A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A magyarországi protestantizmus gyászévtizednek nevezi az 1671 és 1681 közötti időszakot. Ekkor I. Lipót császár politikája olyan helyzetet teremtett az országban, amely lehetővé tette, hogy – az ellenreformáció jegyében – koholt vádak alapján protestáns prédikátorokat és iskolamestereket idézzenek törvényszékek elé. A vád felségsértés, a király ellen lázadás és lázítás volt, valamint a törökkel való cimboraság. Akkoriban ezek főbenjáró bűnnek számítottak, de a törvényszék igazi célja a megfélemlítés volt. Ezt bizonyította az is, hogy a halálbüntetés elkerülése érdekében bármelyikük büntetlenül lemondhatott egyházi hivataláról, vagy szabadon külföldre távozhatott. Volt, aki ezt meg is tette, de sokan úgy érezték, hogy ha engednek, akkor elismerik az ellenük koholt vádat, és ezáltal a gyülekezeteikre, a prédikációikat hallgatókra is kiterjesztik „bűnösségüket”.

Kollonich érsek 1674. március 5-re az egész ország területéről Pozsonyba idéztette a protestáns prédikátorokat, tanítókat. A megjelentek közül sokakat börtönbüntetéssel sújtottak, negyvenkét főt pedig – elrettentő példaként – gályarabságra ítéltek. Volt, aki már a tenger felé vezető úton meghalt. Harmincketten érkeztek meg Nápolyba, ahol gályák evezőpadjaihoz láncolták őket. Csaknem két évig tartó rabság után a még élő prédikátorokat holland közvetítéssel sikerült kiszabadítani a rabszolgasorból.

Az európai országokba küldött holland nagykövetek tudósították a holland országgyűlést a gályarabságban szenvedő magyar prédikátorok keserves sorsáról. Az országgyűlés felhatalmazta Michiel Adriaenszoon de Ruyter admirálist, hogy tegyen meg mindent a kiszabadításuk érdekében. A tengernagy nem is késlekedett. 1676. február 10-én a holland flotta blokád alá vette a nápolyi kikötő bejáratát, ágyúival célba véve az ott lévő hajókat és a várost. A hatásos fellépés eredményeképpen a nápolyi alkirály másnap szabadon bocsátotta a még életben lévő huszonhat protestáns gályarab prédikátort.

Ekkor ezt jegyezte fel naplójába az admirális: „Sok győzelmet vívtam életemben mindenrendű ellenségeim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.”

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::