Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Amikor az új kormányzati ciklusban útjára indult az alkotmányozás terve, szinte azonnal elhangzottak az első nyilatkozatok arról, hogy Isten is jelenjen meg az új alaptörvény szövegében. Erről, valamint az egész alkotmányt érintő javaslatokról az első szélesebb körű társadalmi egyeztetés keretében kértek véleményt egyházunktól is az ősz folyamán.

Sokan kérdezik azóta, miért nyilatkoztunk úgy, hogy ebben a kérdésben látunk megfontolandó nemzetközi példákat, mégis el tudjuk fogadni, ha nem említi Istent név szerint is a végleges változat. A következő hetekben széles körű – valamilyen formában talán mindannyiunkat megszólító – konzultáció kezdődik, ezért fontos a további közös gondolkodás, az eltérő, olykor egymással ütköző szempontok alapos mérlegelése.

Az alkotmány akkor tudja betölteni egy állami méretű közösség, társadalom alaptörvényének szerepét, ha értékeiben széles alapokon álló egyetértésre épül. Az új alkotmány az egész Magyar Köztársaságé lesz. Éppen ezért éppúgy elképzelhetetlen a különböző értékeket valló kisebb-nagyobb közösségek megszólalása és felelős részvétele nélkül, mint ahogy ugyanakkor rögtön határt is szab a saját álláspontját másokra ráerőltető érdekérvényesítésnek, amely a magyar közelmúltban részben elfogadott, részben beletörődéssel elszenvedett, általános viselkedésformává vált közöttünk. Talán ez is magyarázza, hogy a rendszerváltozás óta eltelt húsz esztendőben lényegében hiányzott az a konszenzus, az a közösségre tekintő gondolkodáskultúra, amely alapja lehetett volna egy alkotmányozási folyamatnak. A jelenlegi alkotmányozás is inkább a rendezendő ügyek sürgető voltára hivatkozhat, mintsem tényleges közösségi-társadalmi érettségre a közös ügyek közös rendezésében.

Ennek fényében fontos dolog Isten említésének felvetését úgy tekintenünk, mint ami mögött megfontolt véleménynek kell állnia, és semmiképpen se tekintsük leegyszerűsítve egyfajta keresztény lobbiérdeknek.

Európai alkotmányok közül a németet és a lengyelt szokás példaként említeni. Az előbbi az Isten előtti egyetemes emberi felelősséget fogalmazza meg, az utóbbi viszont megpróbál Isten neve mögé a kereszténységénél jóval szélesebb – vagy tartalmilag inkább általánosságban mozgó? – értelmezést is adni, hogy az a lengyel nép egésze számára elfogadható legyen.

Isten név szerinti említése esetén valóban ez a két út állhat előttünk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy alkotmány sohasem teológiai munka vagy hitvallási irat, hanem a legmagasabb rendű, az egész közösséget összefogó jogszabály, azaz emberi rend. Így az egyetemes emberi felelősség gondolata jobban illik ebbe a formába, s kevesebb teológiai kockázattal is jár. Istennek ugyanis a társadalom egészét szem előtt tartó – tehát szükségszerűen kompromisszumos – körülírása tág teret nyithat akár az Istenre hivatkozó, egészen széles skálán mozgó, sőt kilengő értelmezéseknek is.

Végső soron kimondhatjuk, hogy Isten megemlítése az alkotmány bevezető szakaszában döntő változást jelezne abban a tekintetben, hogy a magyar társadalomban Isten és a vallás általában is újra közösségi ügyként jelenne meg. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a társadalom közösségébe tartozó, jelentős arányú keresztény hátterű vagy elkötelezettségű népesség ne adhatna hozzá ennél jóval többet is az alapértékek meghatározásához és megvalósulásához a nem keresztény hátterű többség számára.

Ilyen érték természetesen az élet tisztelete, a teremtett világ védelme, a családok támogatása, a közösség védelme és támogatása a gyengék és erőtlenek irányában vagy akár a bűnbánat és megbocsátás gyakorlása a boldog és teljes emberi élet érdekében – csupán néhány példa a teljesség igénye nélkül.

A keresztény közösség ezeket nem csupán vallhatja és gyakorolhatja, de fel is ajánlhatja mint egyetemes értékeket az egész társadalom javára. Ez a hozzájárulás szinte következik Jézus példázatából, amelyben tanítványairól úgy szól, mint az egész tésztát megkelesztő kovászról – s ezzel Jézus nyilvánvalóan az egész emberiség, azaz minden egyes ember javának, üdvösségének, boldogságának előmozdítását bízza ránk is.

Mindezzel együtt nyugodtan mondhatjuk, hogy a kereszténység értékeinek megjelenése az alkotmányban sokkal nagyobb súlyú és kockázatokat sem hordozó javaslat, amelyre fontosabb lehet odafigyelnünk, mint Isten nevének szükségszerűen sokféleképpen értelmezett megemlítésére. Isten akarata ugyanis – Luthert felidézve – meglesz a kérésünk nélkül is, mégis azt kérjük, hogy bennünk és közöttünk is meglegyen. Azaz Isten a részletekben bújik meg, s ha a részletekben benne van, akkor van benne ténylegesen az alkotmányban és az azt követő társadalmi közösségben is.

Dr. Korányi András

::Nyomtatható változat::