A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Immár hagyománynak számít Újpesten, hogy minden évben összegyűlnek a kerület protestáns gyülekezeteinek lelkészei és elöljárói, és egy-egy olyan kérdésről tájékozódnak, beszélgetnek, amely az evangélikus, a református és a baptista hívőket egyaránt érinti. Az idei találkozónak február 13-án az evangélikus gyülekezet adott otthont. Miután a vendéglátó lelkész, Solymár Péter köszöntötte az egybegyűlteket, fontos és aktuális közéleti témát állított az est középpontjába: az egyházak számára ugyanis nagy lehetőség, hogy részt vehetnek az alkotmányozás folyamatában. Ezzel kapcsolatban tartott előadást a találkozón dr. Béres Tamás docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője.

Bevezetésként az előadó arról szólt, hogy ma már – több mint két évtized tapasztalatával a hátunk mögött – árnyaltabban láthatjuk, hogyan lehetnek jelen az egyházak a társadalomban. Ez a kérdés különösen is aktuális, hiszen Salamon László, az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnöke felkérte az egyházak vezetőit, hogy vegyenek részt a készülő új alaptörvény megszövegezésében, illetve arra is lehetőséget kaptak, hogy véleményezzék a már összeállított tervezetet.

Az egyházaknak nem lehet feladatuk – hívta föl a figyelmet Béres Tamás –, hogy a politika hullámain érvényesítsék érdekeiket, hanem a keresztény embereken keresztül kell elérniük és megváltoztatniuk a társadalmat. Az e viszonyulás mögött álló teológiai megfontolás – az úgynevezett „public theology”, azaz a közéleti teológia – németországi és amerikai mintára a társadalom belülről alakítható pontjait keresi.

Az alkotmány normaszövegében a legnagyobb kérdés az egyházak számára, hogy Isten neve bekerüljön-e a preambulumba, és ha igen, milyen formában. Az előadó példaként két európai alkotmány – a német és a lengyel – előszaváról szólt. A német alkotmányban szerepel az „Isten és ember előtti felelősségünk tudatában” megfogalmazás, így az a személyes felelősségtudatot hangsúlyozza, valamint az Isten és ember előtti megigazulást. Az egyén saját aktivitására, alkotómunkájára hívja fel a figyelmet. A lengyel alaptörvény előszava viszont így fogja össze az állampolgárokat: „akik hisznek Istenben mint az igazság, szépség és jóság forrásában”, illetve „akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket”. Mindezek fényében a preambulum megszövegezésekor a legszélesebb társadalmi egyetértés kellene Isten nevének belefoglalásához, hogy ne legyen megosztó hatású – hangsúlyozta az előadó –, így ő a német minta mellett tette le a voksát.

Béres Tamás az evangélikus egyház javaslatát is ismertette, amelyet múlt év szeptemberében nyújtottak be az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak:

„A magyar nép

– hálával az ezeréves Magyarországért, amelyet a magyar királyok ősi koronája jelképez,

– tisztelegve mindazok áldozata előtt, akik ezért az országért és népért éltek, szenvedtek és meghaltak,

– megbecsülve és megőrizve korábbi nemzedékek örökül hagyott anyagi és szellemi értékeit,

– felismerve, hogy a múlt hibáiból tanulni kell,

– feltétlen tisztelettel fordulva az élet minden for

mája felé,

– felelősséggel a jelen és a jövő nemzedékek (önmagunk és utódaink) szabadsága és boldogsága iránt

[…]

kinyilvánítja és elfogadja az alábbi alkotmányt, amely törvénye minden további törvénynek.”

Az előadó kiemelte, hogy a javaslatban a múlt, jelen és jövő egységben szerepel, reményt és nyitottságot sugallva a jövőre.

Előadásában Béres Tamás kitért az alaptörvény többi részének tervezetére is, és kiemelte, hogy az alkotmányban az egyház szó helyett az egyházak és vallási közösségek kifejezés lenne megfelelőbb, ám ez ellen az újabb egyházak tiltakoznak. Az egyház szó eredetét tekintve szóösszetétel: ma önállóan már nem élő előtagja, az egy- – avagy igy-, id-, amely például ünnep szavunkban is benne rejlik – „szent, magasztos” jelentésű, így jól mutatta, hogy az üdvösség a vallás meghatározó része. Ezzel szemben ma számos olyan egyházat tartanak nyilván, amelynek tanításában nem vagy csak alig van szó üdvösségről. Ez a szó tehát számukra diszkriminatív, még ha ők éppen a vallási közösségek elnevezés ellen tiltakoznak is – vagyis nincs kiforrott vélemény e tekintetben.

A házasság és a család intézménye az alapvető rendelkezések között jelenik meg az alkotmány normaszövegében, és kiemelt védelemben részesül mint a társadalom alapegysége. Emellett még a magzati élet védelme kapott ilyen megkülönböztetett támogatást.

Előadása végén Béres Tamás felhívta a hallgatók figyelmét egy nyilatkozatra, melyet Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa adott ki. A biztos szerint az alkotmányban az alapvető jogok és kötelességek közé kellene venni „mindenki jogát az egészséges környezethez”, illetve rendelkezni kellene arról, hogy „mindenkinek joga van a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre”, továbbá hogy „az állam köteles a nemzeti vagyonnal a jövő nemzedékek érdekeit biztosítva gazdálkodni”.

Az előadás után az egybegyűltek kérdéseket tehettek föl az előadónak. Szóba került a német preambulum „átültetésének” esélye, az egyházak elismerésének változása, valamint a hit- és erkölcstan tanításának kérdése.

Loránt Gábor, az Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség lelkésze hozzászólásában azt vetette fel, hogy az alkotmány előszavában a mai törvények forrásaként Istent és a Tízparancsolatot kellene megjelölni mint ami egyedüli útmutatóul szolgálhat olyan kérdésekben, mint a homoszexuális házasság elismerése vagy a nem keresztény vallási ünnepek bevezetése állami ünnepekként.

Mészáros Kornél, a baptista gyülekezet lelkipásztora és a baptista egyház főtitkára erre válaszolva ismertette a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége által benyújtott javaslatot, amely kitér a „Színáj-hegyi” törvények alapvető fontosságára is. Elmondta továbbá, hogy az alkotmány szövegében egyértelműbb lenne a házasság fogalmának meghatározása, ha a jelenlegi javaslat („férfi és nő között jöhet létre”) helyett „egy férfi és egy nő” meghatározás szerepelne.

A presbiterek, elöljárók találkozóját most is, mint minden évben, szeretetvendégség és beszélgetés zárta, erősítve a testvéri kapcsolatokat, valamint azt a meggyőződést, küldetéstudatot, hogy Isten szolgálatában álló munkásokként az őrálló szerepét kell betöltenünk.

Mészáros Johanna

::Nyomtatható változat::