Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 43
- Templomjubileum és kulcskérdés Bánkon
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Templomjubileum és kulcskérdés Bánkon
Hová tűnt a kulcs? – ez a kérdés foglalkoztatta október 18-án reggel mintegy két órán át a bánki evangélikusokat. Bizony volt nagy ijedség, hiszen a hajnal óta szorgoskodó asszonyok szemet gyönyörködtető ünnepi fogásait és a tömérdek házi süteményt valahogy a szeretetvendégség helyszínére kellett szállítani, s a szóban forgó kulcs az e célra használni kívánt felügyelői kisteherautóhoz tartozott.
Így a már régóta kijelölt főzőcsoportok mellé rögtönzött keresőcsapat alakult, hogy az ünneplés szempontjából kulcsszerepet betöltő tárgy minél előbb megkerüljön, s minden készen álljon a vendégek fogadására, akik a bánki templom felszentelésének 225. évfordulójára kaptak meghívást.
Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök szolgált igehirdetéssel, melyben rámutatott arra, hogy míg a reménység a világi szóhasználatban csalfa, vak, vagyis inkább negatív jelentésű kifejezés, addig a keresztény gyülekezet számára megtartó erő lehet, hiszen a reménységünk nem a bizonytalan, hanem a bizonyosan köztünk élő Jézusban van.
Az istentiszteleten Gulácsiné Fabulya Hilda, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Szlovák Lelkészi Szolgálatának vezetője az ősök nyelvén, szlovákul kapcsolódott be az úrvacsorás alkalom liturgiájába, s az áhítathoz nagyban hozzájárult a gyülekezet énekkarának szolgálata is. A liturgikus részt köszöntők sora követte. Felszólalt Benczúr László egyházkerületi felügyelő és Szabó András esperes is. A jelen lévő vendégek a gyülekezettől a Harmonia Bankiensis címet viselő CD-t kapták emlékül, melyen a templom orgonájának hangja csendül fel.
A kulcs végül megkerült, s így semmi sem állt útjában annak, hogy a gyülekezet együtt legyen a terített asztalok mellett. Hogy hol volt? A felügyelő zsebében. Mindvégig. Talán kicsit úgy, ahogyan Krisztus országa is egészen közel, elérhető távolságban van. Kitartó kereséssel mindannyian ráakadhatunk. S ez mindannyiunknak okot adhat a reményre.
– Zsugyel –
::Nyomtatható változat::
|