Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Mi történik valójában egy lelkésziktatáson? Egyházi ceremónia megfelelő segédlettel? Emberek jönnek össze, hogy ünnepélyes keretek közt egy személy átvegye a hivatalt? Mi értelme van annak, hogy a 21. század elején valaki vállalkozik erre a szolgálatra? Mi különbözteti meg az egyházi beiktatást minden más hivatalba lépéstől? Az évszázados hagyomány, ahogyan a liturgia biztonságot adó közegében esztétikai érzékünket is gyönyörködtető módon „közlekedik” az iktató és iktatandó? A templom semmi mással össze nem cserélhető hangulata, a reverendák egzotikus suhogása? Szabó János megválasztott lelkész március 22-i beiktatásán Bozorády Zoltán esperes igehirdetése válaszolt ezekre a kérdésekre.

Az esperes prédikációjához Sámuel könyvéből választott egy verset: „Ezennel felkent téged az Úr öröksége fejedelmévé.” (1Sám 10,1) Beszédében hangsúlyozta: az iktatást nem egyszerűen egyházi elöljárók végzik, hanem maga az Isten cselekszik akkor, amikor embereket hív el a szolgálatra, és rájuk bízza az evangélium hirdetésének felelősségét. Isten a beiktatott lelkészt örökségének szolgájává hívta el. Aki az egyházban vállal feladatot, annak mindenekelőtt azt kell tudnia, hogy Isten örökségét gondozza – az üdvösség történetének hosszú folyamatában éppúgy, mint az adott gyülekezetben. Természetesen az Újszövetség népeként a keresztről való beszéd megőrzése, továbbadása a legfontosabb feladat az Úr örökségében. Így tekinthet a lelkész a gyülekezetre és a gyülekezet a lelkészére. Ekképpen jöhet létre a közösség Isten és az ember között, és ily módon válhat a gyülekezet Isten országának áldott eszközévé – zárta gondolatait az igehirdető.

Hangoztak az ősi énekek, felcsendültek az áldó igék, emberek végezték a szolgálatot, de láthatatlanul, mégis valóságosan jelen volt az Isten. A köszöntések arra buzdították a fiatal lelkészt és feleségét, hogy találják meg helyüket a nagycserkeszi gyülekezet közösségében. Az iktatást követő szeretetvendégség bősége, kedvessége is ezt előlegezte meg.

Az ünnepséggel az örökkévalóság előszobájában tölthettünk egy tartalmas délutánt, megtapasztalva, hogy a Leghatalmasabb Úr vendégei vagyunk itt és odaát.

Laborczi Géza

::Nyomtatható változat::