A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ismét eltelt egy év, karácsonyra készülődünk, új évet várunk megint. Talán mindnyájunkban van a várakozás mellett egy kicsi szorongás is: minden szép rendben megy-e majd az ünnepeken? Eszünkbe jutnak régi csalódások, amikor olyan nagyon vártuk azt az „igazi” karácsonyt. Boldogság, béke, csillogás, gazdag ragyogás – a legtöbbször mégis üres maradt az ünnepünk, csalódott a szívünk, ha nem is mutattuk ki. Miért, vajon miért?

Valahogy a csillogáshoz meg a fényűző külsőségekhez társítottuk a karácsonyi örömöt. És ez nem új találmány, hiszen a bölcsek is mentek, mentek hűségesen a csillag után egy darabig, és érdekes módon mégis Heródes kastélyában kötöttek ki, amelyet nem valószínű, hogy az Úr mutatott nekik. De hát hol lehetne a zsidók királya, akinek ilyen csodás égitest jelentette a születését, ha nem a gazdagság és a pazar ragyogás eme fellegvárában?

Ám az Úr mást tervezett. Nem egy pompás kastélyba rejtette az újszülött Istenfiút, hanem egy egyszerű istálló mélyére, amely az örömhírt meghalló pásztorok számára sem volt elérhetetlen hely. Csak a festők képzelete teremtett csillogást és misztikus fényeket a fölé a jászol fölé. Közönséges szalma volt a csecsemő alatt, mézeskalácsillat helyett a barmok meleg lehelete lengte körül. Születésének csodájához nem kapott nagy „körítést” a megváltó Úr. Csendesen és egyszerűen kézzelfogható közelségünkbe került az Isten.

És így közelít felénk ma is. Alázatosan nyújtja át nekünk a karácsony csodálatos titkát: szeret minket az Úr, és mi is szerethetjük őt. Isten nem egy megfoghatatlan, elérhetetlen személy számunkra, hanem a mennyei Atya, akinek fontosak vagyunk. Ő a szeretet, aki csillogás és sok ezer forintos ajándékok, nagy fáradsággal előkészített hangulatteremtő dolgok nélkül is meg tudja érinteni a szívünket. Tőle kaphatunk elfáradt, megcsappant szeretetünk helyett újat, lendületeset, tettre készet, amellyel gazdagíthatunk másokat, ha már minket gazdaggá tett az Isten.

Ne álljunk meg Heródes fényes kastélyánál, menjünk el egészen Betlehemig, a jászolig, amely ugyan nem ragyogó, de nem is üres.

Füller Tímea

::Nyomtatható változat::