|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 35
- Avatás Surdon
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Avatás Surdon
| | Rozs-Nagy Szilvia |
Csöndben átgondolt imádságok, méltóságteljes ünneplő gyülekezet fogadja a Luther-kabátos lelkészek sorát, miközben hangzik ősi himnuszunk: "Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja…". Most, 2003. augusztus 24-én délután 3 órakor különösen is kérjük Isten Szentlelkét, hassa át Rozs-Nagy Szilvia életének eme különleges perceit, bizonyságául annak, hogy Ő az, aki most elindítja őt a lelkészi szolgálatra...
Több mint 200 éve nem hívogatta templomának zengő haranghangja a surdi gyülekezetet lelkészavatásra. Míg a lelkész-jelölt az oltárnál D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Szabó Lajos rektor és Smidéliuszné Drobina Erzsébet lelkésznő előtt áll, bizonyára sokakban felötlik a kérdés: mi indíthat egy fiatalt arra, hogy életének célja és értelme Isten országának építése legyen. Szilvia esetében talán a szülők – Nagy Sándor és Rozs Rózsa – hitre, egyházszeretetre, Isten iránti félelemre, tiszteletre való nevelése? Vagy Pusztai László nyugalmazott lelkész egykori munkája és a surdi gyülekezet befogadó szeretete? Esetleg a Budapesti Fasori Gimnáziumban töltött diákévek alatt átélt lelki-közösségi élmények indították el Szilviát ezen az úton? Egy bizonyos: alázatos csöndességgel, Isten akaratát keresve állt meg az Evangélikus Hittudományi Egyetem bejárata előtt éppúgy, mint a svájci Bossey Ökumenikus Intézetének épülete előtt. Ösztöndíjas hallgatóként itt két ajándékot is kapott: Nagypál Szabolcs személyében hozzáillő segítőtársat, valamint az ökumené és a liturgika szeretetét. (E témából doktori fokozat megszerzésére készül.)
- Szebik Imre püspök közvetlen és személyes hangvételű, ugyanakkor mindenkit megszólító és mindenkihez szóló igehirdetését hallgatva Szilvia – a gyülekezettel együtt – újra megerősödhetett abban, mit jelent az Úr jelenléte életünkben. A meghívóra választott ige valójában egy mélyről feltörő, Isten utáni vágy: „Ha a Te orcád nem jön velünk, ne vezess minket tovább.” (2Móz 33,15). Mutasd meg dicsőségedet, mert különben nem merünk hozzá kezdeni ahhoz a munkánkhoz, ami ránk vár! Evangéliumként hangzott: Isten velünk is jön, orcáját felénk fordítva áldássá lesz, s Jézus Krisztus által minket is megszentel jelenlétével.
Mint minden fiatal, pályakezdő lelkész számára, Szilvia életében is mérföldkő az első megbízatás. Mostantól nem csupán a gyakorlati teológia tudományának szentelheti idejét, tehetségét, figyelmét és szeretetét, hanem – a budapesti Egyetemi Gyülekezeti lelkészeként – rövidesen sok fiatalnak hirdetheti szóval és tettel, imádsággal és lelki alkalmakkal, meghallgatással és tanácsadással: Jézus mindenek felett való Úr.
Jó volt hallani Szilvia nyitottságot, és az új feladatok iránti lelkesedést sugárzó mondatát: „Nagyon várom a Szentlélek meglepetéseit!”.
HHO
Regionális hozzárendelés:
Surdi Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
)
