Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az ország bemutatására készülve kisebbfajta közvélemény-kutatást végeztem ismerőseim között, hogy vajon mi jut eszükbe Chile nevének hallatán. A földrengéseken és a bányászok csodálatos szabadulásán túl az idősebbek szinte kivétel nélkül Augusto Pinochet tábornok nevét említették, aki közel tizenhét éven át vezette diktatórikus eszközökkel az országot, és tartotta rettegésben a népet. Uralma alatt katonái 2115 embert öltek meg, illetve közel harmincezer embert kínoztak meg.

Chile az utóbbi évtizedekben sokat szenvedett. Nem csupán a természeti katasztrófák sújtották népét, hanem a történelem, a közelmúlt politikai viharai is. Az imanap liturgiájában az asszonyok nem véletlenül jelölték meg felolvasásra szánt igeszakaszként Illés próféta és a sareptai özvegyasszony történetét. Emlékszünk rá: az anya fát gyűjtött, hogy az utolsó lepényt még megsüthesse magának és a fiának. Szerte az országban éhínség volt. Nála is már csak egy adag liszt akadt a cserépfazékban. Ekkor találkozott a prófétával, aki ennivalót kért tőle. Micsoda bátorság és hit kellett neki ahhoz, hogy az utolsó kenyerét oda merje adni! Aztán naponta átélhette a csodát: a lisztesfazék és az olajoskorsó nem ürült ki.

Chilében az isteni gondviselésnek ezt a valóságát élték át az emberek a Pinochet-rezsim alatt. Ott is özvegyasszonyok karolták fel a börtönbe juttatottak családját. Ők látták el az árvákat élelemmel, kenyérrel, és megtapasztalták: az a kevés, amijük van, elégséges. Sokan állítják, hogy ez az elszántság, egymás megsegítése, a bajokkal szembeni konok ellenállás járult hozzá ahhoz, hogy a Pinochet-rendszer bukása után az ország felemelkedett.

A Kitekintő.hu internetes újság 2009-ben ezért írhatott így: „A ťrendszerváltásŤ óta az ország gazdasága meredeken növekszik, és egyre nagyobb Chile regionális szerepe is.” A Pinochet-rezsim bukása után, a politikai légkör enyhülésével elhárult a külföldi tőkebefektetések előli akadály. A növekedés 1990-től rendszeresen évi öt százalék feletti, gyakran hét-nyolc százalékos volt. Ezen az alapon megvalósulhattak azok a társadalmi-szociális jellegű intézkedések, amelyek nyomán számos chilei polgár élete jelentősen jobbra fordult, körülbelül egymillió lakos „emelkedett” a szegénységi küszöb fölé, és a chilei életszínvonal átlaga a legmagasabb lett Dél-Amerikában.

A gazdaság egyik leginkább exportképes ágazata a bányászat maradt. Chile továbbra is világelső a rézérc bányászatában; a nyersanyag részben érc, részben kohóréz formájában kerül exportra. Talán még a réznél is fontosabb a salétrom bányászata és exportja, amelynek piacán az ország egyeduralkodó. Világelső még a molibdén ércének kitermelésében is, ezenkívül bányásznak még nemesfémeket és kobaltot. A gazdaság számottevő nehéziparral büszkélkedhet, amelynek a fentebb felsoroltakon kívül némi szén, vasérc és vízi energia jelenti a bázisát.

A mezőgazdasága olyan erős, hogy képes a teljes országot ellátni élelmiszernövényekkel, bizonyos termékeket pedig még exportál is. A finom chilei borok számos fajtája fedezhető fel Magyarország leghétköznapibb bevásárlóközpontjainak polcain is. A tavaly januári földrengés sok kárt okozott a szőlőskertekben. Számos borgazdaságnak újra kellett kezdenie a növények telepítését, a gépek beszerzését. „Borzasztó volt néznem, hogyan nyeli el a föld a hordóimat. Két és fél millió liter bor lett a földrengés martalékává.” Pablo Morande gazda szavait a The Washington Post című napilap egyik tudósítója jegyezte fel néhány héttel a katasztrófa után, majd hozzátette: „De Pablo bátyjának északabbra fekszik egy kisebb gazdasága, az sértetlen maradt.”

Ez utóbbi mondat felidézi az ötezer ember megvendégelésének történetét, amely az idei imanap prédikációjának alapigéje. A tanítványok ott is számba veszik az adottságokat: öt kenyeret tudnak felmutatni és két halat. A helyzet emberileg reménytelen, de amikor hittel megosztják, amijük van, áldás lesz belőle. Tizenkét kosár telik meg a maradékokkal.

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::