A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Lassan hagyománnyá válik, hogy advent környékén és húsvét előtt Révfülöpön találkoznak iskoláink és óvodáink vezetői. A rohanó hétköznapok egyre sűrűbb és nehezebb tennivalói közepette ez a három nap a spirituális, lelki és szellemi feltöltődést szolgálja, a közösség meghitt együttlétének alkalma. Így volt ez a november 26–28-ai konferencián is, melynek központi témája Jézus talentumokról szóló példázata volt. Az egyházi esztendő végén, adventre várva nagyon időszerű a történet, önvizsgálatra szólít: hogyan gazdálkodtunk Isten ránk bízott ajándékaival, készen állunk-e az elszámolásra?

A tanácskozás szerda délután Hafenscher Károly áhítatával kezdődött. Az országos iroda igazgatója a példázat kapcsán egyebek mellett arról beszélt, hogy adakozó Urunk van, aki kincseket bíz ránk, melyek csak akkor válnak igazi kinccsé, ha szét tudjuk őket osztani.

A délután és a második nap délelőtt első felében időszerű pedagógiai, vezetési kérdések kerültek sorra, hiszen a közoktatásban zajló átalakulások nagyon sok gondot okoznak az intézmények és a fenntartók számára. Mihályi Zoltánné vezetésével az új közoktatási törvényből adódó feladatok értelmezése, ütemezése, a közös álláspont kialakítása kapta a főhangsúlyt: az intézmények fő dokumentumainak kötelező vizsgálata, az új elemek számbavétele.

Ezt követően a talentumok kérdését járták körbe a meghívott előadók. Elsőként dr. Cserháti Sándor újszövetségi professzor előadását hallgathattuk meg Az egytalentumos ember címmel. Az egytalentumos ember vigyáz a kapott javakra, nem kívülálló, hanem szolgatárs, csak rosszul ismeri a gazdát, istenképe helytelen. Nem szabad azonban elfelejtenünk: Isten számon kéri tőlünk, hogyan sáfárkodtunk. Kihasználatlan lehetőségeink vádolnak minket. Munkálkodásunk attól is függ, helyesen látjuk-e az Istennel való kapcsolatunkat: a törvénykező vagy a kegyelmes Istent ismerjük-e el életünk urának? Az „egytalentumos szindróma” igen veszélyes: megmérgezheti egyházunk, kisebb közösségeink életét.

Gáncs Péter püspök az előző gondolatmenetet folytatva kezdte előadását, Sáfárkodjunk jól talentumainkkal! címmel. A Déli Egyházkerület vezetője kiemelte: terjed a bizalmatlanság az életben, közénk is beszivárog. Fel kell tennünk a kérdést: Hogyan sáfárkodtunk a bizalmi tőkével? Felelősek vagyunk a ránk bízottakért, sáfárkodjunk jól a lelkekkel. Segítségül kapaszkodjunk meg erősen Megbízónk kezébe – biztatott a püspök.

1. Szebik Imre elnök-püspök A talentum Isten ajándéka című előadásában Istentől nyert képességeink kibontakoztatásának kötelességéről szólt. Az ember legyen hű és szorgalmas. A példázat lukácsi leírásában a szolgák egyenlő mértékben részesülnek a kegyelmi ajándékokból, de nem egyformán hasznosítják azokat. A talentu- mokkal ugyanis lehet élni vagy visszaélni. A legfőbb nyereség a hűség – és ezt fogják számon kérni tőlünk. Megannyi kérdés, elgondolkodásra és számvetésre késztető gondolat. Az előadók szívünkre helyezték az ajándékok feletti örömet, de a számadás szigorú kötelezettségét is.

A második nap délutánján fórumbeszélgetés keretében egyházunk jelen lévő püspökeit kérdezhettük az iskoláinkat, egyházunkat, társadalmunkat érintő témákról.

Péntek délelőtt a talentum egy másik értelmezése, a tehetség, annak gondozása, fejlesztése került szóba. Hivatásunkból eredő kötelesség, hogy a ránk bízott gyermekek képességeit felfedezve tudatosan, következetesen, személyre szabott gondozással fejlesszük. Erről a csodálatos feladatról beszélt Ónodi Szabolcs bonyhádi igazgató és Hohlné Probst Éva igazgatóhelyettes, melyet igen élénk beszélgetés követett.

A konferencia záró istentiszteletét Ittzés János püspök tartotta. Igehirdetésében 2Pét 3,8–14 alapján arról szólt, hogy nem a talentumaink száma, hanem a bennünk lévő mentalitás a meghatározó. Isten szeretete hazahívó szeretet. Adósok vagyunk, szeretetének koldusai – hangsúlyozta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője.

A prédikációt követően közös úrvacsoravétel tovább erősítette a közöttünk lévő testvéri közösséget.

Jancsó Kálmánné

::Nyomtatható változat::