Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Eszme + csere. Érdemes a szót kimondani. Emberek fognak megjelenni a szemünk előtt, akik fontos, mindegyiküket érintő témában megosztják egymással a gondolataikat. Eszme + csere. Bizonyos nyugalmat áraszt a szó. Valószínűleg végig fogják hallgatni az én mondandómat is. Nem fojtják belém a szót. Sőt figyelni is fognak rám, mint ahogy én is őrájuk, hiszen azért találkoztunk, hogy kicseréljük a gondolatainkat. Nem azért, hogy egy lesöpörje vagy erőszakkal a saját nézetére térítse a többit. Eszmecsere. A résztvevők azt gondolják, gazdagodhatnak a többiek gondolatai, eszméi által, és ők is gazdagíthatják a többieket.

Fontos ez a szó és a gondolkodásmód, amelyet kifejez. Fontos, mert általában nincs türelmünk meghallgatni egymást. Nem feltételezzük a másikról, hogy bármi hasznosat mondhat nekünk. Nem is érdekel minket, hogy mit gondol; a személye és a hovatartozása már eldönti: semmi közünk egymáshoz. Vajon miért felejtettünk el eszmét cserélni még az egyházban is? A miénkben is. Miért halljuk a másik szavai mögött a saját rejtett előfeltételezésünket? Biztos, hogy igazunk van? Nem kellene eszmecserét tanulnunk? Nyugodtan, jóízűen, de legfőképpen egymásról jót feltételezve.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékén működik egy kutatócsoport. A léte önmagában is érdekes, mivel tagjai a Magyar Tudományos Akadémia és az EHE közös munkacsoportját alkotják. Ilyen együttműködés azért nem egészen hétköznapi dolog. Jó érzéssel töltheti el az embert. A munkaterületük is érdeklődésre tarthat számot, mert elsősorban szociáletikai kérdésekkel foglalkoznak, vagyis olyan témákkal, amelyekben sokszor és joggal várjuk, hogy egyházunk állást foglaljon. Protestáns hagyományainknak kevéssé felel meg a szinte kötelező, kinyilatkoztatásszerű állásfoglalás, joggal várhatjuk viszont egyházunktól, hogy segítsen társadalmi kérdésekben gondolkodni. Mutasson rá tipikusan keresztény megközelítésekre, és adjon szellemi muníciót olyan társadalmi problémákkal kapcsolatban, amelyek között a mindennapjaink telnek.

Az Eszmecsere kötetek első tagjaként jelent meg egy kis kötet, amelyben az erőszak témakörében segít gondolkodni az MTA–EHE-kutatócsoport. A téma aktualitását egyáltalán nem szükséges bizonyítanunk, hiszen a közlekedéstől a tömegkommunikáción át a családi otthonokig át- meg átjárja az életünket. A kötet a legkülönfélébb nézőpontokból vizsgálja az erőszak kérdését. Hogyan tudjuk jó célra fordítani a bennünk rejlő erőszak erejét? – ezt kérdezi a pszichológus. Mit tud mondani az erőszakról a kereszténység, amelynek Istene úgy győzte le a halált, hogy erőszak áldozatává vált? – ezen a gondolkodik a teológus. Ezután speciális területekre kalauzol a könyv: az egyháztörténet egy olyan korszakába, amely bővelkedik az erőszak minden formájában az exkommunikációtól – azaz az egyházból való kiközösítéstől – a fegyveres erőszakig. Hogyan foglalkozzunk a nevelés összefüggésében, a hitoktatásban az erőszakkal? – ez a következő nézőpont. Majd egy rendőr tábornok ír arról, hogy miként válnak erőszak áldozatává az időskorúak. Végül az erőszakmentes magatartás lehetőségén gondolkodik a könyv.

Érdekes összeállítást tartalmaz a kötet második fele: különféle egyházi, ökumenikus szervezetek nyilatkozatait közli az erőszak témájáról.

Kezünkben van tehát egy könyv, amely mai egyéni és társadalmi életünk egy fontos kérdését világítja meg keresztény szemszögből. Aki fél óra alatt minden szellemi erőfeszítés nélkül kezébe akarja ragadni a valamennyi helyzetre érvényes keresztény receptet az agresszió összefüggésében, annak nem ajánlom ezt a kötetet. Jó szívvel ajánlom viszont mindenkinek, aki szeretné keresztény módon mérlegelni, mit is jelent az a tény, hogy akár áldozatként, akár elkövetőként nap mint nap találkozunk az erőszak megnyilvánulásaival. Kiemelten és jó szívvel hívom fel erre a könyvre olyan gyülekezeti közösségek figyelmét, amelyekben folyik eszmecsere keresztény életünk aktuális kérdéseiről, vagy amelyek szeretnének elindítani ebben a témában asztali beszélgetéseket. Eszmecsere részesévé válni jó, és bármikor bele lehet kapcsolódni.

Szabóné Mátrai Marianna

::Nyomtatható változat::