Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A nóg­rá­di meny­asszo­nyi fej­dísz, ez a kü­lön­le­ges gon­dos­ság­gal ké­szí­tett ru­ha­da­rab csak az­után ke­rül­het a he­lyé­re, ha már min­den mást – sza­la­go­kat, prusz­li­kot, kesz­ke­nőt és a meg­szám­lál­ha­tat­lan szok­nyát – si­ke­rült szé­pen el­igaz­gat­ni. A ko­ro­na fel­he­lye­zé­se mint­egy le­zár­ja az öl­töz­te­tés fá­rad­sá­gos és hossza­dal­mas fo­lya­ma­tát.

Rét­sá­gon, eb­ben a nyu­gat-nóg­rá­di vá­ros­ban vi­szont nem ezt a ha­gyo­má­nyos sor­ren­det kö­vet­ték azok, akik a fő­út men­tén fek­vő, idén száz­egy éves ima­ház meg­újí­tá­sán fá­ra­doz­tak. Elő­ször a fej­dísz, a te­tő­szer­ke­zet ké­szült el, mely­nek jel­leg­ze­tes, újon­nan épí­tett, kis tor­nyocs­ká­ja a ke­reszt­tel fel is ke­rült illusztrációként a szen­te­lé­si ün­nep­ség meg­hí­vó­já­ra. Ám ez csu­pán egy négy évig tar­tó út kez­de­te volt. A te­tő alatt meg­újí­tás­ra érett épü­let­szer­ke­zet várt ar­ra, hogy a szük­sé­ges erő­for­rá­sok ren­del­ke­zés­re áll­ja­nak.

S a vá­ra­ko­zás nem volt hi­á­ba­va­ló, hi­szen lát­va a ki­csiny, de an­nál lel­ke­sebb evan­gé­li­kus­ság ten­ni és él­ni aka­rá­sát, az ön­kor­mány­zat tá­mo­ga­tá­sá­val meg­újul­ha­tott a bel­ső tér, sőt egy zu­hany­zó­val is el­lá­tott vi­zes­blok­kal, va­la­mint egy száz fő­re fel­sze­relt tea­kony­há­val vált va­ló­ban ott­ho­nos­sá. Köz­ben meg­tör­tént a nyí­lás­zá­rók cse­ré­je is. Vé­gül az or­szá­gos egy­ház se­gít­sé­gé­vel kül­se­jé­ben is meg­újul­ha­tott az uta­zó szá­má­ra is jól lát­ha­tó – Lu­ther-ró­zsá­val és egy­há­zunk jel­mon­da­tá­val dí­szí­tett – gyü­le­ke­ze­ti ház.

Ok­tó­ber 17-én dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök is meg­ér­ke­zett Rét­ság­ra, hogy fel­szen­tel­je az épü­le­tet. S ez al­ka­lom­mal az ima­ház zsú­fo­lá­sig meg­telt. Rét­sá­gi­ak és bán­ki­ak, evan­gé­li­ku­sok és ka­to­li­ku­sok, fi­a­ta­lok és idő­sek jöt­tek el, hogy hi­va­ta­lo­san is bir­tok­ba ve­gyék. Az ige­hir­de­tés is er­re biz­tat­ta őket, hi­szen Is­te­nünk két­sze­re­sen is vár: nem­csak erős vár, ha­nem min­dig vár is ben­nün­ket. Vár az is­ten­tisz­te­let­re, ide vár a hét­kö­zi al­kal­mak­ra, hit­tan­órá­ra, bib­lia­órá­ra, a ba­ba-ma­ma kör­re s ar­ra a szlo­vák szak­kör­re is, me­lyet a he­lyi ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat szer­vez an­nak ér­de­ké­ben, hogy vissza­hoz­za a szlo­vák szót er­re a tó­tok is lak­ta vi­dék­re.

Zsu­gyel Kor­nél

::Nyomtatható változat::