evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Napjainkban mintha erősödne az egyházzal és a hívőkkel szembeni ellenszenv. Mintha, mert nem biztos, hogy nagyobb az ellenszenv, mint mindig is volt, csak most felszínre került.

A sokat emlegetett negyven év alatt dicsőség volt egyházellenesnek lenni. Aztán hirtelen mintha eltűntek volna az ellenzők. Mintha, mert nem tűntek el, csak éppen a felszín változott. A Szentírás tanúsága szerint az egyház, a hívők mindig kisebbségben vannak, még ha a látszat mást is mutat.

Az egyháztagok közül sokan panaszkodnak, tiltakoznak, féltik az egyház életét, jövőjét, pedig örülnünk kellene. Az egyházra a legnagyobb veszély a közömbösség. Örülnünk kellene az ellenszélnek, mert az talán elfújja közülünk a közömbösséget és a kényelmet, és tudatosítja bennünk, hogy ha egyházat akarunk, akkor nekünk kell tennünk valamit – sokkal többet, mint amennyit szoktunk tenni, mert azt nem várhatjuk el, hogy a Heródesek és Pilátusok támogassák az egyházat, és járjanak el az istentiszteletekre helyettünk.

Sokszor hallani, hogy a kereszténység helyzete ma egyre inkább hasonlít ahhoz, amilyen az első századokban volt. Lehetséges, szeretnénk is annak a kornak az erejét, az élő hitet, de nem akarjuk vállalni a másik felét, a megvetést, a gúnyt, talán az üldözést. Méltatlankodunk, emberi jogokra hivatkozunk, pedig Jézus azt mondja: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket…” (Mt 5,11)

Szilas Attila (Győr)

::Nyomtatható változat::