Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Igen, én is valami olyasmire gondoltam e megnevezés olvastán, mint a kedves olvasó, midőn megakadt a szeme a fenti címen. Hogy nemcsak valami pálinkagőzös képzelgés, hanem valóban létezik evangélikus pálinka, azt az alábbiakban kívánom bizonyítani – de kezdjük az elejénél!

Nemrég egy kiváló könyvesboltban lapozgattam különféle könyveket, amikor megláttam egy nagyon szép kiállítású kötetet, amelynek címe Pálinkák és likőrök volt. És bár nem szeretem a pálinkát, „a szagát se állom”, mondta egykor nagyanyám, s én teljes mértékben egyetértek vele – elhiszi ezt még nekem valaki?! –, nagyon érdekes információkra bukkantam e könyvben. A sokféle, különleges gyümölcsből készült pálinka csak a fantáziámat ragadta meg, de a gyógynövénytartalmú, gyógyhatású likőrök már az érdeklődésemet is felkeltették. Hiszen köztudott, hogy az alkohol – így egy jó minőségű párlat, pálinka is – kiváló oldószere a gyógynövények hatóanyagainak. Gondoljunk csak a híres svédkeserűre, amely huszonnégyféle gyógynövény hatóanyagát tartalmazza – naná, hogy alkoholban oldva!

Az említett könyvben a számtalan gyógynövénytartalmú, gyógyhatású likőr receptje közül épp a pitypanglikőrét tanulmányoztam, amikor megakadt a szemem a hozzávalók között az „evangélikus pálinkán”. Az örök dialektika jegyében azon kezdtem dühösen morfondírozni, hogy vajon mit fordítottak ennyire félre, mert ugye az teljesen elképzelhetetlen, hogy a pálinka evangélikus legyen, akkor pedig csak arról lehet szó, hogy a dilettáns fordító valamit nagyon, de nagyon félreértett. De mit?

Hosszas töprengés után azonban arra jutottam, hogy semmit sem lehet evangélikusnak magyarítani, ami nem az, vagy ne lenne legalább egy kicsit köze hozzá. Akkor máshol kell keresni a megoldást, láttam be, s csakhamar megleltem a rejtély kulcsát a kötet elején, az alapanyagokról szóló fejezetben. A könyv Németországban íródott, Baden-Württenberg tartományban, amelynek északi részén főleg evangélikusok élnek. Ők főleg almát és körtét termesztenek, s ebből logikusan következik, hogy ezekből a gyümölcsökből főzik a pálinkát, amelyet mindezek alapján szinte magától értetődően neveznek evangélikus pálinkának. Ellentétben a katolikus pálinkával, amelyet főleg a tartomány déli részén élő katolikus többség készít az általuk termesztett barackból, szilvából és cseresznyéből. Az evangélikus és katolikus pálinkát aztán alapanyagként föl lehet használni a különböző, egyáltalán nem hétköznapi likőrök elkészítéséhez, amelyek – szigorúan mértékletesen alkalmazva – gyógyhatását bárki megtapasztalhatja. Azt viszont kijelenthetem, hogy az ökumenikus mozgalom nem érte el a pálinkafelhasználást, a likőrkészítést, ugyanis nem szerepel a könyvben olyan recept, amelyhez mindkét fajta pálinka kellene…

Persze nem kell Németországig mennünk ahhoz, hogy evangélikus vagy katolikus pálinkát lássunk, esetleg ízleljünk. Elég, ha Pannonhalmára vagy a tihanyi apátságba látogatunk, és megvásároljuk a saját készítésű gyomorkeserűiket, amelyek szintén sokféle gyógynövény hatóanyagait tartalmazzák, és régi, híres receptek alapján készülnek. Az evangélikus likőr vagy pálinka felkutatása nehezebb feladat, mert azt nem gyártják olyan szervezett módon, mint a katolikus nedűket. De aki ismeri, annak eszébe jut egy kis falu az Erdőháton, Kölcse, annak is az evangélikus gyülekezete s nemrég nyugdíjba ment lelkésze, Labossa László.

Laci bácsi évtizedeken át gondozta a Túr-parti parókia udvarán és kertjében a maga ültette almafákat és néhány körtefáját, s termésük egy részéből minden évben megfőzette a maga „evangélikus” pálinkáját. Jó fizetőeszköz az egy szegény vidék nem túl gazdag papja kezében… Pincéjében több évtizede érlelt, különleges, nemes pálinkák sorakoztak, várva egy-egy nagyszabású családi ünnepen való megkóstoltatásukra. Némelyik igazán jó alapanyaga lenne például a pitypanglikőrnek, amely alkalmas a szervezet általános erősítésére, vértisztításra, méregtelenítésre, étvágyjavításra, vérszegénység ellen. Az arra járó érdeklődők, mint Pannonhalmán vagy Tihanyban a gyomorkeserűket, megvásárolhatták volna a Túr-parti evangélikus gyógylikőröket. Laci bácsi nyugdíjba ment, de szeretett fái talán megmaradhatnak ott, a parókia udvarán…

S ha pálinka, akkor meg kell említenünk Balázs Gézát, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezető professzorát, aki több évtizedig kutatta a magyar pálinka és pálinkafőzés kultúrtörténetét. E témában írott könyve nagyon érdekes olvasmány még a pálinkát nem kedvelők számára is. Ebben olvashatjuk az alábbi gondolatot: „A könyv forradalmával gyakorlatilag párhuzamosan bukkan föl az alkohol forradalma. Az előbbi az információ második forradalmát jelenti, a másik talán épp az információkkal felgyorsított társadalmi fejlődéstől való megrettenést, a visszahúzódást, a kiterjedő és szétzilálódó, a hagyományokat összekuszáló világtól való menekülést.”

Persze nem gondolom, hogy például a pitypanglikőr készítése vagy éppen alkalmankénti kortyolgatása menekülés lenne a posztmodern kor zűrzavarától, de mindenképpen egy több évszázados jó hagyománynak – a gyógynövények ismeretének és gyógyításban való felhasználásuknak – az ápolása, őrzése, amelyet egykor éppen a kolostorok alakítottak és fejlesztettek igen magas fokra.

Sánta Anikó

::Nyomtatható változat::