Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Van ki­út a je­len­le­gi mély gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi, er­köl­csi, lel­ki vál­ság­ból, de csak ak­kor és úgy, ha vissza­ta­lá­lunk Is­ten­hez és egy­más­hoz, és szét­hú­zás he­lyett össze­fo­gunk – han­goz­tat­ták az ötö­dik Van ki­út… ta­nács­ko­zás részt­ve­vői múlt pén­te­ken a deb­re­ce­ni me­gye­há­zán.

A fe­le­ke­ze­te­ken át­íve­lő össze­fo­gás egy él­he­tőbb Ma­gyar­or­szá­gért: ez a Ba­ran­ko­vics Ist­ván Ala­pít­vány iz­ra­e­li­ta mű­he­lye ál­tal szer­ve­zett Van ki­út… fó­ru­mok cél­ja s rész­ben ter­mő­re for­du­ló gyü­möl­cse, hi­szen Érd, Nyí­ra­dony, Nagy­vá­rad és Bu­da­pest után Deb­re­cen már az ötö­dik zsi­dó–ke­resz­tény szel­le­mű s egy­ben nem­ze­ti el­kö­te­le­zett­sé­gű ki­út­ke­re­ső ér­tel­mi­sé­gi kon­fe­ren­ci­á­nak adott ott­hont.

A ren­dez­vény részt­ve­vő­it le­vél­ben kö­szön­töt­te Or­bán Vik­tor Fi­desz-el­nök, aki sze­rint na­gyon fon­tos, hogy a hí­vő em­be­rek is részt ve­gye­nek a köz­élet­ben, s kö­zös gon­dol­ko­zás­sal rá­ta­lál­ja­nak, és rá­ve­zes­se­nek má­so­kat is a vál­ság­ból ki­ve­ze­tő út­ra.

A ven­dég­lá­tó vá­ros pol­gár­mes­te­re, Kó­sa La­jos Fi­desz-al­el­nök kö­szön­tő­jé­ben hang­sú­lyoz­ta, hogy elő­ször a mély lel­ki és er­köl­csi vál­sá­got kell le­küz­de­ni, mert csak erős hi­tű és ép, egye­nes ge­rin­cű em­be­rek tud­nak össze­fog­ni, kö­zös­sé­ge­ket épí­te­ni és mű­köd­tet­ni. Ahogy a tö­rök hó­dí­tást kö­ve­tő­en Deb­re­cen re­for­má­tus pol­gár­sá­ga min­den ere­jét és pén­zét az is­ko­la­épí­tés­re for­dí­tot­ta, s a kol­lé­gi­um ka­pu­ja fö­lé azt ír­ták: „Oran­do et la­bo­ran­do”, ma is ez – az imád­ko­zás és a mun­ka – je­len­ti a ki­utat a még min­dig to­vább­ élő, lel­ket ölő és ge­rin­cet rop­pan­tó Ká­dár-kor­ból.

A deb­re­ce­ni szü­le­té­sű Weisz Pé­ter, az iz­ra­e­li­ta mű­hely el­nö­ke ar­ról be­szélt, hogy le­het bé­ke a zsi­dók és a ke­resz­té­nyek kö­zött, mert a sze­re­tet, a hit és a bé­ke kö­zös is­te­ni ado­mány – eze­ket fo­gad­juk el, és fog­junk össze, hogy gye­re­ke­ink­nek és uno­ká­ink­nak jö­vő­je le­hes­sen eb­ben az or­szág­ban.

A leg­több fel­szó­la­ló a sze­re­tet és az össze­fo­gás is­te­ni pa­ran­csá­ra hív­ta fel a fi­gyel­met. Osz­tie Zol­tán, a Ke­resz­tény Ér­tel­mi­sé­gi­ek Szö­vet­sé­gé­nek ka­to­li­kus el­nö­ke úgy fo­gal­ma­zott, hogy ne to­le­rál­juk, ha­nem sze­res­sük egy­mást. Mi a sze­re­tet? – kér­dez­te, és meg is ad­ta a vá­laszt: a fe­le­ba­rá­tunk irán­ti „jó, hogy vagy” ér­zé­se, a má­sik em­bert lé­té­ben meg­erő­sí­tő, ér­te fe­le­lős­sé­get vál­la­ló oda­ál­lás.

Tő­kés Lász­ló re­for­má­tus eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő, a ko­ráb­bi nagy­vá­ra­di Ki­út-kon­fe­ren­cia há­zi­gaz­dá­ja a Ró­mai le­ve­let idéz­te: „Sen­ki­nek sem­mi­vel ne tar­toz­za­tok, ha­nem csak az­zal, hogy egy­mást sze­res­sé­tek…” Ezért a ha­lál ci­vi­li­zá­ci­ó­ja he­lyett az élet kul­tú­rá­ját kell épí­te­nünk.

Ne vesszünk el a múlt­be­li sé­rel­mek­ben, az em­lé­kek­ből ta­nul­ni kell, de ha kö­zös jö­vőt, bé­két aka­runk épí­te­ni, ak­kor sze­re­tet­tel egy­más fe­lé kell for­dul­nunk, mert min­den egyes em­ber Is­ten kép­má­sá­ra van te­remt­ve – ezt hang­sú­lyoz­ta Kö­ves Slomó, az Egy­sé­ges Ma­gyar­or­szá­gi Iz­ra­e­li­ta Hit­köz­ség ve­ze­tő rab­bi­ja.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos lel­kész, az Evan­gé­li­kus Misszi­ói Köz­pont igaz­ga­tó­ja azt mond­ta, dé­mo­ni­kus kor­ban élünk, új kez­det­re van szük­sé­günk, de eh­hez a meg­té­rést nem úsz­hat­juk meg, vagy­is vissza kell tér­nünk Is­ten­hez, mert a te­rem­tő, gond­vi­se­lő Atya az, aki kö­zel hoz min­ket egy­más­hoz.

A vál­ság­ban egyet­len vi­ga­szunk, meg­ol­dá­sunk, ki­utunk a Mes­si­ás – szö­gez­te le Mé­szá­ros Kál­mán, a Ma­gyar­or­szá­gi Bap­tis­ta Egy­ház el­nö­ke. Is­ten ma is szól hoz­zánk, meg­szó­lít, és vá­laszt vár tő­lünk, s a mi fel­ada­tunk lát­ni, szól­ni és ten­ni. Papp La­jos szív­se­bész­pro­fesszor is azt hang­sú­lyoz­ta, hogy vissza kell ta­lál­nunk Is­ten­hez és egy­más­hoz.

A Van ki­út… kon­fe­ren­ci­án ad­ta át No­votny Zol­tán el­nök a Pro­tes­táns Új­ság­írók Szö­vet­sé­gé­nek 2009. évi Rát Má­tyás-élet­mű­dí­ját a nyolc­van­éves Fá­bi­án Gyu­la re­for­má­tus rá­di­ós-új­ság­író-író-szer­kesz­tő­nek, ki­emel­ve, hogy a nép­ből jött és a né­pé­hez hű Fá­bi­án Gyu­la egész éle­té­ben ke­res­te a ki­utat, s ez az út a szá­má­ra: em­ber, ha­za, ma­gyar­ság, hit, a so­ha fel nem adás, a min­dig a leg­töb­bet nyúj­tás. Az Arany Já­nos szü­lő­vá­ro­sá­ból szár­ma­zó ki­tün­te­tett Tol­di Mik­lós sza­va­i­val kö­szön­te meg a dí­jat: „De nem kö­szö­nöm azt ma­gam ere­jé­nek: / Kö­szö­nöm az Is­ten gaz­dag ke­gyel­mé­nek.”

Faggyas Sán­dor

::Nyomtatható változat::