Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 24
- Szótörténések
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Szótörténések
Fabiny Tibor új kötete
Szűcs Ferenc református teológiai professzor mutatta be a május 26-i Credo-esten Fabiny Tibor Szótörténések című – az elmúlt év végén megjelent – tanulmánykötetét. Az alábbiakban az elmondottakat kivonatosan közöljük. Az előadás teljes terjedelmében a Credo evangélikus folyóirat következő számában fog megjelenni.
Fabiny Tibor számára a szótörténés elsősorban a személyes megszólítottságot jelenti. De a kommunikációhoz mindenekelőtt kommunióra (közösségre) van szükség, vagy éppen fordítva: „A szótörténés akkor valóságos, ha abból közösség támad” (9. o.). A könyvet ezért most abból a sajátos szempontból is próbáljuk áttekinteni, hogy kiknek a társaságában érzi jól magát Fabiny Tibor, kik szólították meg őt igazán, és kiket is próbál ő maga szóra bírni.
A szerző legsajátosabb közössége a keresztény egyház teológusainak közössége. Nem titkolja, hogy ezen belül is a lutheri teológiai tradícióban van leginkább otthon, nemcsak a szülői házból hozott családi-felekezeti indíttatások okán, hanem sokkal inkább az ide történt szellemi hazatalálás jogán is. Magával ragadja ennek a teológiának Krisztus- és keresztközpontúsága és igeszemlélete, amelyből egyenesen következik a reformátori hermeneutika is. Fabiny Tibor rendszeres teológiai érdeklődésének két sarkalatos pontja van: az egyik az igeesemény hiteles megértése, a másik ennek hitvallásos megnyilvánulása.
Számára a tipológia, mint az Újszövetséget és a reformátori felfogást jellemző analogikus gondolkozásmód, döntő jelentőségű. Ez a műfaji sajátosság meg is magyarázza, hogy a jelen válogatásban Rudolf Bultmann például csupán érintőlegesen szerepel. Másfelől éppen a történelem és hermeneutika szoros kapcsolata miatt annak a hiányérzetünknek is hangot kell adnunk, hogy ez az aspektus – például a jeles kortárs lutheránus teológussal, Wolfart Pannenberggel együtt – szinte teljesen ki is esik a szerző látóköréből.
A confessiót Fabiny kettős értelemben használta: hitvallásként és bűnvallásként. A könyv is szól mindkét értelmezésről. A hitvallás helyzete a 20. század két politikai és ideológiai diktatúrájának nyomására jött létre. Ennek hatására találkozunk olyan hitvalló személyiségekkel, akik az elvtelen kompromisszum helyett „az árral szemben is vállalták hitüket, s így tanúkká, mártírokká lettek ” (287. o.). Erre a hitvalló helytállásra különösen két személyiség jelenti számára a mértékadó példát: a német Dietrich Bonhoeffer és a magyar Ordass Lajos.
A múlt azonban szégyenünkkel és gyengeségeinkkel is szembesít minket. Fabiny Tibor ennek a kényes kérdésnek a megítélésében is a purifikálás és az elhallgatás végletei között keresi a keresztény közösség egyedül járható útját. Ez pedig a confessio oris (a száj bűnvallása) és a közösség elleni bűn közösségi megbocsátásának Bonhoeffer által ajánlott útja (306–307. o.).
A másik közösség, melyhez a szerző elsődleges szakmája szerint is tartozik, az irodalomtudomány és az angol irodalomnak az a része, amely még szervesen kapcsolódott a bibliai ihletésű kultúrához. Milton Elveszett paradicsoma az imádság liturgiai mélységeibe és magasságaiba vezet bennünket (366–375. o.). Fabiny Shakespeare-olvasatában a gyermekek látnak a bűn által megvakított szülők ellenében. De ők képviselik és hirdetik a feloldozást is. De éppoly lenyűgöző a bűn és gonosz szimbolizmusának elemzése is a Macbeth kapcsán Paul Ricoeur Ádám-mítosza segítségével (78–93. o.).
A harmadik közösség, ahol Fabiny Tibor otthon érzi magát, a hermeneutika világa. Különös fordulat, hogy ezt az eredendően teológiai nyelvet éppen az irodalomelmélet és filozófiai hermeneutika nyomán éppen Fabiny Tibor tanítja újra, immár évtizedek óta a teológusoknak.
Végül, de nem utolsósorban, Fabiny Tibort a tiszteletes és tudós prédikátorok társaságában látjuk. A négy közölt igehirdetés a klasszikus homiletika és retorika szabályait követi minden papos pátosz nélkül. Mondanivalója friss és aktuális. Különösen szép és megragadóan egyedülálló a Magnificat parafrázisaként elmondott imádsága a keresztyén politikusoknak tartott istentiszteleten.
Számadás, antológia ez a könyv Fabiny Tibor eddigi sokirányú szellemi tevékenységéről. Négy tisztes társaságban, szellemi műhely csoportképén próbáltuk őt elhelyezni. Végül hadd fejezzük ki örömünket, hogy ma este mi is társaságába kerülhettünk: barátként, testvérként, tanítványként – de mindenképpen szótörténéseinek résztvevőiként.
::Nyomtatható változat::
|