evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Bu­da­pes­ti re­for­má­tus teo­ló­gi­ai hall­ga­tók­kal évek óta rend­sze­re­sen részt ve­szünk a né­met­or­szá­gi Kirchen­tag két­éven­ként meg­ren­de­zett prog­ram­ja­in. Idén na­gyon lel­kes csa­pat­tal vol­tunk kint Mün­chen­ben. A teo­ló­gu­sok igen él­vez­ték a ren­dez­vé­nye­ket, még ke­ve­sell­ték is az időt, hi­szen a csak­nem há­rom­ezer prog­ram­ból nem volt ne­héz ki­vá­lasz­ta­ni olya­no­kat, ame­lyek üt­köz­tek egy­más­sal.

Ter­mé­sze­te­sen re­for­má­tus szem­mel is néz­tük a május 12–16 között lezajlott ren­dez­vénysorozatot; az ilyen ese­mé­nyek ná­lunk egy-két ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – re­for­má­tus egy­há­zi na­pok, Du­nán­túl (REND), Csil­lag­pont re­for­má­tus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó – ke­vés­sé jel­lem­zik egy­há­zi éle­tün­ket. Rög­tön szem­be­öt­lő volt a sok­fé­le­ség, mely még a né­met pro­tes­tán­so­kon be­lül is szer­te­ága­zó le­het, nem­hogy ilyen öku­me­ni­kus al­kal­mon. Négy csar­no­kot töl­tött meg az Ago­ra (a le­he­tő­sé­gek pi­a­ca), ahol a kü­lön­bö­ző egy­há­zi szer­ve­ze­tek, is­ko­lák, ala­pít­vá­nyok, gyü­le­ke­ze­tek, misszi­ós cso­por­tok mu­tat­koz­hat­tak be.

Az öku­me­né ki­fe­je­zé­sé­nek vol­tak „üdí­tő” szín­folt­jai is, mint pél­dá­ul az egyik stan­don a „Re­for­má­ció kok­tél”: öt kü­lön­bö­ző kan­csó­ból ki-ki olyan italt ke­ver­he­tett ma­gá­nak, ami­lyet akart. A re­for­má­to­rok­hoz kü­lön­bö­ző ízek tar­toz­tak: Kál­vin – víz (a tan tisz­ta­sá­ga); Lu­ther – al­ma­lé (az al­ma­fa ha­son­lat); Wes­ley – fe­ke­te ri­bisz­ke (a me­to­dis­ta szi­go­rú­ság); Husz – sző­lő­lé (a ke­hely); Zwing­li – na­rancs­lé (?). Je­lez­ve ez­zel azt is, hogy a pro­tes­táns ta­ní­tás­ban időn­ként ke­ve­red­nek a dol­gok, sőt még egy­mást is meg­íze­sít­he­tik. Jó öt­let volt, és ked­ves a meg­va­ló­sí­tás.

A mün­che­ni ki­csi re­for­má­tus gyü­le­ke­zet­ben is gaz­dag prog­ram vár­ta a részt­ve­vő­ket. A leg­főbb al­ka­lom – a be­szél­ge­té­se­ken, fó­ru­mo­kon kí­vül (és a fi­nom, hely­ben fő­zött ma­gya­ros éte­lek mel­lett) – a szom­bat es­ti is­ten­tisz­te­let volt, me­lyen olasz val­dens teo­ló­gi­ai ta­nár, né­met lel­kész­nő és ma­gyar re­for­má­tus püs­pök szol­gál­tak együtt, s úr­va­cso­rai kö­zös­ség­ben zá­ró­dott a nap.

Kü­lö­nö­sen ke­re­set­tek vol­tak a ha­son­ló al­kal­mak, mi­vel az öku­me­ni­kus jel­leg mi­att a kö­zös úr­va­cso­ra hi­ány­zott leg­in­kább.

Le­szűr­he­tő, hogy nem csu­pán a ta­lál­ko­zó­ra köl­tött pénz, a be­fek­te­tett ener­gia, a cser­ké­szek és egyéb se­gí­tők mun­ká­já­nak ered­mé­nye lát­szott meg az egy­há­zi na­pok so­rán, ha­nem a né­me­tek­re jel­lem­ző ak­tív és cse­lek­vő hit is meg­je­lent lát­ha­tó és be­fo­gad­ha­tó mó­don, il­let­ve ész­re­ve­het­te, aki akar­ta, hogy a kö­rül­te­kin­tő szer­ve­zés­ben, a nagy mé­re­tek­ben, a tö­meg­ben, a mo­nu­men­tá­lis ki­ál­lí­tás­ban is ott le­het a mind­annyi­un­kat ve­ze­tő és for­má­ló Lé­lek.

Bölcs­föl­di And­rás re­for­má­tus lel­kész, spi­ri­tu­á­lis (Budapest)

::Nyomtatható változat::