Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 50
- Pofon
Keresztény szemmel
Emlékképek
Hozzászólás a cikkhez
Pofon
Ez az a fajta pofon volt, amit az ember elsõként a talpán érez, aztán végigszáguld a gerinc csigolyái mentén, hogy végül tompa villanásként lobbanjon valahol az agyban. Azelõtt is hallottam legendákat Iván bácsi, a történelemtanár hatalmas jobbosáról. Bátyám például akkor mesélt errõl bõvebben, amikor a Kossuth-szobor közelmúltban restaurált mutatóujjára akasztotta kabátját. Sejtettem, hogy ettõl a naptól én is tanúságtevõje leszek ennek a legendának.
A pofon – legalábbis így visszatekintve – nem volt teljesen jogtalan. A mágneses tábla – amire egy viszonylag jelentõs méretû mágnesvasat dobáltam, vizsgálva, milyen messzirõl tapad rá – valóban frissen volt mázolva. Hibátlan csillogású felületén vígan csattant a fém. Amire Iván bácsi elért hozzám, addigra legalább ötödször. Gondolom, mint egy jó vadászkutya, észlelte a zajt valahonnan a folyosóról, de idõ kellett a beazonosításhoz, az utat is meg kellett tennie, ezalatt pedig másodpercrõl másodpercre hatványozódott benne a düh. Amire hozzám ért, már nem volt képes mérni az ütés erejét. Érthetõ, hiszen a mágneses tábla frissen volt mázolva.
Maga a pofon nem is lett volna baj, ha nem éppen akkor történt volna mindez, amikor az osztály arra várakozott, hogy levonuljon az udvarra, ahol szép, ünneplõ ruhás fénykép készült róla, megörökítve a tanulók ötödik b-s arcvonásait. Az enyémet némileg torzultan a pofon miatt.
Életem pofonjaira gondolok. Valóságosat ritkán kaptam. A lelki pofonok gyakoribbak voltak. Mindegyiknek van valami nyoma az arcomon is. Arról a régirõl tudom, kitõl kaptam: Iván bácsi volt, a történelemtanár. Azt is tudom, miért. Az élet pofonjai bonyolultabbak. Az azonban biztos, hogy mindegyiknek van valami nyoma az arcomon. Egyszer talán megértem õket. Remélem, az örökkévalóság boldogságához ez is hozzátartozik majd.
Kezemben a régi fénykép. Az elsõ sorban ülök, jobbról az elsõ én vagyok. A fekete-fehér fényképen nem látszik, hogy piros a jobb arcom. Csak a fülem nagyobb egy kicsit.
Koczor Tamás
::Nyomtatható változat::
|