A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Dorombkoncert

A felnőtt fiatalok számára szervezett, augusztus 7-től 13-ig tartó révfülöpi konferencia idén az R1 nevet kapta. Nagy Zoltán debreceni lelkész fantáziáját azonnal megindította az elnevezés. Innen származott a téma: "Eredj ki őhozzá – hordozván az ő gyalázatát". Az előadásokon és áhítatokon az évek óta összeszokott stáb tagjai működtek közre: Takácsné Kovácsházi Zelma, Béres Tamás, Aradi György, Ócsai Zoltán, Németh Zoltán és Némethné Tóth Szilvia, valamint e sorok írója.

A napi program reggel negyed nyolckor igei elmélkedéssel kezdődött. A résztvevők Németh Zoltán bánki lelkész vezetésével élőképek formájában dolgoztak fel egy-egy evangéliumi történetet, amelyek közös vonása volt, hogy Jézus az elesett ember – bűnös nő, betegek, vak – mellett áll, és felvállalja gondját. Délelőttönként két előadásra és azok megbeszélésére is jutott idő. „Nyomulós” korunkban, amikor minden a reflektorfényről, a középpontba kerülésről szól, gyógyítóak voltak a témák, amelyek rendre arra emlékeztettek, hogy Jézussal bizony a periférián kell megtanulnunk élni.

Hogyan szorult Jézus saját népe körében a megvetettség peremére? Hogyan vált a terjedő evangélium az akkori kultúrvilágban megvetetté? Hogyan került a magát immár hivatalosan kereszténynek valló világban ismét a peremre Jézus ügye? És mi a helyzet ma? A peremen azonban megtaláltuk az igazi középpontot. Jézus mindenütt és mindenki számára jelen tud és jelen akar lenni. „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram…” Ebéd előtt közös áhítaton vettünk részt, amelyekben „Istennel a világ peremére” kalandoztunk gondolatban – Noéval, Illéssel és Jónással.

Délutánonként fakultatív programként meghívott vendégekkel találkozhattunk. Schneller István a múlt és jelen építészetének szent, profán és diabolikus tereiről tartott előadást. Velsz Dóra zenetanár, terapeuta jóvoltából hallhattunk a zeneterápiáról, sőt ki is próbálhattuk áldásait. Gyönyörködhettünk Völgyessy Szomor Fanni csodálatos énekhangjában, és jól szórakozhattunk a Márkus Színház „A helység kalapácsa” című előadásán. E programok keretében faggattuk Béres Tamást, aki a Keresztény Környezetvédelmi Hálózat voloszi konferenciájáról tartott beszámolót. Takácsné Kovácsházi Zelma előadásában megemlékeztünk a nemrég elhunyt német teológusról, Dorothee Sölléről.

Egy alkalommal Badacsonyba mentünk kirándulni, ahol a gyönyörű kilátást nyújtó hegyoldalon Németh Zoltán és Tóth Szilvia szolgálatával egy agapén vettünk részt. Mint tanítványokhoz illik, először megmostuk egymás lábát, majd kis csoportokban letelepedtünk, hogy az áhítat és hálaadás után közösen élvezzük Isten adományait: a kenyeret, bort, gyümölcsöket.

Az esti áhítatok szolgálattevői „Történetek a világ pereméről” címmel evangéliumi ihletésű, építő és tanulságos megtörtént eseteket dolgoztak fel. A záró úrvacsorai istentisztelet idén az utolsó estére került. Sokak számára jelentett felemelő élményt, amikor stílszerűen a periférián, azaz a sportpályán nyolcvanegyen álltunk körbe, egymásnak továbbadva Krisztus testét és vérét, majd liturgikusan meglapogattuk egymás hátát, miközben hat szólamban énekeltük Praetorius „Jubilate Deo”-ját.

A búcsúesten a résztvevők közül sokan igyekeztek jobbnál jobb műsorszámokkal kedveskedni egymásnak. Tanultunk éneket, hallgattunk mély és elgondolkodtató verseket, és végül könnyes szemmel nevethettünk saját magunkon. Gimesi Szabolcs és Schneller János rögtönzött dorombkoncertje ámulatba ejtett minden jelenlévőt. Volt, aki táncra is perdült.

Másnap délelőtt lehetőségünk nyílt egy kis morzsaszedegetésre, kiértékelésre is.

Ha Isten éltet, jövőre újra találkozunk. Sőt, valamikor a téli hónapokban ismét szeretnénk egy hétvégét együtt tölteni Révfülöpön. Hiszen – mint többen is megfogalmazták – mi nem egyszerűen egy konferencia látogatói, hanem egy gyülekezet vagyunk. (A táborról készült képek megtekinthetők a www.csipetnyiso.hu weboldalon.)

Bartha István

::Nyomtatható változat::