Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Két­na­pos, úgy­ne­ve­zett nyá­ri kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett jú­ni­us 4–5-ére az Evan­gé­li­kus Kór­há­zi Lel­ki­gon­do­zói Szol­gá­lat. Pén­te­ken a meg­szo­kott tár­sa­ság gyü­le­ke­zett a pi­lis­csa­bai Klo­tild­li­geten, a kert­vá­ro­si kör­nye­zet­ben ta­lál­ha­tó Bé­thel Evan­gé­li­kus Misszi­ói Ott­hon­ban, hi­szen több­sé­gük már évek óta részt vesz eze­ken az al­kal­ma­kon.

Hei­ne­mann Il­di­kó kór­ház­lel­kész rö­vid el­mél­ke­dé­sé­vel kez­dő­dött a prog­ram a Pé­ter apos­tol el­ső le­ve­lé­ből vett igé­ről: „Tud­já­tok, hogy nem ve­szen­dő dol­go­kon, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló élet­mó­do­tok­ból, ha­nem Krisz­tus drá­ga vé­rén.” (1Pt 1,18–19) Ez­után Ra­dos­né Len­gyel An­na elő­adá­sa kö­vet­ke­zett Kom­mu­ni­ká­ció a csa­lád­ban cím­mel. A Dé­li Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je (képünkön) a csa­lád fon­tos­sá­gá­ról be­szélt, ar­ról, hogy a csa­lád­ban kap­ha­tunk erőt ah­hoz, hogy szem­be­for­dul­junk a tár­sa­dal­munk­ban ural­ko­dó li­be­ra­liz­mus­sal, ön­meg­va­ló­sí­tás­sal, mun­ka­má­ni­á­val és egyéb ká­ros ten­den­ci­ák­kal. Mon­da­ni­va­ló­ját rá­di­ós ri­por­ter­ként szer­zett ta­pasz­ta­la­ta­i­val is gaz­da­gí­tot­ta. Elő­adá­sa vé­gén ar­ra bá­to­rí­tott: „Te­gyük meg azt, ami raj­tunk mú­lik!”

Ebéd után Mol­nár Jó­zsef mis­kol­ci kór­ház­lel­kész ve­tí­tés­sel egy­be­kö­tött elő­adá­sa kö­vet­ke­zett a Hell­in­ger-fé­le csa­lád­ál­lí­tás­ról. Ezt a pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szert nem olyan rég al­kal­maz­zák Ma­gyar­or­szá­gon, so­kan még nem is hal­lot­tak ró­la. A di­na­mi­kus, ér­dek­fe­szí­tő elő­adás és az utá­na kö­vet­ke­ző ve­ze­tett me­di­tá­ció új­sze­rű­sé­ge mé­lyen meg­érin­tet­te a részt­ve­vő­ket. Kö­zü­lük töb­be­ket ér­zel­mi­leg fel is ka­vart, ezért volt fon­tos és na­gyon hasz­nos, hogy Hei­ne­mann Il­di­kó­nak egy be­szél­ge­tés ke­re­té­ben mind­annyi­an el­mond­hat­ták ész­re­vé­te­le­i­ket, vé­le­mé­nyü­ket, ne­héz­sé­ge­i­ket…

Ba­logh Éva kór­ház­lel­kész a ti­zen­éve­sek vi­lá­gá­ról be­szélt ér­tő-ér­ző mó­don. Mon­da­ni­va­ló­ját Ágai Ág­nes ver­se­i­vel is il­luszt­rál­ta.

A bő­sé­ges va­cso­ra után egy kis sé­ta kö­vet­ke­zett. A szem­lé­lő­dést és az utá­na kö­vet­ke­ző es­ti imát Hon­ti Irén kór­ház­lel­kész ve­zet­te, aki rö­vid ma­gya­rá­za­tot is adott a szem­lé­lő­dő imá­hoz.

Más­nap, szombaton Lip­ták­né Gaj­dács Má­ria kór­ház­lel­kész ve­tí­tés­sel egy­be­kö­tött elő­adá­sa tu­laj­don­kép­pen iga­zi ta­nú­ság­té­tel volt sa­ját csa­lád­já­ról, szol­gá­la­tá­ról, hi­té­ről, lel­ké­szi meg­lá­tá­sa­i­ról.

Ez­után Kul­csár Zsu­zsa kór­ház­lel­kész szá­molt be a be­teg, hal­dok­ló kis­ba­bák, gye­re­kek kö­ré­ben szer­zett meg­ren­dí­tő ta­pasz­ta­la­ta­i­ról. Mon­dan­dó­já­nak a Csa­lád szü­le­tik cí­met ad­ta, mert sok­szor volt ta­nú­ja an­nak, ho­gyan ren­de­ző­dik csa­lád­dá a be­teg gye­rek kö­rül az anya, az apa, a test­vé­rek, nagy­szü­lők, sőt a kór­há­zi gyó­gyí­tók is. Mun­ká­já­nak egyik ér­té­kes ta­nul­sá­ga: „A mo­soly az a gör­bü­let, ami min­dent egye­nes­be hoz!”

Ja­kab Éva

::Nyomtatható változat::