Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) február 19-én tartotta csendesnappal egybekötött közgyűlését Budapesten, a Deák téri gyülekezet nagytermében. Mivel az Európai Unió a 2011-es esztendőt az önkéntesség évének nyilvánította, szinte magától adódott ennek a szombati együttlétnek a témája: Misszió és önkéntesség.

Elsőként a nyitóáhítatot tartó Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora szólította meg az egybegyűlteket. A Szentírásból Ézsaiás elhívásának történetét olvasta fel, és a prófétát szellemesen az első bibliai önkéntesnek állította be.

Ézsaiás sok mindenben példája lehet az Isten ügyében ma fáradozó munkatársaknak. Abban, ahogyan a templomban, az Úr közelségében élt. Ez a történet ugyanis nem Ézsaiás megtérésének a leírása, hanem arról szól, hogyan engedte a próféta, hogy szolgálata, küldetése új irányt vegyen. Isten szentségének és önmaga elveszett állapotának felismerésén túl ugyanis nyitottá vált arra, hogy másoknak hirdesse az Úr üzenetét, még ha ez kellemetlen volt is, hiszen az ítélet szavát kellett szólnia – mondta Gerőfiné Brebovszky Éva. A biblikus önkéntesség a lelkésznő szerint tehát azt jelenti, hogy a hívő ember arra a szolgálatra mond igent, amelyet Isten jelöl ki a számára.

D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a nap felkért előadója először arról beszélt, hogy milyen morális válságban vannak az európai társadalmak. Nem véletlenül van szüksége ennek a lelkileg beteg kontinensnek – ahol az emberek kiábrándultak, értékvesztettek – a civil szervezetek útmutató szolgálatára. Az egyház maga is felfogható ilyen civil szervezetként, ahol az önkéntesség elve évszázadok óta ismert. A presbiterek vagy a különböző szolgáló csoportok mindig is ellenszolgáltatás nélkül munkálkodtak a gyülekezetekben. Ma azonban még inkább tudatosítani kell, hogy az egyházak nem prosperálhatnak a munkatársak bevonása nélkül.

A rendszerváltás óta korlátok és kontroll nélkül végezhetjük szolgálatainkat, de éppen ezért meg is szaporodtak a feladatok, amelyeket a lelkészközpontú gyülekezeti struktúrában már nem lehet ellátni – mondta Szebik püspök. Ő maga is a németországi Brémában megismert modellt követve indította el hazánkban a gyülekezetimunkatárs-képzést, amelynek egyik tanfolyama a közgyűlés óráiban is folyt Piliscsabán.

Hangsúlyozta az előadó a belmissziói szolgálat erősítésének fontosságát, mert – mint mondta – ma már Európa vált újraevangélizálandó területté. Közben azonban az 1947-ben megjelent Missziói Lapok első számából idézett egy holland teológust, aki a külmisszióval kapcsolatban fogalmazta meg, hogy a misszió nem feladat, hanem ajándék és vigasztalás, amelyen keresztül Isten erősíti a hitünket. Ezzel támasztotta alá a püspök azt az EKME által is vallott nézetet, hogy a harmadik világban végzett szolgálatok jótékonyan hatnak vissza a missziót támogató gyülekezetek, közösségek hitéletére.

A püspök előadása után került sor a közgyűlésre. Az egyesület előző évi szolgálatairól, terveiről Zalán Péter, az EKME világi elnöke számolt be. A pénzügyi zárás és a költségvetés elfogadása után – rövid ebédszünetet követően – került sor egy sokak által régóta várt programpontra, Heung Sik Kim koreai lelkész beszámolójának meghallgatására.

A magát magyarosan Kim Pálnak hívó férfi feleségével, Marikával együtt már több mint húsz esztendeje él Magyarországon. Névadójához, az apostolhoz hasonlóan ő is „sátorkészítő” misszionárius, vagyis civil foglalkozásából tartja fenn négytagú családját. Munka után azonban a fiatalok közt szolgál. Ő maga elsőéves matematika szakos hallgatóként jutott hitre Koreában, azóta úgy érzi, „adósa a fiataloknak, hogy megossza velük a Krisztusról szóló örömüzenetet”.

Elhívatása után így lett a magyarországi Diák Bibliai Közösség alapítvány (Campus Mission International) lelkésze. Mégsem a hazai szolgálatairól szólt az egybegyűlteknek, hanem arról az ébredésről beszélt, amely 1907-ben indult el hazájában, az akkor még egységes ország északi felén, a mai Phenjanban, s amelynek eredményeként ma Dél-Korea lakosságának negyede keresztény.

A Krisztust követők száma Dél-Koreában továbbra is gyarapszik. Nem véletlenül. Az ébredési idők óta töretlen hűséggel járnak a keresztények az úgynevezett reggeli imaalkalmakra, ahol hazájukért és a világ más népeiért könyörögnek kitartóan. Kim meglátása szerint a koreai gazdaság szárnyalása semmiféleképpen sem független ettől a lelki megújulástól, amelyet a hívők „az új szív mozgalmaként”, míg a politikusok „az új kapuk mozgalmaként” emlegetnek. Hatvan évvel ezelőtt Korea az utolsó előtti helyen állt a gazdasági fejlettség tekintetében. Ma a világranglista hetedik vagy nyolcadik helyén áll. Először az ország lelki egészségével kell törődnünk, vagyis az üdvösségünk kérdésével – foglalta össze mondanivalóját a lelkész –, s akkor megtapasztalhatjuk, hogy Isten megáldja a gazdasági életet is, ad egészséges családokat, erős társadalmat.

Az alkalom zárásaként e sorok írója mint az EKME lelkészi elnöke – a Heung Sik Kim által említett reggeli elcsendesedéseken felbuzdulva – az imádság „önkéntes” szolgálatára bátorította az egybegyűlteket. Utalt a hét igéjére: „Nem a mi tetteinkben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,18)

B. Pin­tér Már­ta

::Nyomtatható változat::