Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 35
- Hangulatjelentés
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Hangulatjelentés
| Dorombkoncert |
A felnõtt fiatalok számára szervezett, augusztus 7-tõl 13-ig tartó révfülöpi konferencia idén az R1 nevet kapta. Nagy Zoltán debreceni lelkész fantáziáját azonnal megindította az elnevezés. Innen származott a téma: "Eredj ki õhozzá – hordozván az õ gyalázatát". Az elõadásokon és áhítatokon az évek óta összeszokott stáb tagjai mûködtek közre: Takácsné Kovácsházi Zelma, Béres Tamás, Aradi György, Ócsai Zoltán, Németh Zoltán és Némethné Tóth Szilvia, valamint e sorok írója.
A napi program reggel negyed nyolckor igei elmélkedéssel kezdõdött. A résztvevõk Németh Zoltán bánki lelkész vezetésével élõképek formájában dolgoztak fel egy-egy evangéliumi történetet, amelyek közös vonása volt, hogy Jézus az elesett ember – bûnös nõ, betegek, vak – mellett áll, és felvállalja gondját. Délelõttönként két elõadásra és azok megbeszélésére is jutott idõ. „Nyomulós” korunkban, amikor minden a reflektorfényrõl, a középpontba kerülésrõl szól, gyógyítóak voltak a témák, amelyek rendre arra emlékeztettek, hogy Jézussal bizony a periférián kell megtanulnunk élni.
Hogyan szorult Jézus saját népe körében a megvetettség peremére? Hogyan vált a terjedõ evangélium az akkori kultúrvilágban megvetetté? Hogyan került a magát immár hivatalosan kereszténynek valló világban ismét a peremre Jézus ügye? És mi a helyzet ma? A peremen azonban megtaláltuk az igazi középpontot. Jézus mindenütt és mindenki számára jelen tud és jelen akar lenni. „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram…” Ebéd elõtt közös áhítaton vettünk részt, amelyekben „Istennel a világ peremére” kalandoztunk gondolatban – Noéval, Illéssel és Jónással.
Délutánonként fakultatív programként meghívott vendégekkel találkozhattunk. Schneller István a múlt és jelen építészetének szent, profán és diabolikus tereirõl tartott elõadást. Velsz Dóra zenetanár, terapeuta jóvoltából hallhattunk a zeneterápiáról, sõt ki is próbálhattuk áldásait. Gyönyörködhettünk Völgyessy Szomor Fanni csodálatos énekhangjában, és jól szórakozhattunk a Márkus Színház „A helység kalapácsa” címû elõadásán. E programok keretében faggattuk Béres Tamást, aki a Keresztény Környezetvédelmi Hálózat voloszi konferenciájáról tartott beszámolót. Takácsné Kovácsházi Zelma elõadásában megemlékeztünk a nemrég elhunyt német teológusról, Dorothee Söllérõl.
Egy alkalommal Badacsonyba mentünk kirándulni, ahol a gyönyörû kilátást nyújtó hegyoldalon Németh Zoltán és Tóth Szilvia szolgálatával egy agapén vettünk részt. Mint tanítványokhoz illik, elõször megmostuk egymás lábát, majd kis csoportokban letelepedtünk, hogy az áhítat és hálaadás után közösen élvezzük Isten adományait: a kenyeret, bort, gyümölcsöket.
Az esti áhítatok szolgálattevõi „Történetek a világ peremérõl” címmel evangéliumi ihletésû, építõ és tanulságos megtörtént eseteket dolgoztak fel. A záró úrvacsorai istentisztelet idén az utolsó estére került. Sokak számára jelentett felemelõ élményt, amikor stílszerûen a periférián, azaz a sportpályán nyolcvanegyen álltunk körbe, egymásnak továbbadva Krisztus testét és vérét, majd liturgikusan meglapogattuk egymás hátát, miközben hat szólamban énekeltük Praetorius „Jubilate Deo”-ját.
A búcsúesten a résztvevõk közül sokan igyekeztek jobbnál jobb mûsorszámokkal kedveskedni egymásnak. Tanultunk éneket, hallgattunk mély és elgondolkodtató verseket, és végül könnyes szemmel nevethettünk saját magunkon. Gimesi Szabolcs és Schneller János rögtönzött dorombkoncertje ámulatba ejtett minden jelenlévõt. Volt, aki táncra is perdült.
Másnap délelõtt lehetõségünk nyílt egy kis morzsaszedegetésre, kiértékelésre is.
Ha Isten éltet, jövõre újra találkozunk. Sõt, valamikor a téli hónapokban ismét szeretnénk egy hétvégét együtt tölteni Révfülöpön. Hiszen – mint többen is megfogalmazták – mi nem egyszerûen egy konferencia látogatói, hanem egy gyülekezet vagyunk. (A táborról készült képek megtekinthetõk a www.csipetnyiso.hu weboldalon.)
Bartha István
::Nyomtatható változat::
|