Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ökumené másfél évezred egyházi muzsikájában címmel tartottak zenés áhítatot múlt vasárnap a budahegyvidéki evangélikus templomban. A zenés meditáció a nemrég zárult ökumenikus imahét méltó folytatása volt, hiszen az áhítatot körülölelő, énekszóban megjelenített imádságcsokrot a felső-krisztinavárosi római katolikus plébánia felnőttkórusa nyújtotta át az egybegyűlteknek.

Nemcsak eszmeiségében, de szervezésben is összeért a két esemény: az imaheti közös alkalmak adták az ötletet a templom lelkészének, Keczkó Pálnak, hogy meghívja a kórust.

A karvezető, Tőkés Tünde elmondta, hogy 1983-ban alakultak gyermekkórusként, s az évek alatt „nőtték ki magukat” felnőttkórussá (de a gyermekkórus is működik a mai napig). Alakulásukkor szolgálatra vállalkoztak, így elsősorban a liturgiába illeszkedő gregorián dallamkincsből merítenek. A bemutatkozásban utaltak arra – és ezt az éneklés minden pillanatában érezhette a hallgatóság –, hogy az Urat szolgálni csak őszinte hitből fakadóan és elsősorban egymást elfogadva lehetséges.

A vasárnap esti áhítat zenei anyagát – az este címéhez hűen – felekezeti és műfaji sokszínűség jellemezte. A műsor Bach evangélikusok számára jól ismert Ó, jertek, énekeljünk című koráljával indult, majd – jelezve az egész kereszténység közös gyökerét – gregorián dallam hangzott el. Megszólalt a Mint a szép híves patakra genfi zsoltár a református Maróthi György feldolgozásában. A Dicsőült helyeken zsoltárparafrázis a Kájoni János ferences szerzetes által összeállított énekeskönyvben jelent meg először a 17. században, és ma az Evangélikus énekeskönyvben (EÉ 50) is megtalálható.

A széles értelemben vett ökumené jegyében felhangzott Thomas Tallisnak, az anglikán egyházi zene kiemelkedő képviselőjének If ye love me című kórusműve. Hallhattuk továbbá Mozart, Werner, Mendelssohn Bartholdy, Saint-Saëns, Elgar, Nystedt egy-egy darabját, illetve megszólaltak magyar zeneszerzők – Kodály Zoltán és Bárdos Lajos – művei is.

A kórus a bemutatkozásukban kiemelt felnőtté érést igazolta előadásmódjával is: rendezettség, fegyelmezettség, egyben áhítat jellemezte. Így alakulhat ki az a szavakon túli belső odafigyelés, amely az Istennel való párbeszédhez elengedhetetlen.

A művek között elhangzott meditáció is jól illeszkedett az istenkeresés zenei anyagához. Keczkó Szilvia lelkész szavaival az emberek béke utáni vágyát kutatta, láttatva, hogy az eléréséhez az emberi erőfeszítések önmagukban kevésnek bizonyulnak; a békét csak az Úrhoz fordulva, vele s benne lelhetjük meg.

Zárásként kórus és gyülekezet egy ortodox esti dicséretet énekelt: Isten boldog fénye, el nem múló szépsége, szent és áldott Krisztus!

Az énekkart Tőkés Tünde és Opánszki Dávid vezényelte, orgonán Hegyi Dániel és a vendéglátó gyülekezet kántora, Ecsedi Zsuzsa működött közre.

A művek között fel-feltörő taps is jelezte, hogy a kórusnak sikerült az imádság szavait a hallgatóság érzései szerint megfogalmazni és így valódi közösséget formálni Budahegyvidéken.

Borókay Réka

::Nyomtatható változat::