Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Menekültek gyermekeinek gondozása után „váltott”: munkájának egyik súlypontja ezentúl a bajor–magyar partneri kapcsolatok ápolása lesz. Egyetlen mondatban így foglalható össze a bajor diakóniai szolgálat új munkatársának „pályamódosítása”. A teológiai és szociálpedagógusi végzettséggel rendelkező diakónus, Fritz Blantz január 27-én érkezett Budapestre. Mielőtt február 2-án – tapasztalatokkal és élményekkel gazdagon – távozott volna, még időt szakított egy rövid beszélgetésre is. Diskurzusunk kezdetén őszinte lelkesedéssel beszélt hazánkról, ahol eddig még nem járt.

– Nagyon jól éreztem magam Önöknél; kedvességet, nyitottságot és vendégszeretetet tapasztaltam mindenütt, ahol csak jártam, Nyíregyházán vagy Kiskőrösön éppen úgy, mint Kaposszekcsőn, Győrött vagy éppen Budapesten. Szinte azonnal úgy éreztem magam, mintha csak otthon lennék.

– Sűrű volt a program, a háromfős bajor diakóniai delegáció tagjai egy hét alatt mintegy húsz különböző intézményben fordultak meg.

– A rendelkezésre álló idő alatt annyit szerettem volna látni, amennyit csak lehet. Egyébként, ha tetszik, magamat is „hibáztathatom” a zsúfolt napirendért, hiszen a programot a Külügyi Hivatallal közösen állítottuk össze.

– Mi az, ami a leginkább megragadta az itteni egyházi diakóniai szolgálatban?

– Számunkra, bajorok számára is követendő példaként áll előttem a magyar tapasztalat: a szakmaiság és a szellemi, teológiai háttér szoros kapcsolata. Nálunk az egyház és a szeretetszolgálat jobban el van választva egymástól. Úgy gondolom, ezen változtatni kell.

Az általam lényegesnek tartott „diakóniai spiritualitás” fontos mind a gondozottak, mind a szeretetintézményben dolgozók számára. Erre példa az, amit a nyíregyházi Oltalom hajléktalanellátóban meséltek nekem: a lelkész – kérésre – halottak napján istentiszteletet tartott a fedél nélküli embereknek. Természetesen szolgálatuk végzéséhez a munkatársaknak is szükségük van az erőt adó lelki feltöltődésre saját mentális egészségük megóvása, a kiégés elkerülése érdekében. És azért is, hogy mindig emlékezzenek rá: minden rászoruló testvérünkben Krisztussal találkozunk.

– A beszélgetésünket megelőző szakmai tárgyaláson – amikor összegezte az elmúlt hét benyomásait – nem hallgatta el a nálunk tapasztalt hiányosságokat sem.

– Beszámolómban kitértem az úgynevezett „tudásmenedzsment” fontosságára, mert úgy éreztem, hogy Önöknél ezt még nem mindenütt alkalmazzák. Ez a jól csengő fogalom valójában tapasztalatcserét jelent. A gyakorlatban azt, hogy a szeretetszolgálati intézmények szakmai kapcsolatban állnak egymással, ismerik a másik gondjait, tudnak arról, hogy egy-egy feladatot ki milyen módon próbált megoldani. Így amikor valaki egy mások által korábban már megoldott probléma előtt áll, kollégáihoz fordulhat segítségért.

– Az említett tanácskozás egyik résztvevője azon reményének adott hangot, hogy mostantól új korszak veszi kezdetét a bajor–magyar diakóniai kapcsolatokban. Ön is egyetért ezzel a megállapítással?

– A bajor–magyar együttműködés diakóniai vonalon is jó és gyümölcsöző. Az „új korszak” fogalma talán annyiban igaz, hogy a jövőben a már meglévő kapcsolatokat szeretnénk még intenzívebbé tenni, illetve újabbakat kiépíteni.

– Konkrétan mit jelent ez?

– Nagyon intenzív közös munkát. Tervek, ötletek, célok felvázolását. Kaposszekcsőn és a budapesti Sareptában például megfogalmazódott az a kérés, hogy az otthonnak legyen bajor partnere. Szeretnénk, ha a diakónia területén dolgozó szakemberek utazhatnának Bajorországba, illetve Magyarországra, szakmai tapasztalatcserére. Amennyire lehet, segíteni kívánjuk a magyar kollégák németnyelv-tanulását is. Jó lenne, ha együtt szervezhetnénk szakmai konzultációkat, konferenciákat például stratégiai kérdésekről vagy a szeretetszolgálatnak az egyházban betöltött szerepéről.

Azt is el kell mondanom, hogy a bajor diakóniai szolgálat 2006–2007-ben egy projekt keretében az egyháznak a diakónia iránti felelősségére szeretne koncentrálni. Azon fáradozom, hogy Bajorország jövőre még jobban figyeljen a magyar testvérekre, arra a szolgálatra, amelyet ők az idősek, betegek, fogyatékkal élők és hajléktalanok között végeznek.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::