Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 43
- Templomjubileum és kulcskérdés Bánkon
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Templomjubileum és kulcskérdés Bánkon
Hová tûnt a kulcs? – ez a kérdés foglalkoztatta október 18-án reggel mintegy két órán át a bánki evangélikusokat. Bizony volt nagy ijedség, hiszen a hajnal óta szorgoskodó asszonyok szemet gyönyörködtetõ ünnepi fogásait és a tömérdek házi süteményt valahogy a szeretetvendégség helyszínére kellett szállítani, s a szóban forgó kulcs az e célra használni kívánt felügyelõi kisteherautóhoz tartozott.
Így a már régóta kijelölt fõzõcsoportok mellé rögtönzött keresõcsapat alakult, hogy az ünneplés szempontjából kulcsszerepet betöltõ tárgy minél elõbb megkerüljön, s minden készen álljon a vendégek fogadására, akik a bánki templom felszentelésének 225. évfordulójára kaptak meghívást.
Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök szolgált igehirdetéssel, melyben rámutatott arra, hogy míg a reménység a világi szóhasználatban csalfa, vak, vagyis inkább negatív jelentésû kifejezés, addig a keresztény gyülekezet számára megtartó erõ lehet, hiszen a reménységünk nem a bizonytalan, hanem a bizonyosan köztünk élõ Jézusban van.
Az istentiszteleten Gulácsiné Fabulya Hilda, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Szlovák Lelkészi Szolgálatának vezetõje az õsök nyelvén, szlovákul kapcsolódott be az úrvacsorás alkalom liturgiájába, s az áhítathoz nagyban hozzájárult a gyülekezet énekkarának szolgálata is. A liturgikus részt köszöntõk sora követte. Felszólalt Benczúr László egyházkerületi felügyelõ és Szabó András esperes is. A jelen lévõ vendégek a gyülekezettõl a Harmonia Bankiensis címet viselõ CD-t kapták emlékül, melyen a templom orgonájának hangja csendül fel.
A kulcs végül megkerült, s így semmi sem állt útjában annak, hogy a gyülekezet együtt legyen a terített asztalok mellett. Hogy hol volt? A felügyelõ zsebében. Mindvégig. Talán kicsit úgy, ahogyan Krisztus országa is egészen közel, elérhetõ távolságban van. Kitartó kereséssel mindannyian ráakadhatunk. S ez mindannyiunknak okot adhat a reményre.
– Zsugyel –
::Nyomtatható változat::
|