Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 24
- Jöjjetek, Isten Fia hív
Cantate
Hozzászólás a cikkhez
Jöjjetek, Isten Fia hív
Mai énekünk, a Jöjjetek, Isten Fia hív (EÉ 435) közvetlenül kapcsolódik a heti igéhez: „Krisztus mondja: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«” (Mt 11,28)
Az ének szövegének szerzője a tiroli születésű Georg Grünwald, akinek életéről nem sokat tudunk, de amit igen, az rendkívül megrázó. A Jakob Hutter vezette keresztelők (Hutterische Brüder) történetét tartalmazó kötetben ezt olvashatjuk: „1530-ban G. G. cipész testvérünket – Isten igéjének és gyermekeinek buzgó szolgáját – az Inn melletti Kufsteinban az isteni igazság miatt bebörtönözték, elítélték és megégették, így hát vérével tett lovagias tanúságot az Úr tanítása mellett. Ez a G. énekelte meg és költötte újra a szinte mindenütt ismert Kommt her zu mir, spricht Gottes Sohn régi éneket.” Ez a korabeli szóhasználat szerint Grünwald szerzőségét jelenti.
Az eredeti költemény hét versszakra terjed, ebből énekeskönyvünk Túrmezei Erzsébet fordításában négyet közöl (1., 2., 6., 7.). A metrum a8, a8, b7, a8, a8, b7; a három-három szorosabban összefüggő sor két részre osztja a strófát.
Az első két versszak Krisztus szavainak parafrázisa (a heti ige folytatása: Mt 11,28–30), melyben Jézus igája és könnyű terhe a fő gondolat. A nálunk nem szereplő három strófa a mulandó fiatalságot és erőt a gyengeséggel állítja szembe, majd arról beszél, hogy hiábavaló a gazdag vagyona, a tanult ember tudása, ha nem ismeri fel a kegyelmi időt. Az utolsó két vers Jézus örök szavának követésére bátorít.
Az ének dallama már a 16. század elején felbukkant világi forrásban, szerzőjét név szerint nem ismerjük. 1530-ban rendelték hozzá Grünwald versét, és 1534-ben Nürnbergben jelent meg nyomtatásban. A dallam többnyire körülfonja a moll hármashangzatot, és kétszer lép a záróhang alá: ez adja a kompozíció kiegyensúlyozottságát és stabilitását. A strófa szilárdságát az is elősegíti, hogy – a rímképlethez is igazodva – az 1–2., valamint a 4–5. sor egymás variánsai, a 3. és 6. sor pedig új gondolatot hoz.
A német dallam (EG 363) páratlan lüktetésű, és ritmikailag sokkal változatosabb, mint az általunk ismert verzió. Ilyen egyszerűsödési folyamaton ment át énekeskönyveinkben többek között az Úr Jézusunk, fordulj hozzánk (EÉ 279) vagy a Mennynek, földnek teremtője (EÉ 96).
Ecsedi Zsuzsa
Mint egy zöld erdő a pusztaság közepén – olyan Georg Grünwald éneke… Üdítő látvány, nyugalmat, békességet adó környezet, a belső csend szigete, friss levegő, az élet illata.
Ez az ének igazi evangélikus kincs. Azt mutatja, hogy énekeink nem mulandó vallásos érzelmekből fakadnak, nem a kegyes romantika termékei, hanem igehordozók. Ezért tűnik a 16. századi dallam és szöveg egyaránt frissnek, és sajátunkként énekelhetjük mi, 21. századi emberek is.
Igét hordoz, mégpedig nem is akármilyent. Krisztus Urunk saját szavát, az evangéliumi igék közül is az egyik legismertebbet, sőt legkedvesebbet: „Jöjjetek énhozzám…” (Mt 11,28) Jeremiás próféta könyvében olvassuk ezt az ígéretet (31,25), amely Jézus száján már nem a messzi távol reménysége, hanem személyes valóság. Benne megérkezett az Isten ajándéka: a nyugalom, a békesség, a felüdülés – szemben a bűn nyugtalanságával, a gyűlölködés békétlenségével és az élet küzdelmeiből adódó kimerültséggel.
Az igehordozó ének sajátossága, hogy nem magyarázgatja a bibliai mondatot, nem is csupán kiegészítésekkel látja el, esetleg kiszínezve az egyszerűbb fogalmazást. Ezek az énekek olyanok, mint a prédikáció. Az igehirdetés nem egyszerűen az igéről beszél, vallásos gondolatokkal kiegészítve azt, hanem prédikál, azaz meghirdeti az igét. Isten pedig vállalta, hogy az emberi szavakban ő maga szólal meg. Az igehirdetés így válhat élő evangéliummá. Az igehordozó ének is így válik prédikációvá: önmagunknak, egymásnak, másoknak éneklünk, és énekünkben megszólal az Isten. Maga a világon úr Fiúisten.
„Jöjjetek” – hangzik a szava nekünk, nekem hangzóan. Nincs kizárva senki hívogató szeretetéből! Korra, nemre, bőrszínre, hitre és lelkiállapotra való tekintet nélkül, mindenkinek szól a meghívó.
Annyi minden hívogat manapság. Hívnak programokra, rendezvényekre, hívnak vásárlásra áruházakba, boltokba, hívnak pártokba, hívnak ilyen-olyan kínálattal közösségekbe. De tényleg azt kapjuk, amire vágyunk? S ha a vágyainkat kielégíti is ez vagy az a kínálat, tényleg azt adja, amire valóban szükségünk van? Jézus, az Isten Fia hív: jöjjetek énhozzám. Ő megadja, ami az életre, az örök életre elegendő. Nem kecsegtet könnyű, gondtalan élettel, hiszen „igát” kell felvenni, de ez vállalható, és vele célba juthatunk. Hívó szavára egy jó válasz van: követni őt. A keresztény ember nagy kísérlete ez, amelyben ott van elrejtve a sikeres vállalkozás: nem a miénk, hanem a hívó, kísérő, vezető, célba juttató Úr „sikere”.
Az éneket záró nagy hitvallás pedig a gyülekezet válasza az igére. Az én válaszom Krisztus hívó szavára. Arra a szóra, amelyre egy életet lehet – sőt érdemes – építeni.
Hafenscher Károly
::Nyomtatható változat::
|