Cantate

Hozzászólás a cikkhez

Ha jobban belegondolunk, a keresztény egyház kétezer esztendeje semmi újat nem mond, nem tanít. Az egyházi esztendő medrében évről évre, adventtől adventig ugyanúgy elmélkedjük, imádkozzuk végig az üdvösségtörténet egyes stációit. Annak a történetnek mozzanatait, amely az Isten története az emberrel, az emberért.

A keresztény tanúságtétel, hitvallás alapelemei mit sem változtak az évszázadok során, és mégis megtörténik a csoda: az újdonság erejével hat ránk Isten igéje. „Újonnan nékünk adaték.” Nem az igehirdetők szerkesztik, formálják hétről hétre, hanem adatik. Isten adja az élő igét, ajándékul. Vasárnapról vasárnapra megtörténik a csoda: az írott betű, Isten igéje életté, teremtő erővé válik közöttünk. A fényforrás: Isten ugyanaz, a világosság, mely belőle árad, mégis mindig újdonság.

Isten igéje adatik mint evangélium, mint Krisztus áldott, szent igéje. Krisztushoz kötött, mert maga Krisztus a testté lett Ige. Az Atyaisten nagy jókedve, öröme, amikor valakit az újdonság erejével érint meg az ige. Isten újra és újra megerősít minket abban, hogy igéje és Krisztusa igaz, megbízható. Ereje mindvégig megmarad, hiszen neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez akkor is igaz, amikor hatalmát, erejét elrejti szemünk, értelmünk és olykor szívünk elől is. Ilyenkor úgy működik ereje, hogy megtart bennünket a reménységben.

Szükségünk van erre a reménységre, de naponta szükségünk van magára az igére is. Az igével, igéből élő és erősödő hit formálja szívünkben és ajkunkon Isten szent nevének megvallását. A test, az ördög és a világ elleni esélytelen küzdelemben egyetlen bizodalmunk, hogy Krisztus győz bennünk. Újult erővel tölt be, bűnbocsátó szeretetével átölel, irgalmával fölemel.

Mindezeket úgy cselekszi, hogy régi-új, mégis örökké friss igéjét adja nekünk, oltja belénk, hogy semmi se maradjon a régi, hanem újjá lehessen életünk. Ezért is méltó a Szentháromságot dicsérő befejezés. Hatvanad vasárnapjának témája: süketségből az ige hallására. Azért adunk hálát, mert Isten megteremti bennünk a régi ige újdonságként ható, életünket átjáró erejét.

Kovács László

::Nyomtatható változat::