A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az egyháznak lehet, sőt bizonyos esetekben kell is hozzászólnia politikai kérdésekhez, de ezt mindig úgy kell tennie, hogy közben nyilvánvaló legyen: eltérő meggyőződéssel is teljes jogú egyháztag lehet valaki.

Ez így van az uniós csatlakozás kérdésében is. Egyházunk vezetősége az igenlésre buzdítja a híveket, de nem lesz másodrangú egyháztag, aki nem tud igent mondani. Az agymosásra hasonlító propaganda ellenére vannak ellenérvek is.

Nem igaz az az állítás, hogy most válunk igazán európaivá. Köztudott, hogy a középkortól kezdve magyar diákok százával tanultak a nyugati egyetemeken. Az egyházi kapcsolatok még a vasfüggöny korszakában is megvoltak, ha nem is mindig a legmegfelelőbb módon. A tudósok a határokon túl is együtt tudtak működni. Művészek, zenekarok, kiállítások jöttek-mentek. A magyar áruk eljutottak külföldre, és ma már itthon is mindent lehet kapni. Vendégmunkásnak is elmehet valaki, ha nagyon akar, amit bizonyít a sok ezer átutazó munkavállaló, aki nem uniós országból megy nyugatra dolgozni.

Sok más területen volt és van kapcsolat Európával az unión kívül is, de európai létünket nem Brüsszelből sugallják vagy irányítják, hanem szabadon tesszük azt kölcsönös megelégedésre. Számomra az unió lassan a Dániel próféta könyvében leírt szoborhoz hasonlít: „hatalmas és roppant fényes…, a feje színaranyból, de cserép lábakon áll, és amikor összeroppan, nyomát sem lehet találni”. (Dán 2,31–35)

Félek, hogy az unió adta lehetőségek a gazdagoknak és ügyeskedőknek még nagyobb lehetőségeket fognak biztosítani, a hátrányos helyzetűek pedig még jobban lemaradnak. Én, hitbeli meggyőződésem alapján, nemmel fogok szavazni.

Szilas Attila (Zirc)

::Nyomtatható változat::