Liturgikus sarok

Liturgikus tér

Hozzászólás a cikkhez

A Liturgikus Sarok jelen sorozata a templomról, az istentisztelet teréről szól. Az épület egészéről, illetve egyes részeiről szeretnénk elmondani a legfontosabbakat. A nemegyszer vallomásszerű cikkek mellett ugyanakkor személyesebb hangú anyagoknak is helyet kívánunk adni. Neves építészeket kértünk meg, hogy elevenítsék fel egy-egy emléküket, élményüket: mi volt számukra igazán fontos templomtervező, -építő munkájuk során. Először hazánk egyik legismertebb mestere, az Ybl- és Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett Makovecz Imre vall kézzel írott levelében. (HK)

Egyetlen evangélikus templomot terveztem, Józsa Márton megbízására. Több feladattal az evangélikus egyház nem bízott meg.

A siófoki templom még a „megvalósult szocializmus” éveiben épült az akkor még nyilvánvaló egyházon belüli és politikai hatalmi nehézségek ellenére. Megépítésének egyetlen látható ereje Józsa Márton volt.

Szórványgyülekezetnek épült szinte a semmiből. Az egyháznak volt egy öreg, elhanyagolt háza, melynek nagy szobája volt az imaház. Ezt a házat úgy vette meg a Vincze család, hogy a templom és paplak megépültéig nem kell kimenni belőle. Ez az ötmillió forint lett a templom törzstőkéje. A másik alap a finn egyház lett, amely gyűjtésből az épülethez szükséges összes faanyagot biztosította, ajándék formájában. Ajándék volt a teljes berendezés is. Az építkezés azzal indult, hogy Marci bácsi összetákolt egy kecskelábú asztalt, két nyárfaágat keresztben összekötözött, az asztal mögé tűzte, befőttesüvegben virágot tett az asztalra, s az első naptól az utolsóig a munka zsoltárénekléssel és imával kezdődött. Marci bácsi asztala és feszülete ma is ott áll a gyülekezeti teremben a szárnyak alatt. Az építés teljes ideje alatt, mindennap naplót vezetett. A naplónak talán az volt a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a négy mázsa cement ára és Jézus áldása, a munkavégzés napi állapota és az Isten = szeretet jelenségei összekeveredtek, és egy síkon jelentek meg benne. Józsa Márton életszentsége életem legnagyobb ajándéka. Mikor minden elkészült, elment az öregek otthonába, s ott szolgált haláláig.

Magára maradt Megváltójával. Csodálatos életét és szolgálatát a Magyar Művészeti Akadémia tisztelte meg aranyérmével és ünnepségével. Kováts Flórián riportfilmet készített vele. A film a szent együgyűség filmje. (Az együgyűség szót eredeti értelmében használom: egyetlen ügye volt, melyet egész életében képviselt, és azonosult vele.)

A zsejki születésű, Ungváron, Celldömölkön és másutt szolgáló lelkész papi ruháját régen casulának, házacskának nevezték. Utaltak ezzel arra, hogy az öltözet, a test maga is a Teremtő házacskája.

A siófoki templom elválaszthatatlanul Józsa Márton házacskája is, életének szent öltözete. Az ő imádsága, az ő jelenléte tette lehetővé, hogy az Úr odaköltözzön. A rejtett Nagyúr, akinek csöndjét az angyalok őrzik, szárnyas szemekkel nézik az érkezőt. S ezek után, ha valaki azt kérdezné, hogy miért lett az a templom olyan, pont olyan, amilyen lett, az a válasz: nem tudom.

Az építés lényege nem a stílus, nem az anyag, nem a forma, hanem maga az építés drámája.

A tét az, hogy lelkünk színpadán a bábu vagy az angyal jelenik-e meg.

Emlékeimben angyal van jelen.

Makovecz Imre

::Nyomtatható változat::