõ­rin­ci Ér­dek­lõ­dõk Tea­há­zá­nak (LÉT) a ven­dé­ge ok­tó­ber 6-án.

„Jel­mon­da­tunk: »…tar­to­zunk az­zal, hogy az erõt­le­nek gyen­ge­sé­ge­it hor­doz­zuk.« (Róm 15,1)” Egy Si­mon And­rás-gra­fi­ká­ra utal­va: „Mi va­gyunk azok az egy vo­nal­ból raj­zolt, arc­ta­lan em­be­rek, akik együtt tart­ják a kö­te­let, amely­nek se­gít­sé­gé­vel a be­teg és a gyó­gyí­tó Jé­zus ta­lál­ko­zik (Mk 2,1–12)” – mond­ta a fõ­igaz­ga­tó.

A Bet­hes­dát 1866-ban ala­pí­tot­ta a né­met aj­kú pro­tes­táns gyü­le­ke­zet, amely temp­lom­épí­tõ szán­dé­kát mó­do­sít­va di­a­ko­nissza-kór­há­zat ho­zott lét­re; ezt 1953-ban ál­la­mo­sí­tot­ták, és 1992-ben be­zá­rás­ra ítélt köz­kór­ház­ként kap­ta vissza a re­for­má­tus egy­ház. Má­ra az or­szág egyik leg­job­ban fel­sze­relt kór­há­zá­vá vált, s a gaz­da­sá­gi ha­nyat­lás el­le­né­re az utób­bi évek­ben tel­je­sen meg­újult.

Éven­te nyolc-ki­lenc­ezer fek­võ- és száz­húsz-száz­har­minc­ezer já­ró­be­te­get lát­nak el. Sok a rend­kí­vül sú­lyos ál­la­po­tú be­teg, aki­ket más­hol nem tud­nak el­lát­ni, il­let­ve ke­ze­lé­sük nem költ­ség­ha­té­kony. Az osz­tá­lyo­kat na­gyon el­is­me­rik, or­szá­gos köz­pont­ként mû­kö­dik pél­dá­ul az ideg­gyó­gyá­szat és az égés­köz­pont. Az új pro­fi­lok kö­zé tar­to­zik a pszi­cho­szo­ma­ti­ka (a be­teg kör­nye­zet, a sé­rült csa­lád okoz­za a gyer­mek be­teg­sé­gét) és a re­ha­bi­li­tá­ció (a sú­lyo­san ká­ro­so­dott gyer­me­kek vissza­il­lesz­té­se a tár­sa­da­lom­ba), vagy pél­dá­ul ta­valy egy egész­ség­ügyi szû­rés­sel egy­be­kö­tött ci­gány­misszi­ós prog­ram és az is­ko­lai égés­pre­ven­ci­ós al­kal­mak.

A há­rom­száz­öt al­kal­ma­zott mun­ká­ját egy­re több ön­kén­tes se­gí­ti. Fi­a­tal dip­lo­má­sok, egye­te­mis­ták se­gí­te­nek pél­dá­ul a szá­mí­tó­gé­pes adat­rög­zí­tés­ben vagy az­zal, hogy az aj­tó­ban fo­gad­ják a be­te­get.

A Bet­hes­da a re­for­má­tus egy­ház in­téz­mé­nye, de sok evan­gé­li­kus, ka­to­li­kus, bap­tis­ta kap­cso­la­tuk van, és a mun­ka­tár­sak is a kü­lön­bö­zõ fe­le­ke­ze­te­khez tartoznak.

A tá­mo­ga­tók egyé­nek és kö­zös­sé­gek pénz­zel vagy más mó­don se­gí­te­nek. Egy gyü­le­ke­zet pél­dá­ul éven­te két­szer rend­be te­szi a kór­ház kert­jét, egy má­sik pe­dig éves krump­li­ter­mé­sét hoz­za el.

A kórházban zajló munka fon­tos szem­pont­jai: hit, kö­zös­ség, cse­lek­võ sze­re­tet, szak­mai pro­fesszi­o­na­liz­mus. Az el­sõ min­dig a gyó­gyí­tás, az evan­gé­li­um hir­de­té­se csak a má­so­dik lé­pés. A be­te­gek­nek éven­te hét-nyolc al­ka­lom­mal szer­vez­nek tá­bort, a dol­go­zók szá­má­ra pe­dig van­nak bib­lia­órák, csen­des­na­pok, me­lyek se­gí­tik a hit kö­zös meg­élé­sét és a sze­re­tet­ben va­ló együtt mun­kál­ko­dást.

Szót kel­lett ej­te­ni az egész­ség­ügy mély­re­pü­lé­sé­rõl is. Az alul­fi­nan­szí­ro­zás és az em­be­ri erõ­for­rás ha­nyat­lá­sa ko­moly prob­lé­mát je­lent. Mennyi idõ kell, hogy az egész­ség­ügy rend­be jöj­jön? – kér­dez­te az egyik részt­ve­võ. A fõ­igaz­ga­tó sze­rint, ha len­ne vi­lá­gos kor­mány­za­ti szán­dék, ak­kor né­hány év­ti­zed elég len­ne. Ilyen­re volt már pél­da, ugyan­is 1919–39 kö­zött Tri­a­non, a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság, az egy­mil­lió me­ne­kült és a fal­vak el­ma­ra­dott­sá­ga el­le­né­re meg­újult a ma­gyar egész­ség­ügy. Re­mény te­hát van.

A be­szél­ge­tés után dr. Ko­rá­nyi And­rás lel­kész, a LÉT há­zi­gaz­dá­ja ado­mány­gyûj­tést hir­de­tett a kór­ház ja­vá­ra. Dr. Vel­key György pe­dig hoz­zá­tet­te, hogy nagy szük­ség van az imád­ság­ra is, ezért ké­ri a je­len­lé­võ­ket, hogy imád­koz­za­nak a Bet­hes­dá­ban fo­lyó mun­ká­ért! Ez­után a ka­to­li­kus fõ­or­vos a gyü­le­ke­ze­té­be in­dult, Bé­kás­me­gyer­re, hogy oda­ér­jen a fel­nõtt­ka­te­ké­zis al­kal­má­ra, me­lyet né­hány test­vér­rel együtt õ ve­zet.

Hu­lej Eni­kõ

::Nyomtatható változat::