A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Lénárt Viktor egyetemi lelkész és barátai által vezetett konferencia témáját ebben az évben az "Életünk hangjai" címben foglalták össze. Ennek keretében előadások, csoportbeszélgetések, játékos programok, spirituális gyakorlatok során dolgoztuk fel a különböző témákat, úgy mint a "környezetünk hangjai" (A környezet és én); "A közösség hangjai" (A közösség és én); "A csend hangjai" (Én és én); "Az elmondott imádság hangjai" (Én és Isten); "A meghallgatott imádság hangjai" (Isten és én).

Egy tábort talán a tábor végével, a búcsúesttel lehet a legjobban jellemezni. Sírtunk a nevetéstől, amikor a Felhő Színjátszó csoport bemutatta Rozs-Nagy Szilvi előadásának folytatásaként – a kölönböző imaformák között – a focisták imáját; vagy amikor Lénárt Viktor a maga akadémiai előadói stílusával jelent meg a színpadon. De nem úszta meg a kedves kifigurázást Király Attila (aki ezúttal is biztos hátteret és nagyon jó áhítatokat adott a konferenciának); Körmendy Petra (a gospelkórus és több nagyon kreatív, mindenkit bevonó áhítat vezetője); Moson Ági (a Láthatatlan Színház egyik vezetője és szervezője, aki most is nagyon emberközeli módon volt jelen az áhítatában és egyáltalán); Sándor Jenő (aki a paródia szerint is minden lehetésges pózban gitározott már, és aki egy egyszerre összeszedett és tág ölelésű előadással emelte a színvonalat); Szántó Enikő, aki Albert Schweitzer életével ismertetett meg minket, megszervezte a kreatív időtöltést és hogy mindenki valami konkrét formába öntse, agyagozza, viaszozza az elképzeléseit).

Hagyományosan vendégünk egy-egy idősebb lelkész is, aki az életéről, a szolgálat örömeiről és tanúságairól beszél nekünk. Ebben az évben Takácsné Kovácsházi Zelma lábainál ültünk. Nem hiába.

Mekota Ervin a környezetvédelemről tartott egy előadást, ennek eredményeként megkezdtük egy környezetvédelmi akciócsoport szervezését a fiatalok között, amibe várnak minden érdeklődőt. (Jelentkezni az Ifjúsági és Gyermekosztály1085 Budapest, Üllői út 24. címre írt levéllel lehet, vagy e-mailben ifjusag@lutheran.hu) A hangokról szóló konferencián egy teaház keretében találkoztunk és énekeltünk Völgyessy Szomor Fannival.

Az az érzésem, hogy ezen a konferencián közelebb kerültem a többiekhez, a közösséghez, mint általában. Ebben nagy szerepe volt a csendnek. Vasárnap, a „csend hangjai” keretében nyolc órás csendet tartottunk. Nyolc óráig voltunk csendben egymás mellett, miközben mindenki a belső hangokra figyelt. Az érzések és gondolatok elcsendesítése volt a legnehezebb. Ez a belső csend. Amikor teljesen elhallgatunk és arra figyelünk, amit Isten üzen nekünk. Ebben a nyolc órában, ha olvasni akartunk, csak a Bibliát olvastuk. Ez leírhatatlan volt, nagyon mélyre vitt. Reggelenként a meditációt, az Isten előtt való elcsendesedést gyakoroltuk. Ha most erre a konferenciára gondolok, akkor azt mondom, hogy új élmény volt. Mély és személyes, aminek – remélem – lesz folytatása.

Hajós Tünde

::Nyomtatható változat::