e-világ

»SMS-VÁ­LASZ«

Hozzászólás a cikkhez

He­ti­la­punk szep­tem­ber 20-ai szá­má­ban volt ol­vas­ha­tó az a mint­egy száz­húsz, mo­bil­te­le­fo­non kül­dött rö­vid szö­ve­ges üze­net, az­az sms, ame­lyet az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek szep­tem­ber 12-ei or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján név­vel vagy név nél­kül jut­tat­tak el a gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői a két ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés részt­ve­vő­i­nek cí­mez­ve vagy épp a kér­de­zés és vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás ad­ta le­he­tő­sé­get „csak úgy” meg­ra­gad­va. A pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban el­hang­zott az ígé­ret: az EvÉ­let ha­sáb­ja­in sor­ra vesszük az ott össze­gyűlt írás­be­li üze­ne­te­ket, és az ar­ra il­le­té­kes sze­mély meg­vá­la­szol­ja az adott kér­dést, il­let­ve ref­lek­tál az ész­re­vé­tel­re. E szá­munk­ban Ba­kay Pé­ter­nek, egy­há­zunk ci­gány­ügyi re­fe­ren­sé­nek elöl­já­ró­ban az e té­má­ban ér­ke­zett kér­dést tet­tük fel.

– „A 24-es vil­la­mo­son el­ül­nek mel­lő­lem. Mi­lyen ci­gány­misszi­ós lé­pé­sek tör­tén­tek?” – hang­zott az sms egyik fe­le.

– Eb­ből a mon­dat­ból elő­ször is nem de­rül ki, hogy mi­ért ül­tek el az író­ja mel­lől. Azért, mert ma­gyar? Vagy mert ci­gány? Ta­lán ré­szeg volt? A ru­há­ja bűz­lött? Ne­tán han­go­san du­haj­ko­dott? Az el­ső lé­pés ilyen ese­tek­ben min­dig az ön­vizs­gá­lat le­gyen – mit te­he­tek, hogy ne ül­je­nek el mel­lő­lem? Azon­ban azt is tu­do­má­sul kell ven­ni, hogy e föl­di vi­lág­ban az em­bert min­dig éri va­la­mi­lyen meg­aláz­ta­tás. Ha ezt a Krisz­tus­tól ka­pott bel­ső sza­bad­ság­ból fa­ka­dó bölcs alá­zat­tal, de fel­emelt fej­jel vi­se­lem, ak­kor ez­zel csak pa­ra­zsat gyűj­tök a má­sik fe­jé­re.

–Az írás­ban ér­ke­zett üze­net nem fej­ti ki rész­le­te­seb­ben, de az utá­na kö­vet­ke­zők alap­ján té­te­lez­zük fel, hogy egy ci­gány em­ber áll a kér­dés mö­gött. Az evan­gé­li­kus egy­ház­ban mi­lyen lé­pé­sek tör­tén­tek a szeg­re­gá­ció csök­ken­té­se ér­de­ké­ben, vagy­is mit mond­ha­tunk el a ci­gány­misszi­ó­val kap­cso­lat­ban?

– Van­nak gyü­le­ke­ze­tek, ahol min­den­na­pos a ci­gá­nyok­kal va­ló ta­lál­ko­zás a lel­kész vagy a hit­ok­ta­tó, eset­leg az ok­ta­tá­si in­téz­mény mun­ká­ja so­rán. Öt gyü­le­ke­ze­tünk­ben fo­lyik dek­la­rál­tan ci­gány­misszi­ós mun­ka, és sok hely­ről csak egy-két hoz­zánk el­ju­tott hír­ből tud­juk, hogy elő­re­lé­pés tör­tént e té­ren. Pél­dá­nak em­lí­te­ném a há­csi gyü­le­ke­ze­tet, ahol Ko­mó­csin Fri­de­ri­ka sze­mé­lyé­ben há­rom éve ci­gány gyö­ke­rű pres­bi­ter is van.

A má­sik na­gyon fon­tos mo­men­tum, ami­kor a kö­zös­ség tag­jai túl­lép­nek a gyü­le­ke­zet ha­tá­ra­in, és a kör­nye­ző te­le­pü­lé­se­ken vé­gez­nek misszi­ós mun­kát. Ilyen Nyír­te­lek. Mi, sár­szent­lő­rin­ci­ek pe­dig az egész or­szág­ban bár­ho­va szí­ve­sen me­gyünk szol­gál­ni, aho­va hív­nak ben­nün­ket, le­gyen az is­ten­tisz­te­let, sze­re­tet­ven­dég­ség, is­ko­lai fog­lal­ko­zás vagy Szél­ró­zsa if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó.

– Mit je­lent az Önök kö­zös­sé­gé­ben a he­lyi ci­gány­misszi­ós mun­ka?

– Sár­szent­lő­rin­cen, Uz­don és Pusz­ta­hen­csén he­ten­te tar­tunk bib­lia­órát – csa­lá­dok­nál. Emel­lett rend­sze­re­sek a négy va­sár­nap­ból ál­ló, egész na­pos bib­lia­is­ko­lák. Eze­ket ci­gá­nyok­nak hir­det­jük, de min­dig jön­nek má­sok is. Éven­te egy­szer be­mu­ta­tót tar­tunk ci­gány éte­lek­ből, eze­ken az ér­dek­lő­dők job­ban meg­is­mer­ked­het­nek a ci­gány kul­tú­rá­val, és hir­det­jük az evan­gé­li­u­mot is.

He­ten­te két­szer úgy­ne­ve­zett fej­lesz­tő ta­no­da vár­ja – el­ső­től ha­to­dik osz­tá­lyig – a gye­re­ke­ket. En­nek ke­re­té­ben se­gít­sé­get kap­hat­nak a há­zi fel­ada­tuk el­ké­szí­té­sé­hez, il­let­ve szük­ség sze­rint van kész­ség- és ké­pes­ség­fej­lesz­tés is. Na­gyon szép ered­mé­nye­ket ér­tünk már el: az egyik kis­lány ad­dig ju­tott el e té­ren, hogy a mi­nap ol­va­sott el egye­dül egy if­jú­sá­gi re­gényt, majd csil­lo­gó szem­mel kér­te a kö­vet­ke­zőt. Ter­mé­sze­te­sen szo­ci­á­li­san is igyek­szünk se­gí­te­ni a rá­szo­ru­lók­nak ru­ha- és élel­mi­szer-tá­mo­ga­tás for­má­já­ban.

De hadd em­lít­sem meg a most in­du­ló gyűj­té­sün­ket. E ci­gány kö­zös­sé­gek tag­jai össze­ad­ják fel­aján­lá­sa­i­kat a Ke­nyá­ban zaj­ló misszi­ói mun­ka tá­mo­ga­tá­sá­ra. Úgy is fog­juk át­utal­ni az ot­ta­ni gye­re­kek ét­kez­te­té­sé­re össze­gyűlt pénzt, hogy ezt az it­te­ni ci­gá­nyok küld­ték.

– Ho­gyan lát­ja az im­már négy­éves ta­pasz­ta­la­tai alap­ján: lel­ki té­ren is meg­mu­tat­koz­nak en­nek a mun­ká­nak az ered­mé­nyei?

– Igen. A nyír­te­le­ki misszi­ó­hoz tar­to­zó több ci­gány em­ber pél­dá­ul egy EKE- (Evan­gé­li­ku­sok Kö­zös­sé­ge az Evan­gé­li­u­mért – A szerk.) tá­bor­ban tért meg. De ide so­ro­lom a sár­szent­lő­rin­ci csa­pa­tunk­kal nem­rég meg­tör­tént ese­tet is. Te­lek­ge­ren­dás­ra hív­tak egy szol­gá­lat­ra. Az in­du­lás előtt két nap­pal a he­lyi lel­készt te­le­fo­non meg­fe­nye­get­ték, hogy­ha el­me­gyünk oda, ak­kor szá­mol­ni kell a kö­vet­kez­mé­nyek­kel. Én őszin­tén el­mond­tam az üze­ne­tet a két­au­tó­nyi em­ber­nek, rá­juk bíz­va a dön­tést, ve­lem tar­ta­nak-e, vagy sem. Nem tud­hat­ták, hogy ezek után mi vár rá­juk, de egyik sem mond­ta vissza a szol­gá­la­tot! Há­la az Úr­nak, sem­mi sem tör­tént az ese­mé­nyen, és az egé­szet hit­pró­ba­ként él­tük meg, ami­ből győz­te­sen ke­rül­tünk ki.

– Az sms-ben ér­ke­zett üze­net má­so­dik fe­le is egy kér­dés volt: mik a ci­gány­misszi­ó­val kap­cso­la­tos bu­da­pes­ti ter­vek?

– Őszin­te le­szek: nem tu­dom. Ugyan­is ezt a faj­ta szol­gá­la­tot nem le­het köz­pon­ti­lag, „fe­lül­ről” meg­szer­vez­ni. Csak úgy mű­kö­dik, ha va­la­ki sze­re­tet­ből, el­hí­vást érez az ügy iránt. Ha ez nincs meg, el se kezd­je.

– Igen, ez jól hang­zik. De mit vá­la­szol Ön ar­ra a kér­dés­re, amit az egyik bor­so­di gyü­le­ke­ze­tünk egyik tag­ja tett fel egy­szer: ho­gyan tud­jam sze­ret­ni azt a ci­gány szom­szé­do­mat, aki, mi­u­tán se­gí­tet­tem ne­ki, el­lo­pott dol­go­kat az ott­ho­nom­ból? – Az a ci­gány­misszi­ós, akit még egy­szer sem ej­tet­tek át, nem ci­gány­misszi­ós, és ha ezt nem tud­ja el­vi­sel­ni, ak­kor el se kezd­je ezt a faj­ta mun­kát! De hadd kér­dez­zek én is vissza. Jé­zus hány­szor for­dul­hat­na el tő­lünk, mi­u­tán se­gí­tett ba­jun­kon, és mi még­sem az el­kép­ze­lé­se sze­rint tesszük-vesszük dol­ga­in­kat? Mi lett vol­na, ha Pál apos­tol misszi­ói út­ja so­rán az őt ért el­ső vesz­te­ség után meg­fu­ta­mo­dik? Pe­dig ő nem csak anya­gi­lag síny­let­te meg az öröm­hír ter­jesz­té­sét! Hány­szor pü­föl­ték el, vagy tör­tek az éle­té­re, és ami­kor ál­test­vé­rek kö­zött volt, lel­ki­leg lop­ták meg. Krisz­tus kö­ve­te­ként bi­zony vál­lal­ni kell a ne­héz­sé­ge­ket, az ál­do­za­to­kat is – fo­tel­ből még Pál apos­tol sem tu­dott misszi­o­nál­ni!

– Szom­bat es­te be­szél­ge­tünk, az el­ső or­szá­gos ci­gány­nap után, amely­nek meg­hí­vó­ja – idé­zem – „min­den ér­dek­lő­dő­nek, fenn­tar­tá­sok­kal élő­nek, szim­pa­ti­záns­nak, szol­gá­ló­nak és szol­gá­lat­ra vá­gyó­nak” szólt. Mi­ként él­ték meg, és ho­gyan si­ke­rült ez a nap?

– Cso­da volt, nem akar­tak a részt­ve­vők ha­za­men­ni! Har­minc­öt­en vol­tunk, eb­ből öt „új”, aki­nek még nincs kap­cso­la­ta ez­zel a mun­ka­ág­gal. Több cé­lunk is volt a ren­dez­vénnyel: elő­adá­sok, bi­zony­ság­té­te­lek, szí­ni je­le­net és be­szél­ge­té­sek se­gít­sé­gé­vel be­mu­tat­ni, kö­ze­lebb hoz­ni a részt­ve­vők­höz egy­részt a ci­gány kul­tú­rát, más­részt íze­lí­tőt ad­ni, mennyi ál­dás szár­ma­zik eb­ből a mun­ká­ból. Sza­bó­né Kár­mán Ju­dit ro­mo­ló­gus, egye­te­mi ok­ta­tó elő­adá­sát kü­lön is sze­ret­ném ki­emel­ni, mert tar­tal­mi­lag és ér­zel­mi­leg is so­kat adott azok­nak, akik el­jöt­tek ok­tó­ber har­ma­dik szom­bat­ján er­re a Bu­da­pes­ten, a Ró­zsák te­rei evan­gé­li­kus kol­lé­gi­um dísz­ter­mé­ben meg­tar­tott nap­ra.

Bo­da Zsu­zsa

::Nyomtatható változat::