Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kaukázusi életkép

A tarka, etnikailag és vallási szempontból mozaikszerű térség Oroszország egyik legsűrűbben lakott területe. A Szovjetunió felbomlása alapos változást hozott az ott élők életébe, de a gazdasági és szociális problémák megoldása még távoli cél a kormányzat előtt. A válságokra leginkább hajlamos területen magas a munkanélküliek száma, és a kilátástalanságot a térség politikailag ingatag mivolta is fokozza. A távoli vidéken rengetegen élnek az évekig dúló és újra meg újra kiújuló háború nehézségei mellett a szegénység, az éhezés, illetve a munkanélküliség nyomorával küzdve. Sokak számára a földművelés és a háztáji állatok tartása jelentette az egyetlen megélhetési lehetőséget.

A csípős, hideg szerda reggelen -14 fokot mutat a hőmérő, hófehér kristálypelyhekben szállingózik a hó. A havas, ködös táj az ablakon keresztül didereg be a meleg konyhába, ahol dr. Czimre László, a szeretetszolgálat munkatársa bőséges reggelivel, kedélyesen fogad. Természetesen a híres orosz fekete tea sem maradhat el, mielőtt útnak indulunk. Terepjárónk motorja szinte azonnal indul. Mozdok felé vesszük az irányt, s bizony jól jön alkalmanként a jármű terepfokozata. Az út folyamán vendéglátónk kommentálja a látványt. A sokszor egész falunyi összedőlt házak a tavaly nyári árvíz áldozatai – meséli –, sok családnak a mi segítségünk az egyetlen fogódzó, mert ezen a környéken nem létezik árvíz okozta károkra szóló biztosítási forma. A csecsen térségben egyáltalán nincs biztosítási rendszer, s a károk állami összeírásakor rengeteg téves adminisztráció történt, aminek következtében sokaknak a mai napig nem jutott a központi segélyezésből. Arusztamov V. V., az ökumenikus segélyszervezet helyi irodavezetője folytatja, s elképesztő adatokkal érzékelteti a kárt, az árvízre való felkészülést illetően pedig meglepő állami tétlenségről beszél. A megvadult folyók, a családoknak otthont adó házak mellett hidakat, utakat, gázvezetékeket, vasútvonalakat és elektromos vezetékeket rongáltak meg. A 67 000 károsult házból több mint tízezer teljesen megsemmisült, százezer lakost kellett evakuálni. A vészjósló előrejelzések ellenére az illetékes hatóságok csak későn reagáltak, és sok esetben téves döntéseket hoztak. A folyószabályozás csekély mértéke és a rendszeres medertisztítások elmaradása is jelentősen hozzájárult a katasztrófa nagyságához. A lakosságot sem informálták időben, a természeti csapás következtében száztizenheten haltak meg. Terepjárónk egy óriási raktár udvarára kanyarodik: megérkeztünk úti célunkhoz, a segélyszervezet mozdoki központi telephelyére. Nagy a sürgés-forgás, két hete folyamatosan érkeznek a kamionok a felvásárolt árucikkekkel. A segélyezés második szakaszában vagyunk, a teherautók cserepet, palát, faanyagot, linóleumot, cementet, festéket, homokot, meszet, tapétát hoznak, amit egy hét múlva kezdenek szétosztani a csecsenföldi Naurszkijban.

Folyamatos és aktív segélyezés

A munka folyamatába betekintve a megrendelések és a szállítmányozási papírok gondos, precíz szervezést mutatnak. A hatalmas árumennyiség és az ezen a területen szinte egyedinek számító pedáns koordinálás bizonyára csodálkozó tekintetet csalhatott arcomra, mert vezetőnk kérdésem nélkül ad magyarázatot a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat távoli országban zajló, s mégis akkurátusan megszervezett tevékenységére. Mint mondja, nem ez az első segélyprogramjuk. A szervezet – az egyházi hátterű nemzetközi segélyszervezetek szövetsége (ACT-International) tagjaként – 1995-ben kezdte el a térségben programjainak végrehajtását, s az eltelt nyolc esztendő alatt számtalan élelmezési támogatást bonyolított már le. Az élet újrakezdéséhez szükséges természetbeni támogatások mellett iskolaépületek, egészségügyi intézmények felújításában is többször vett részt. Folyamatosan és aktívan, élelmiszer-, higiéniai és iskolai csomagokkal segélyezi a csecsenföldi menekülteket, Pjatigorszk városában pedig évek óta saját irodával rendelkezik. Jelenleg az orosz sztavropoli, illetve Csecsenföld északi régióiban folyik a segélyezés, az orosz ortodox egyházzal és a helyi önkormányzatokkal együttműködésben.

Egyedi és hatékonytámogatási formák

A munka végeztével a megszokottnál hamarabb indulunk hazafelé, hogy egy-egy faluban megállva további megbeszéléseket folytassunk a munkálatok helyi vezetőivel. A konsztantinovkai faluházában már várnak bennünket, a néhány fős falusi társaság jó ismerősként köszönti vezetőnket. Egy asszony meleg kávéval kínál, majd rögtön az áradat szörnyűségeiről kezd beszélni. Mindenünket elvitte a víz, nemcsak a házunk dőlt össze, de a tyúkok, kacsák, malacok, borjúk és a kertben termelt növényeink is mind odavesztek – mondja. – Az első rémület után világosan láttuk, hogy a túlélésért kell küzdenünk. Ételhez, italhoz és a napi szükségleteket kielégítő eszközökhöz kellett jutnunk. A liszt-, olaj-, cukor-, rizs-, valamint a mosópor- és szappancsomagok mellett a legnagyobb segítség a szeretetszolgálat egyedülálló ötlete, a háziállatokat pótló program volt, melynek keretében a legrászorultabbak csirkét vagy malacot, borjút, bárányt és az etetésükhöz szükséges takarmányt kaptak. Nem is tudom, honnan szerezték be őket, bizonyára messziről, hiszen a környéken minden állat elpusztult. A kis társaságban a polgármester asszony veszi át a szót: – Most már a családi házak rendbe tétele a legfontosabb. Az infrastruktúra helyreállítása az állami intézkedések alapján jó ütemben halad, de a teljesen romba dőlt vagy részben károsodott családi házak újjáépítéséhez nincs elegendő anyagi tartalék. Az állam a kiemelt régiók felé összpontosítja támogatást, így a körből kieső településeken még mindig folynak a felújítások. Mi is önerőből kezdtük meg az építkezéseket, kalákában építjük egymás házát. Ha az egyiket befejezzük, akkor együtt kezdünk neki a következőnek.

A beszélgetés után a szükségletek egyeztetése következik, hogy az összeírás alapján kinek mennyi és milyen jellegű anyagra van szüksége a háza felújításához. A meggyötört, mégis reménykedő kis társaságtól elbúcsúzva tovább indulunk. A moszkvai túszdráma után a szállítmányok eljuttatása sok gondot okoz a csecsen térségben – meséli vendéglátónk –, viszont az egységcsomagos megoldás helyett választott, az építőanyagok egyéni igények szerinti szétosztása jelentősen növeli a támogatottak számát. A tervezett 200 családi ház helyett így mintegy négyszáz otthon rendbe hozásához járulhat hozzá a segélyszervezet. Az elsődleges cél az, hogy minden házban legyen minimum egy felújított szoba, illetve felszerelt vizesblokk, hogy a visszaköltözés felté-telei adottak legyenek.

Ingyenkonyhák, óvodák,iskolák

Néhány további megbeszélést követően estére hazaérünk. A vacsora utáni beszélgetés során a több mint fél éve tartó árvízi segélyezési program sikeréről tanúskodó köszönőlevelek kerülnek elő, az irodában pedig a falon lógó elismerő oklevelek tükrözik vissza a lakosok szeretetszolgálat iránt érzett háláját. Közben vendéglátónk már a további segélyezések távlati terveit körvonalazza. A jelenlegi elképzelések szerint a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat – az ACT-Internationallal együttműködve – ingóságok és háztartási kellékek (kisebb bútorok, valamint törölköző, ágynemű, edények, étkészlet) pótlását, ingyenkonyhák felállítását, óvodák, iskolák és árvaházak felújítását valósítja meg Csecsenföldön. A távolabbi jövőt tekintve pedig az ENSZ támogatásával további óvodák, iskolák és közösségi házak felújítása válhat valóra. Igen költséges elképzelés – fut át gondolataimon –, de később megtudom, hogy a támogatásokat javarészt ACT-szervezeti, uniós, ENSZ és gazdag nyugat-európai országok GDP-jéből elkülönített keretekből finanszírozzák.

A rövid, ám élményekkel teli villámlátogatás után másnap tovább kell indulnunk, de az ott élőkkel való találkozások és a segélyezés módjába való betekintés lehetősége egy nap alatt is meggyőzött minket a szeretetszolgálat észak-kaukázusi segélyprogramjának hatékonyságáról.

(-sb-)

::Nyomtatható változat::