A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Szerzetes van imádkozó, meditáló, képtanulmányozó, kolduló, tanító, gyógyító, sörfőző és sajtkészítő, de volt kolostorépítő és kódexmásoló is. Régebben remeteségük ellenére is sokkal inkább a társadalom szeme előtt voltak, és némely kultúrkörben – gondoljunk csak a sáfrányszín lepelbe öltözött buddhista boncokra vagy az iszlám derviseire – ma is szembetűnő a jelenlétük. Február másodika, a szerzetesek világnapja jó apropó arra, hogy bepillantsunk életükbe.

Ahány világvallás, annyiféle szerzetesrend? Jóval több, hiszen a buddhista, iszlám és hindu szerzetesek általunk kevéssé ismert sokaságán kívül a katolikus egyház szerzetesrendjeit is nehéz áttekinteni. A buddhizmus szerzetesi közösségei sokkal mélyebb gyökerűek, mint keresztény társaik: az első rendeket maga Gautama Buddha alapította két és fél évezreddel ezelőtt.

Hajdanában sok keresztény a sivatagi magányban és visszavonultságban, aszketikus életmódot folytatva iparkodott közelebb kerülni istenéhez. Az ilyen remeték – latinul anachoreták – idővel közösségeket alkottak, ezekből jöttek létre a szerzetesrendek. Az első kolostort 332-ben Felső-Egyiptomban alapították.

A keleti egyházak szerzetesi rendszerének atyjaként Szent Baszileioszt tisztelik, míg a nyugati világ rendjei Nursiai Szent Benedek (480–543) fellépésétől kezdve alakultak ki. Benedek 528-ban alapította meg a Monte Cassinó-i kolostort, ezzel a nyugati szerzetesség alapjait is megvetette. Rendi szabályzata (Regula) a szerzetesek legfőbb kötelességévé az olvasást tette, szigorú felügyelettel, ellenőrzéssel. Minthogy a bencés klastromok csakhamar elszaporodtak, az olvasásnak s ekképp az írásnak számos műhelye támadt Európában.

E rendek tagjait a tisztaság, engedelmesség és szegénység hármas elve vezérli; erre a csuhájuk kötelén látható három csomó is emlékezteti a barátokat. A kolostori regulák nemcsak szűziességet írnak elő, hanem szabályozzák a munkára és imára fordítandó időt is. (Az ortodox kolostorokban a vallásos áhítat a szerzetesi élet legfontosabb eleme maradt, nem került előtérbe a munka.)

Az új szerzetesrendek folyamatos alapítása kibővítette a keresztény közösségek spektrumát. A bencések, a karthauziak és a ciszterciek mellett létrejött a johanniták, a máltaiak és a lazaristák rendje. Ez utóbbiaknak köszönhetjük az első, higiénikus elvekre épülő ispotály (kórház) létrejöttét. A régi szerzetesrendek – egyebek mellett – a betegápolás egy-egy központját alkották, a mai kórházakat helyettesítették.

A 18. század elején alapított úgynevezett kolduló rendek, amelyek tagjai kolostori-közösségi háttér nélkül, teljes szegénységben éltek, létszámukban ugyancsak szépen gyarapodtak: alapítójuk, Assisi Szent Ferenc (1182–1226) példáját néhány évtized alatt már több mint nyolcvanezer szerzetes követi.

Étel-ital is őrzi a szerzetesek nevét. A sokak által kedvelt trappista sajtot Mayenne közelében, a Notre-Dame de Port-du Salut kolostor trappista szerzetesei készítették először. A badacsonyi szürkebarát a cseri barátoknak köszönheti nevét. A ferences szerzetesrendnek azon szigorúbb irányú ágát nevezték így, amely 1368 után szüremkedett Boszniából Magyarországra. Első zárdáik egyike a Temes megyei, ma már nem létező Cseriben volt. Elnevezésüket – szürkebarát – ruhájuk színéről kapták. A gyógyító szerzetesek „praxisában” egykor jelentős szerepük volt a különböző gyógyfüvekkel ízesített boroknak, gyümölcsszeszeknek is. A bor- és szeszesital-kereskedelemben ezért vált szokássá, hogy régi szerzetesrendekről neveznek el egy-egy jellemző zamatú, aromájú italt.

Virág Benedek (1754–1830) költő egy ideig szerzetes volt. Nem sokáig hordhatta azonban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok fehér csuháját: Mária Teréziának és II. József császárnak a szerzetesrendek többségét eltörlő rendeletei (1773, 1787) következményeként megszüntették a kolostorokat, az értékes szerzetesi könyvtárakat pedig elárverezték.

A szerzetesrendek korunkban is megtalálják feladataikat. Míg egykor a szerzetesi közösség tagjai komolyan vették a külvilágtól való elvonulást, és gyakran csak saját családjukkal tartották a kapcsolatot, a mai szerzetesrendek olyan élet-, munka- és imaközösségek, amelyeknek tagjai – lelkészek, pedagógusok, nevelők – napjaink gondjaival foglalkoznak, tevékenységük elsősorban a társadalom peremcsoportjaira összpontosul. Elérhetőségük is megváltozott a modern világban. Nem kell kolostorkapun kopogtatni, többségük az interneten is fellelhető.

A magyarországi huszonöt férfi szerzetesrend közül az interneten a következőknek találtuk meg a honlapját: Alexiánus Testvérek Kongregációja, Ciszterci Rend Zirci Kongregációja (Zirci Apátság), Csornai Premontrei Prépostság, Jézus Társasága, Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány, Magyar Bencés Kongregáció, Magyar Kapucinus Delegáció, Magyar Pálos Rend, Minorita Rend Magyarországi Tartománya, Misszióstársaság – Lazaristák Magyar Tartománya, Piarista Rend (Kegyes Tanítórend), Salvatoriánus Atyák (Isteni Üdvözítő Társasága), Szalézi Szent Ferenc Társaság (Don Bosco Szalézi Társasága), Szervita Rend (Szűz Mária Szolgái), Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány.

A hazánkban működő negyvenhat női szerzetesrend közül jelenleg többek között az alábbiak ismerhetők meg, érhetők el a világhálón: Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos-rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata, Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend.

(A szerzetesrendek teljes listája a http://www.katolikus.hu/rendek/ honlapon található – A szerk.)

Juhani/MTI

::Nyomtatható változat::