Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A re­for­má­to­rok szel­le­mi­sé­gé­hez hű, fény­űzés­men­tes, el­len­ben ér­té­kek­ben gaz­dag mű­sor ta­núi le­het­tek mind­azok, akik ok­tó­ber 18-a ko­ra es­té­jét az Urá­nia Nem­ze­ti Film­szín­ház­ban töl­töt­ték. Mert ha ok­tó­ber, ak­kor re­for­má­ci­ói prog­ra­mok, és ha re­for­má­ci­ói prog­ra­mok, ak­kor pro­tes­táns kul­tu­rá­lis est.

Az al­ka­lom részt­ve­vő­it D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak el­nö­ke kö­szön­töt­te, azt a kér­dést he­lyez­vén a szí­vük­re, hogy mi­ként Lu­ther és Kál­vin egy meg­újult egy­ház­ról ál­mo­dott, úgy mi itt a 21. szá­zad­ban ál­mo­dunk-e még az egy­ház meg­úju­lá­sá­ról. Mert ha nin­cse­nek ál­ma­ink, el­kép­ze­lé­se­ink ar­ról, ho­gyan le­he­tünk, le­het­nénk ké­pe­sek az el­ár­vult, csüg­ge­dő szí­vek­ben biz­ton­sá­got, bi­zal­mat és bi­zo­nyos­sá­got éb­resz­te­ni, ak­kor nincs mi­ért imád­koz­nunk sem…

Ugyan­csak kér­dést, még­hoz­zá na­gyon is meg­le­pőt in­té­zett a kö­zön­ség­hez dr. Bod Pé­ter Ákos köz­gaz­dász, egye­te­mi ta­nár. Az An­tall-kor­mány ipa­ri és ke­res­ke­del­mi mi­nisz­te­re, a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank ko­ráb­bi el­nö­ke ün­ne­pi elő­adá­sá­ban ugyan­is azt „fir­tat­ta”, hogy va­ló­ban vál­ság van-e… A Con­fes­sio cí­mű re­for­má­tus fo­lyó­irat szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gá­nak tag­ja sze­rint ugyan­is egy krí­zis egy­út­tal rá­döb­be­nés is ar­ra, hogy nem foly­ta­tód­hat­nak úgy a dol­gok, mint ahogy ad­dig foly­tak, ám ne­ki két­sé­gei van­nak afe­lől, hogy je­len eset­ben ez a rá­döb­be­nés meg­tör­tént-e, vagy ha meg­tör­tént is, vál­to­zás­hoz ve­zet(ett)-e. Mert nem elég ál­mo­doz­ni egy jobb – biz­ton­sá­go­sabb, bi­za­lom­mal te­libb – vi­lág­ról, de ten­ni is kell ér­te…

Mint ahogy tet­tek „Kál­vin, Knox, Fa­rel, Bé­za” és a töb­bi­ek is, akik­nek a re­for­má­ció gen­fi em­lék­mű­ve, il­let­ve az előt­tük ál­ló, ve­lük vi­tá­zó Illyés Gyu­la ál­lít em­lé­ket. A köl­tő A re­for­má­ció gen­fi em­lék­mű­ve előtt cí­mű ver­sét Szé­les Ta­más szín­mű­vész, a bu­da­ke­szi me­to­dis­ta kö­zös­ség tag­ja sza­val­ta el. Ady End­re ha­lá­lá­nak ki­lenc­ve­ne­dik és Kál­vin Já­nos szü­le­té­sé­nek öt­szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból egy-egy Áp­rily La­jos-vers is el­hang­zott. A Pat­rok­losz al­szik cí­mű mű­vet Pet­ri Dá­vid, míg a Kál­vin 1535 cí­műt Tö­rök Má­tyás sza­val­ta el. Mind­ket­ten a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um di­ák­jai. (Az idei gá­lát egyéb­ként – rend­ha­gyó mó­don – film­ve­tí­tés előz­te meg. Sza­kács Sá­ra Pá­pai kü­lön­ki­adás cí­mű do­ku­men­tum­film­je Gu­lyás La­jos már­tír re­for­má­tus lel­ki­pász­tor­ral és csa­lád­já­val is­mer­tet­te meg a né­ző­ket.)

Ami a ze­nei mű­sor­szá­mo­kat il­le­ti: akár­csak ta­valy, idén is a cap­pel­la fel­ütés­sel kez­dő­dött az est. Ak­kor a Boly­ki Bro­thers, most pe­dig a pé­csi il­le­tő­sé­gű Uni­Cum La­ude Ének­együt­tes va­rá­zsol­ta el a kö­zön­sé­get. A gá­la­est­tel egy­idős – ugyan­csak 1994-ben meg­ala­kult – hat­ta­gú fér­fi­kar zsol­tár­fel­dol­go­zá­sok, gos­pe­lek és spi­ri­tu­á­lék meg­szó­lal­ta­tá­sá­val hir­det­te: az em­be­ri hang a leg­szebb hang­szer. Míg azon­ban az el­múlt esz­ten­dő­ben a prog­ram zá­ró­ak­kord­ja­ként ko­moly­ze­ne – Hän­del Mes­si­á­sá­nak egy rész­le­te – csen­dült fel, ad­dig ez­út­tal nép­ze­nei dal­la­mok kel­tek szárny­ra a szín­pa­don. A kár­pát­al­jai szü­le­té­sű Pál Ist­ván „Sza­lon­na” és ban­dá­ja, a 2007-ben Pri­ma Pri­mis­si­ma kö­zön­ség­díj­jal ki­tün­te­tett Ma­gyar Ál­la­mi Né­pi Együt­tes mu­zsi­ku­sai rö­vid Kár­pát-me­den­cei ki­rán­du­lás­ra in­vi­tál­ták a részt­ve­vő­ket, és töb­bek kö­zött mold­vai, ka­lo­ta­sze­gi és rá­ba­kö­zi talp­alá­va­ló­val zárták a ti­zen­ha­to­dik pro­tes­táns kul­tu­rá­lis es­tet.

Vi­tá­lis Ju­dit

::Nyomtatható változat::