Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Igen, én is valami olyasmire gondoltam e megnevezés olvastán, mint a kedves olvasó, midõn megakadt a szeme a fenti címen. Hogy nemcsak valami pálinkagõzös képzelgés, hanem valóban létezik evangélikus pálinka, azt az alábbiakban kívánom bizonyítani – de kezdjük az elejénél!

Nemrég egy kiváló könyvesboltban lapozgattam különféle könyveket, amikor megláttam egy nagyon szép kiállítású kötetet, amelynek címe Pálinkák és likõrök volt. És bár nem szeretem a pálinkát, „a szagát se állom”, mondta egykor nagyanyám, s én teljes mértékben egyetértek vele – elhiszi ezt még nekem valaki?! –, nagyon érdekes információkra bukkantam e könyvben. A sokféle, különleges gyümölcsbõl készült pálinka csak a fantáziámat ragadta meg, de a gyógynövénytartalmú, gyógyhatású likõrök már az érdeklõdésemet is felkeltették. Hiszen köztudott, hogy az alkohol – így egy jó minõségû párlat, pálinka is – kiváló oldószere a gyógynövények hatóanyagainak. Gondoljunk csak a híres svédkeserûre, amely huszonnégyféle gyógynövény hatóanyagát tartalmazza – naná, hogy alkoholban oldva!

Az említett könyvben a számtalan gyógynövénytartalmú, gyógyhatású likõr receptje közül épp a pitypanglikõrét tanulmányoztam, amikor megakadt a szemem a hozzávalók között az „evangélikus pálinkán”. Az örök dialektika jegyében azon kezdtem dühösen morfondírozni, hogy vajon mit fordítottak ennyire félre, mert ugye az teljesen elképzelhetetlen, hogy a pálinka evangélikus legyen, akkor pedig csak arról lehet szó, hogy a dilettáns fordító valamit nagyon, de nagyon félreértett. De mit?

Hosszas töprengés után azonban arra jutottam, hogy semmit sem lehet evangélikusnak magyarítani, ami nem az, vagy ne lenne legalább egy kicsit köze hozzá. Akkor máshol kell keresni a megoldást, láttam be, s csakhamar megleltem a rejtély kulcsát a kötet elején, az alapanyagokról szóló fejezetben. A könyv Németországban íródott, Baden-Württenberg tartományban, amelynek északi részén fõleg evangélikusok élnek. Õk fõleg almát és körtét termesztenek, s ebbõl logikusan következik, hogy ezekbõl a gyümölcsökbõl fõzik a pálinkát, amelyet mindezek alapján szinte magától értetõdõen neveznek evangélikus pálinkának. Ellentétben a katolikus pálinkával, amelyet fõleg a tartomány déli részén élõ katolikus többség készít az általuk termesztett barackból, szilvából és cseresznyébõl. Az evangélikus és katolikus pálinkát aztán alapanyagként föl lehet használni a különbözõ, egyáltalán nem hétköznapi likõrök elkészítéséhez, amelyek – szigorúan mértékletesen alkalmazva – gyógyhatását bárki megtapasztalhatja. Azt viszont kijelenthetem, hogy az ökumenikus mozgalom nem érte el a pálinkafelhasználást, a likõrkészítést, ugyanis nem szerepel a könyvben olyan recept, amelyhez mindkét fajta pálinka kellene…

Persze nem kell Németországig mennünk ahhoz, hogy evangélikus vagy katolikus pálinkát lássunk, esetleg ízleljünk. Elég, ha Pannonhalmára vagy a tihanyi apátságba látogatunk, és megvásároljuk a saját készítésû gyomorkeserûiket, amelyek szintén sokféle gyógynövény hatóanyagait tartalmazzák, és régi, híres receptek alapján készülnek. Az evangélikus likõr vagy pálinka felkutatása nehezebb feladat, mert azt nem gyártják olyan szervezett módon, mint a katolikus nedûket. De aki ismeri, annak eszébe jut egy kis falu az Erdõháton, Kölcse, annak is az evangélikus gyülekezete s nemrég nyugdíjba ment lelkésze, Labossa László.

Laci bácsi évtizedeken át gondozta a Túr-parti parókia udvarán és kertjében a maga ültette almafákat és néhány körtefáját, s termésük egy részébõl minden évben megfõzette a maga „evangélikus” pálinkáját. Jó fizetõeszköz az egy szegény vidék nem túl gazdag papja kezében… Pincéjében több évtizede érlelt, különleges, nemes pálinkák sorakoztak, várva egy-egy nagyszabású családi ünnepen való megkóstoltatásukra. Némelyik igazán jó alapanyaga lenne például a pitypanglikõrnek, amely alkalmas a szervezet általános erõsítésére, vértisztításra, méregtelenítésre, étvágyjavításra, vérszegénység ellen. Az arra járó érdeklõdõk, mint Pannonhalmán vagy Tihanyban a gyomorkeserûket, megvásárolhatták volna a Túr-parti evangélikus gyógylikõröket. Laci bácsi nyugdíjba ment, de szeretett fái talán megmaradhatnak ott, a parókia udvarán…

S ha pálinka, akkor meg kell említenünk Balázs Gézát, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezetõ professzorát, aki több évtizedig kutatta a magyar pálinka és pálinkafõzés kultúrtörténetét. E témában írott könyve nagyon érdekes olvasmány még a pálinkát nem kedvelõk számára is. Ebben olvashatjuk az alábbi gondolatot: „A könyv forradalmával gyakorlatilag párhuzamosan bukkan föl az alkohol forradalma. Az elõbbi az információ második forradalmát jelenti, a másik talán épp az információkkal felgyorsított társadalmi fejlõdéstõl való megrettenést, a visszahúzódást, a kiterjedõ és szétzilálódó, a hagyományokat összekuszáló világtól való menekülést.”

Persze nem gondolom, hogy például a pitypanglikõr készítése vagy éppen alkalmankénti kortyolgatása menekülés lenne a posztmodern kor zûrzavarától, de mindenképpen egy több évszázados jó hagyománynak – a gyógynövények ismeretének és gyógyításban való felhasználásuknak – az ápolása, õrzése, amelyet egykor éppen a kolostorok alakítottak és fejlesztettek igen magas fokra.

Sánta Anikó

::Nyomtatható változat::