Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 14
- Az "Evangélikus úrfelmutatás"-ról
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Az "Evangélikus úrfelmutatás"-ról
A közelmúltban az Evangélikus Élet két számában is olvashattunk „Evangélikus úrfelmutatás” címen megjelent cikkeket. Az ökumenikus közeledést – különösen az úrvacsora szempontjából – nagyon megnehezíti, amikor tévesen vagy kevés információ birtokában nyilatkozunk a „másik fél” álláspontjáról.
A Liturgikus Sarokban olvasható cikk felcseréli a római katolikus liturgiában használatos kis-, illetve nagy úrfelmutatás fogalmát.
Egy napjainkban használatos liturgikus lexikonban a következőket olvashatjuk az úrfelmutatás címszónál: „Miután a celebráns a misében elmondta a kezében lévő kenyér és kehely felett az átváltoztatás szavait, a híveknek felmutatja Krisztus testét, majd Krisztus vérét. Nyugaton a XII. századig a Miatyánk előtt történt az átváltoztatott kenyér és bor felmutatása e szavakkal: Őáltala, ővele és őbenne a tiéd mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Ez a kis úrfelmutatásnak nevezett forma ma is megvan minden eukarisztikus imában.”(Liturgikus lexikon. Szent István Társulat, Bp. 2001, 211. o.)
A jelenleg használatban lévő Agenda valóban helyteleníti a kehely és a paténa felemelését: „A lelkész a kezébe veszi (magasra emelés, elevatio nélkül) először a paténát, majd a kelyhet.” (Agenda. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp. 1986, 42. o.)
Örömmel olvastam, hogy új úrvacsorai liturgiánkban ennek ellenére szerepel majd a kis úrfelmutatás, s nem hinném, hogy mindez „hamis asszociációkat” ébresztene, hiszen „az átváltozás a katolikus egyház tanítása szerint a szerzés, a rendelés szavaival valósul”. (Várnagy Antal: Liturgika. Lámpás Kiadó, Abaliget, 1993, 265. o.)
A paténa és a kehely felemelése ősi liturgikus mozdulat, mely evangélikus szempontból nem érinti az úrvacsorával kapcsolatos alapvető teológiai kérdéseket.
Az „Agenda vastagodására”, liturgiánk gazdagodására pedig örömmel és ökumenikus reménységgel lehetne tekinteni.
Gondolataimat a római katolikus szentmise egy szép imádságával szeretném zárni: „Urunk, Jézus Krisztus, őrizd meg egyházadat szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét. Ki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.”
Szabó Barbara evangélikus hittanár (Budapest)
::Nyomtatható változat::
|