A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Talán gyengülőben van már Tél tábornok ereje, nem fog döntő rohamot indítani a bel- és áradó vizektől sújtott magyar föld ellen. Hiszen már eddigi munkája is súlyos károkat okozott – állapíthattuk meg, miközben autónk a verőfényes téli napsütésben Abony felé robogott az országúton. Elszomorító a látvány: hol fagyottan, hol pedig szélfútta víztükörrel, de nagyon sok helyen tengerként áll a víz a földeken.

A veretes múltú mezőváros, Abony csendesen húzódik meg az Alföld peremén nagy testvére, az alig több mint kőhajításnyira lévő Szolnok árnyékában. Már nem áll a régi népdal: a majlandi harminckettő ellenében már itt sem csak két torony látszik, hiszen épült egy harmadik is, egy modern víztorony. De nem emiatt keresik fel az utóbbi években egyre többen a várost, hanem az új látványosság vonzza a látogatókat, a hivatalosan Magántulajdonú Állat- és Szabadidőparknak nevezett állatkert.

Nem nehéz megtalálni, hiszen az egykori M4-es (ma 40-es) úton – a várost Szolnok felé majdnem elhagyva – tábla jelzi, hol kell jobbra lefordulni, majd néhány méter után be is parkolhatunk a kerítés elé. Talán jobb száraz időben felkeresni, mert szó, ami szó, a sár valóban vendégmarasztaló, de egy kis ügyességgel meg lehet találni a járást a tócsák között. S mert télen is nyitva van, kiváló úti cél, ok a kimozdulásra, jó lehetőség egy kis mozgásra a szabad levegőn.

Számtalan híradásban megjelent már, hogy kistigrisek érkeztek az ország legnagyobb magánállatkertjébe, nem csoda hát, hogy Teodórának és Szibírnek népes rajongótábora van, nagy irántuk az érdeklődés. Ám mielőtt felkeresnénk a kedves ragadozókat, érdemes megnézni az értékes gyűjtemény többi példányát is, hiszen számos, az Alföldön nemigen őshonos fajtával találkozhatunk.

A séta egy élvezetes biológiaóra élményét ígéri, így aligha véletlen, ha Ceglédtől Kisújszállásig szinte nincs olyan pedagógus, aki ne mutatná meg diákjainak az állatokat. Mert hol találkozhatnának az alföldi nebulók ily egyszerűen olyan egzotikus fajokkal, mint a zebra, az emu vagy a majom? De régen nem legelnek már szürkemarha-gulyák sem a települések határában, itt viszont egy kapitális bika tekint szelíd szemmel a parkba belépőre. A kacsák, libák békésen totyognak az úton, a pávák meg kényeskedve tárják szét tollaikat, ha erre méltónak tartják a nézelődőt. A kecskefarm lakói fellépnek a korlátra, és úgy nyújtják szakállas fejüket a látogatók felé, némi élelmet kunyerálva a produkcióért. Kedvesen jönnek közel a pónik is, amelyek még egy kis simogatást, borzolgatást sem vesznek rossz néven.

A nagy szenzációt persze a kölyöktigrisek jelentik. Senkitől sem zavartatva önfeledten játszanak kutya barátjukkal a sáros kifutóban. Mellettük – egymástól elkülönítve – két oroszlánpár lakik. Különös, egyben félelmetes, ahogy – talán a tavasz közeledtét érezvén – a hímek egymást méregetve fitogtatják erejüket, majd időről időre oroszlánbőgés veri fel a magyar róna csendjét.

Nem messze tőlük Buborék, a kétéves vízilóbébi néz unatkozó szemekkel a házába betérőkre. Bizonyára ő is jobban örülne, ha – most még fagyott – kinti medencéjében élvezhetné a nap tavaszi, melengető sugarait.

A rendszerváltás idején megfogant ötletből, tiszteletre méltó makacssággal, magánerőből megépült állatparadicsom olykor szerénynek tűnő külseje évről évre szépül, egyre kényelmesebb, komfortosabb lesz a nézelődőknek, lakóknak egyaránt. Kellemes hétvégi családi programot, esetleg tartalmas pihenőt, megállóhelyet kínálva a busszal érkező csoportoknak.

A látogatókat egész évben, a hét minden napján 9-től 16 óráig fogadják, s nem csak az állatok megtekintése céljából érdemes felkeresni őket: sétakocsikázást, lovaglást és néhány egyéb programot is kínálnak. Erről azonban érdemes a honlapjukon (http://maganzoo.fw.hu) megadott e-mail címen vagy az 53/362-049-es telefonszámon előre egyeztetni.

Gyarmati Gábor

::Nyomtatható változat::