Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 24
- Civil kurázsi
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Civil kurázsi
Szolidaritás a bajbajutottakkal
Lapzártánk idején az árvíz miatt Észak-Magyarországon már több mint ötezer embernek kellett elhagynia otthonát. Az árvízkárosultak javára példátlan összefogással indítottak gyűjtéseket különböző szervezetek. Így tesz a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) is – ez utóbbi az elárasztott területeken is segíti az áradások károsultjait. Az Evangélikus Élet első oldalán most mégis egy civil kezdeményezésről szeretnénk tudósítani. Egyről a – remélhetőleg – számos „apró” jó cselekedet közül…
Az evangélikusok internetes levelezőlistáján, a Fraterneten volt olvasható Schermann Gábor értesítése arról, hogy egy tatabányai család június 20-tól 30-ig szívesen vállalja tíz–tizenöt olyan gyermek felügyeletét, akiknek a víz tönkretette az otthonát. Mint a helyi evangélikus egyházközség lelkészétől megtudtuk, a felajánlást a gyülekezet egyik presbitere, Saller Molnár Róbert és bátyja, Gyula tette, aki jelenleg is támogat rászoruló gyerekeket: családi vállalkozásként működő éttermükben február óta az egyik közeli általános iskola tizennyolc tanulójának adnak ingyen ebédet.
– A katasztrófa hallatán arra jutottunk, hogy a magunk eszközeivel leginkább talán azzal tudnánk segíteni az árvíz károsultjainak, ha a nyári szünet kezdetén egy rövid időre „tehermentesítenénk” a felnőtteket, hogy míg ők az otthonaikat próbálják valamelyest rendbe hozni, ne kelljen közben még a gyermekeikre is figyelniük – mondja Saller Molnár Róbert.
Először úgy tervezték, hogy családoknál szállásolják majd el a gyerekeket, de időközben az önkormányzat is felajánlott néhány szobát és egy közösségi termet az egyik kollégiumban. A gyermekek természetesen nem maradnak felügyelet nélkül: Saller Molnár Róbert lánya pedagógus, ő vállalta, hogy megszervezi, mikor ki vigyáz az apróságokra. A gyerekek utaztatását is ők szerveznék meg; nemcsak elmennének értük, de haza is vinnék őket. Utóbbit pedig azzal is összekötnék, hogy átadják az adott gyülekezetnek a tatabányaiak élelmiszer-, ruhanemű- és tisztítószer-adományát.
– Tizenkét év körüli gyermekeket várunk, lehetőség szerint egyazon településről. Az érintett területeken lévő egyházközségek lelkészei – Schermann Gáboron keresztül – biztosan tudnak segíteni nekünk abban, hogy kapjunk egy pontos névsort arról, szerintük kiket hozzunk el erre a bő egy hétre Tatabányára.
V. J.
::Nyomtatható változat::
|