Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Levéltári munkám közben került a kezembe egy lelkészavatási üdvözlőlevél ezzel az igével: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31)

Magam is tapasztaltam, hogy ha Isten Lelke velem volt, akkor erővel és bátran tudtam szólni az igét. A Lélek olyan, mint a só. Ha hiányzik – csak akkor vesszük észre, hogy baj van. Sajnos ma a legtöbbeknek fel sem tűnik a Lélek hiánya, éppen ezért nem is fájlalják azt. Vannak ugyan alkalmaink – istentiszteletek, szeretetvendégség, jubileum, bibliaóra –, de ha Isten nem adja Lelkét az igehirdetőre és a hallgatókra, üres és erőtlen marad minden.

Beszélünk evangélizációról, ébredésről – és nem történik semmi. Miért van ez? Mert sokan nem várnak semmit. Lk 2,25-ben hallunk Simeonról, aki „várta Izrael vigasztalását”. Akkor sem volt ez mindenkire igaz, de voltak olyanok, akikre igen. Várták, amit Isten már Ábrahámnak és Dávidnak is megígért.

Az ébredés egyik jele a várakozás. Talán egy egyszerű bibliaóra kapcsán is lehet úgy leülni a gyülekezeti teremben, hogy várok valamit. Még akkor is, ha a mai sivár gondolkozás azt tartja: mit lehetne kapni a templomban, ahol még csak belépődíj sincsen?

Lehet a Lelket kérni és várni például minden reggel, mikor előveszem az Útmutatót, és kinyitom a Bibliámat. Mit várunk? Egyáltalán várunk-e valamit, amikor beülünk a templompadba? A „szokáskeresztényre” az jellemző, hogy alapjában véve nem számít semmire. Nincs benne vágy. Olyan ez, mint amikor leülök az ebédhez, és nincs étvágyam. De ez – a betegség jele!

A lelkészavatási üdvözlőlevélben említett igében olvasunk arról, hogy az apostolok könyörögtek, és megmozdult a hely. Mozdulnak a dolgok. Erő kezd működni, és jön valami új. Mint tavaszszal, amikor duzzadnak és kipattannak a rügyek. Évről évre mindig szent és csodálatos pillanat ez. Jön a zöldelés, majd a virágzás és végül a gyümölcstermés.

Jakab apostol ezt tanítja: „nincsen semmitek, mert nem kéritek” (Jak 4,2). De azt is hozzátehetnénk: nincsen semmitek, mert nem vártok semmit. Simeonról azt írja a Szentírás, hogy nemcsak várta Izrael vigasztalását, de Isten Lelke is rajta volt (Lk 2,25). Tehát nem akármilyen várakozásra van szükség, hanem olyanra, amelyet Isten Lelke munkál. Mert Isten Lelke nélkül nincs bennünk igazi várakozás. Mi magunktól csak testi és mulandó dolgokat tudunk kérni és várni. Valljuk be: Lélek nélkül a karácsony, a nagypéntek, a húsvét is csak üres szokássá lesz – a család, a gyermek, az emberi szeretet, az ajándékozás ünnepe.

Sóhajtozó és panaszkodó emberek helyett várakozó emberekre van szükség a családban, egyházban, gyülekezetben. Te is egy lehetsz közülük, akik kérik és várják a Lélek munkáját, hogy végre megmozduljon valami: legyen rügyfakadás, és gyümölcsöző életek teremjenek.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::