Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az Evan­gé­li­kus Élet 2010. jú­ni­us 6-i szá­má­nak 6. ol­da­lán is meg­je­lent az a nyi­lat­ko­zat, ame­lyet két püs­pök­tár­sam­mal, dr. Be­er Mik­lós vá­ci ró­mai ka­to­li­kus és dr. Sza­bó Ist­ván du­na­mel­lé­ki re­for­má­tus püs­pök­kel tet­tünk a Ve­rő­cén épült „Kár­pát-ha­za temp­lo­ma” ügyé­ben. Szá­mos ol­va­só je­lez­te, hogy szí­ve­sen ven­ne to­váb­bi ma­gya­rá­za­tot, il­let­ve ma­gam is szük­sé­ges­nek ér­zem, hogy – te­kin­tet­tel a kér­dés teo­ló­gi­ai sú­lyá­ra – vissza­tér­jek er­re az ügy­re.

Köz­le­mé­nyünk­ben is hang­sú­lyoz­tuk, hogy a nem­ze­ti össze­fo­gást fon­tos­nak tart­juk, kü­lö­nö­sen an­nak a dik­tá­tum­nak a tu­da­tá­ban, ame­lyet ki­lenc­ven éve Tri­a­non­ban hoz­tak a nagy­ha­tal­mak. Ezért az­tán szük­ség is van olyan em­lék­he­lyek­re, ahol a vi­lág­ban szét­szórt ma­gyar­ság fel­idéz­he­ti a ma­ga meg­rab­lott múlt­ját.

El­is­me­rés­sel adóz­tunk az ­előtt is, hogy Beth­len Far­kas ve­rő­cei pol­gár­mes­ter lel­ke­se­dé­se so­ka­kat ma­gá­val ra­ga­dott.

A köz­ada­ko­zás­ból emelt épü­le­tet azon­ban egy­sze­rű­en nem ne­vez­het­jük ke­resz­tény temp­lom­nak. A szer­ve­zők egyik egy­ház­zal sem egyez­tet­ték a temp­lom­szen­te­lés­nek ne­ve­zett al­ka­lom li­tur­gi­á­ját, és – ami még na­gyobb baj – a ter­ve­zők a ke­resz­tény­ség szá­má­ra vál­lal­ha­tat­lan mo­tí­vu­mot he­lyez­tek a temp­lom­bel­ső kö­zép­pont­já­ba.

Egy, az al­ka­lom­ra hí­vo­ga­tó hon­lap a kö­vet­ke­zőképpen ír­ja le az épü­let bel­se­jét: „Az egy­sze­rű hó­fe­hér fa­lak és bol­to­zat kö­zött szí­nes üveg ab­lak­sor fe­szül, me­lyen hon­fog­la­ló ele­ink pá­rat­la­nul gaz­dag dí­szí­tő­mű­vé­sze­te je­le­nik meg fény­be öl­töz­tet­ve. Kö­zép­pont­ban az ál­má­ban ég­be emelt Eme­se, aki­től a mon­da sze­rint az Ár­pád-ház szár­ma­zik…” Ez azon­ban egy­sze­rű­en vál­lal­ha­tat­lan volt az egy­há­zak szá­má­ra, ezért je­lez­tük, hogy az ün­nep­sé­gen leg­na­gyobb saj­ná­la­tunk­ra nem tu­dunk részt ven­ni. (A ma­gam ré­szé­ről kér­tem, hogy más evan­gé­li­kus lel­kész se le­gyen je­len – ugyan­így tel­je­sen tá­vol ma­rad­tak a ró­mai ka­to­li­ku­sok is.)

„A Kár­pát-ha­za temp­lo­má­nak” meg­ál­mo­dói és ter­ve­zői – vá­lasz­nyi­lat­ko­za­tuk sze­rint – „meg­döb­be­nés­sel és szo­mo­rú­ság­gal” ér­te­sül­tek dön­té­sünk­ről, és azt ál­lí­tot­ták, hogy az al­kal­ma­zott szim­bó­lum­rend­szer „a ke­resz­tény­sé­günk­ben gyö­ke­re­ző egy­sé­gün­ket” áb­rá­zol­ja. Vál­to­zat­lan meg­győ­ző­dé­sünk azon­ban, hogy a po­gány mi­to­ló­gia ilyen alak­jai nem va­lók ke­resz­tény temp­lom­ba. A tu­rul nem lép­het a Szent­lé­lek he­lyé­be.

Ter­mé­sze­te­sen ké­szen ál­lunk az al­ko­tók ál­tal szor­gal­ma­zott pár­be­széd­re, már csak azért is, mert eb­ben az eset­ben ne­kik, a szak­ma amúgy ki­vá­ló kép­vi­se­lő­i­nek is el­mond­hat­juk: a ke­resz­tény temp­lom­épí­té­szet­nek bi­zo­nyos kri­té­ri­um­rend­sze­re van. Hí­ve­ink­nek és a szé­le­sebb köz­vé­le­mény­nek pe­dig azt ma­gya­ráz­hat­juk el, hogy bib­li­kus hi­tünk­kel nem egyez­tet­he­tők össze a po­gány val­lá­sos­ság ele­mei.

Tu­da­tá­ban va­gyunk an­nak, hogy tör­té­ne­te so­rán a ke­resz­tény­ség a po­gány­ság mi­lyen je­gye­it szív­ta ma­gá­ba, és „ke­resz­telt meg” bi­zo­nyos ide­gen je­len­sé­ge­ket. Az is igaz, hogy az in­kul­tu­rá­ci­ó­nak ne­ve­zett je­len­ség a ha­gyo­mány bi­zo­nyos sza­ba­dabb köl­csön­ha­tá­sát is le­he­tő­vé te­szi. Egy­há­za­ink­ban azon­ban fel kell emel­nünk sza­vun­kat az új­po­gány­ság kü­lön­fé­le for­mái el­len. A püs­pö­kök fel­ada­ta egye­bek mel­lett a ta­ní­tás tisz­ta­sá­gá­nak vé­delme és a hí­vek­nek kí­nált út­mu­ta­tás.

Őszin­tén meg­mon­dom, fájt, hogy mind­ez Tri­a­non év­for­du­ló­ja kap­csán tör­tént. Váz­la­to­san már meg­volt az a be­szé­dem, ame­lyet jó szív­vel el­mond­tam vol­na Ve­rő­cén – ha nem temp­lom­szen­te­lés­re, ha­nem egy em­lék­hely fel­ava­tá­sá­ra hív­nak.

Mély szo­mo­rú­ság­gal ol­vas­tam ugyan­ak­kor azo­kat az in­du­lat­tól fű­tött írá­so­kat, ame­lyek tá­vol­ma­ra­dá­sunk okát eny­hén szól­va nem ér­tet­ték meg. Stof­fán György Há­rom püs­pök Krisz­tus el­len cí­mű, szé­les kör­ben ter­jesz­tett cik­ke sze­rint „el­len­sé­ges és Krisz­tus pa­ran­csa­i­val hom­lok­egye­nest el­len­ke­ző, bű­nös és meg­osz­tó dön­tés” volt a mi­enk, nyi­lat­ko­za­tunk ősze­rin­te „os­to­ba és jog­gal ma­gyar­el­le­nes­nek ne­vez­he­tő”. Fel­ada­tun­kat pe­dig így ha­tá­roz­za meg: „Le­gyen ott kí­nai, arab, szé­kely vagy hun mo­tí­vum a fa­lon, ak­kor is el kell men­ni, mert ez a hi­va­tá­suk, a kö­te­les­sé­gük.” Az „urak” (ezek mi vol­nánk, püs­pö­kök) sze­rin­te „bűnt kö­vet­tek el”, ezért írá­sa vé­ge fe­lé így fa­kad ki: „Is­ten le­gyen Önök­höz ir­gal­mas ak­kor, ami­kor elé kell áll­ni­uk az el­szá­mo­lás­ra!”

Kü­lön­fé­le in­ter­ne­tes fó­ru­mo­kon még en­nél is dur­vább – és több­nyi­re per­sze név­te­len – be­jegy­zé­sek je­len­tek meg. Ezek egyi­ke az az írás, amely az Okád­nak a je­ho­va püs­pö­kök cí­met vi­se­li. (Az idé­ze­tet vál­toz­ta­tás nél­kül, be­tű­hí­ven kö­zöl­jük. – A szerk.) „Ezek a csil­la­go­kat is le­ha­zud­nák az ég­ről. Az egy­ház pap­jai, püs­pö­kei az el­múlt hat­van év­ben so­ha nem szól­tak a ma­gya­rok ér­de­ké­ben és a Tri­a­non-i gya­lá­zat mi­att sem szól­tak so­ha. Most is Er­dő rab­bi­val az élen meg­til­tot­ták a ha­rang­zú­gást. Ki­bújt a szög a zsák­ból! Új­po­gá­nyok­nak tar­ta­nak ben­nün­ket sö­tét­lel­kű Je­ho­va ki­szol­gá­lói. Nem tet­szik ne­kik a temp­lom­ban sem­mi, sem a kül­se­jé­ben, sem a bel­se­jé­ben. Ak­kor men­je­nek a zsi­na­gó­gák­ba és nyal­ják a rab­bik fe­ne­két. Te­hát ki is mond­ják, hogy nem­ze­tünk múlt­já­nak ko­ráb­bi és na­gyob­bik ré­szét nem is­me­rik el.”

Min­dig azt hit­tem, jó al­vó va­gyok. Ám fe­le­sé­gem sze­rint újab­ban so­kat for­go­ló­dom nyug­ta­la­nul. Ta­lán nem cso­da. Fél­re­ér­tés ne es­sék: tu­dom, hogy ezek a vé­le­mé­nyek fény­évek­re van­nak azok gon­dol­ko­dá­sá­tól, akik a ve­rő­cei em­lék­he­lyet meg­ál­mod­ták, és azok lel­kü­le­té­től, akik jú­ni­us 4-én részt vet­tek az ava­tá­son, vagy a Du­na Te­le­ví­zió köz­ve­tí­té­se nyo­mán kí­sér­ték fi­gye­lem­mel. Ám ép­pen ez a sis­ter­gő gyű­lö­let in­do­kol­ja, hogy hig­gad­tan és tü­rel­me­sen to­vább­ra is ki­fejt­sük ál­lás­pon­tun­kat.

Bí­zom ben­ne, hogy az el­ke­se­rí­tő je­len­sé­gek el­le­né­re meg tud­juk be­szél­ni kö­zös dol­ga­in­kat.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::