Keresztutak

Négy új evangélikus lovag

Hozzászólás a cikkhez

Újonnan avatott - evangélikus - johannita lovagok D. Szebik Imre elnök-püspök és id. dr. Fabiny Tibor ny. teológiai professzor társaságában. A kép jobbszélén dr. Fabiny Tamás, mögötte Gregersen-Labossa György, jobbján Bánfi Péter, D. Szebik Imre mögött dr. Cserháti Péter

Hét új lovagot vett fel tagjai közé augusztus 23-án, Budapesten a Johannita Rend Magyar Tagozata. A Hold utcai németajkú református gyülekezet templomában négy evangélikus – Bánfi Péter, a szombathelyi gyülekezet presbitere, dr. Cserháti Péter orvos, dr. Fabiny Tamás lelkész, teológiai tanár, valamint Gregersen-Labossa György, a szombathelyi gyülekezet lelkésze állt az avatandók között.

A Keresztelő Jánosról elnevezett Johannita Rend 1099-ben jött létre. A szervezet protestáns keresztényeket tömörít. (A reformáció után a Rend különvált egy katolikus és egy protestáns ágra,– a katolikusok ág: a Máltai Lovagrend). Küldetésük kettős: a hitért harcolni, és az embertársat szolgálni. Az alap ehhez a szeretet kettős parancsa (Mt 22,37–39). A johanniták száma világszerte három- és négyezer között van. A Magyar Tagozatot hivatalosan 1924-ben hagyták jóvá, jelenleg mintegy 120 főt számlál.

A múlt szombati kétnyelvű (német-magyar) ünnepi úrvacsorás istentiszteleten a gyülekezet lelkésze, Balog Zoltán hirdette Isten igéjét a Zsoltárok 13,4–6 alapján. „Mi miért imádkozunk? Imádkozunk-e egyáltalán? Csak »végső esetben« fohászkodunk Istenhez?” – tette fel a kérdést a gyülekezet pásztora. Természetes, hogy kérjük az Úrtól a békét, az egészséget, a mindennapi kenyeret. Dávid zsoltárában azonban nem a hétköznapi szükségletek állnak az első helyen, hanem az a kívánság, hogy az Isten tartsa meg szeme ragyogását. Mi azonban sokszor vagyunk „vakok”, becsukjuk a szemünket és elfordulunk a szenvedőktől. Fontos protestáns erény, ha meg tudjuk látni a kendőzetlen valóságot – szívvel és értelemmel. Emellett nem nélkülözhetjük az Istenbe vetett hitet sem, hiszen a tiszta látás önmagában csak kétségbeesést vagy cinizmust szülne.

Az igehirdetés után az elhunyt rendtársakra emlékezett Kacsóh Balázs, a Magyar Tagozat kommendátora (vezetője), majd az újonnan avatandók – a hátuk mögött álló, értük felelősséget vállaló kezes segítségével – ölthették magukra a fekete rendi köpenyt, melynek bal oldalán fehér vászonból készült nyolccsúcsú kereszt látható. A kereszt azt mutatja, hogy a johannita kész odaadni életét Megváltójáért és felebarátjáért. (1489 óta a nyolc csúcsot a Hegyi beszéd nyolc boldogmondásával hozzák összefüggésbe, melyek a rend lelki alapját képezik – a Szerk.)

A lovaggá avatás után négyen a rend úrmestere, dr. Oskar Prinz von Preußen által adományozott lovagi tiszteleti keresztet vehettek át, amely Németországban hivatalos állami kitüntetésnek is számít. (Az úrmester a rend legfőbb képviselője, mellette a rendi helytartó és a rendfőnök áll.)

Az istentiszteletet követő állófogadáson röviden nyilatkoztak lapunknak az újdonsült evangélikus lovagok. Gregersen-Labossa György lelkész és Bánfi Péter presbiter a szombathelyi egyházközségből érkezett. Elmondták, hogy gyülekezetükben 2001 óta folyik intenzívebb diakóniai munka, melyhez a johannitáktól, közelebbről a németországi Baden-Württemberg tartományból jelentős eszmei és anyagi segítséget kaptak. Az egyházközségben 2002-ben megalakult egy Johannita Csoport is.

Dr. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy a johannitákkal egyfelől édesapja, másrészt pedig egy, a rendről – a Duna Televízió számára – forgatott film révén került kapcsolatba. (id. dr. Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész, hittudományi egyetemünk nyugalmazott professzora 1989-ben lett johannita lovag, jelenleg a Magyar Tagozat káplánja, azaz lelkipásztora.) Fabiny Tamás szerint fiatalításra, valamint arra lenne szükség, hogy a hagyományőrzés mellett nagyobb szerepet kapjon a spirituális háttér és tartalom is.

Dr. Cserháti Péter a MEVISZ Bárka táborok indulásakor, még 1989–90-ben került kapcsolatba a johannitákkal, akik a kemenesmihályfai evangélikus parókia átépítésében segédkeztek. Az Evangélikus Egészségügyi Központot szívügyének tekintő orvos örömét fejezte ki, hogy az egyes európai tagozatok vezetőinek idei, őszi találkozóján reménység szerint talán szóba kerül ez a nagyszabású, az egyház szociális és egészségügyi munkája szempontjából fontos beruházás is.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::