Liturgikus sarok

Vegyük kézbe a Liturgikus könyvet 5.

Hozzászólás a cikkhez

Zaklatott korunkban, amikor a lelkész szórványból szórványba rohan, vagy a nagyvárosi hajsza közepette igyekszik helytállni, nem mindegy, hogyan kezdődik az istentisztelet. Az új Liturgikus könyv gazdag szöveggyűjteményt kínál a szolgálat előtti és utáni imádság céljára. Természetes, hogy a kötetlen imádság is nagyszerű lehetőség, mégis vannak olyan helyzetek, amikor szükségünk van segítségre, példára, mintára. Külön nagy ajándék, ha a szolgálattevők együtt hangolódnak rá a közös feladatra, s ennek jó rendjéhez rendelkezésükre áll egy végiggondolt, Isten népének gyakorlatából ismert, bevált imádságkincs.

Nem könnyű a lelkész és a többi szolgálattevő helyzete. Az istentisztelet előtti percekben sokan keresik, megszólítják őket, talán rendezkedniük, ellenőrizniük is kell a templomban ezt-azt. Jó lenne, ha Isten szolgái és a gyülekezet közösen tudnák megteremteni azt a néhány percnyi csöndet, amely azután az istentiszteleten sokszorosan „megtérül” azáltal, hogy a szolgálat koncentráltan, elmélyülten zajlik.

Szolgálattevők, tegyünk félre minden ilyenkor zavaró tényezőt (ezt jó szervezéssel, a testvérek segítségével, bizonyos körülmények létrehozásával meg lehet valósítani)! A gyülekezeti tagokat arra kérjük, hogy az istentisztelet előtt engedjék „félrevonulni” a lelkészeket annak érdekében, hogy az adni készülő ne legyen szétszórt, a szolgálat ne legyen nyugtalan, és az izgalom a szent izgalmat, ne pedig a zaklatottság, a rendezetlenség izgalmát jelentse! A liturgus és az igehirdető szolgálata magasfeszültséget jelent. A szent Isten akar megszólalni rajtuk keresztül, s ehhez szükséges a szolgálat előtti „átállás”. Ahhoz pedig idő, csend és nyugalom kell. A csend nem üres csend, a nyugalom nem egyszerűen zavartalanság.

A Liturgikus könyv 1. fejezete (21. o.) tartalmazza ezeket az imádságokat. Ezt a fejezetet több alpontra osztottuk. Az első a sekrestyébe, illetve az előkészület helyére való érkezés utáni imádságokat tartalmazza. Ez egy zsoltárválogatás. A bevezető mondat megadja az Isten-dicséret alaphangját: „Tied a dicséret, a magasztalás és áldás örökké. Ámen.” Ezután következik a 84. zsoltár, amelynek antifónája (keretverse) az 5. vers: „Boldogok, akik házadban laknak, dicsérhetnek téged szüntelen.” (A fejezet végi példatár jó néhány zsoltárválogatást kínál.)

A második alpont A Liturgikus könyv és a Biblia könyvjelzőinek ellenőrzése, az elhangzó igék átgondolása címet viseli. A bibliai szakaszok és a liturgikus szövegek már a hét folyamán a szolgálattevők elé kerülnek olvasás, felkészülés céljából. Az istentisztelet jó rendjéhez tartozik, hogy a liturgus nem az oltár előtt lapozgat és keresgél a könyvekben, hanem egy mozdulattal kinyitja őket ott, ahol a felolvasandó rész található. S ha nem akar „beletemetkezni” a könyvbe, ha valóban meg akarja hirdetni a szent szavakat, nem pedig olvasásízűen szeretné betűzni, akkor szükséges alaposan ismernie őket. E folyamat végén hangozhat az úgynevezett sekrestyeimádság. Erre is három példa szerepel – természetesen a legismertebb is, Luther sekrestyeimádsága. (Egy későbbi cikkben külön foglalkozunk vele.)

A harmadik alpont alá tartozó imádságok a liturgikus öltözék felöltésekor hangozhatnak el. Ha azt akarjuk, hogy a Luther-kabát, a stóla vagy néhol az alba ne formális, jelentéktelen-jelentéstelen viselet legyen, akkor jó újra meg újra tudatosítani magunkban, hogy mit is jelképeznek, mi a funkciójuk. Ebben segítenek a rövid – részben zsoltárokból való – imádságok.

Külön alpont tartalmazza a közösségben mondott könyörgést. Ez tulajdonképpen egy kis előkészítő liturgia imádságokkal, zsoltárral, könyörgésekkel, amelyeket együtt is, felváltva is mondhat a szolgálatra készülők köre. Felcsendül bennük a bűnbánat, a méltatlanság hangja, ugyanakkor Isten szolgálatra indító kegyelmének öröme és felelőssége is.

A szolgálat előtti imádságok utolsó része a Beharangozáskor címet viseli. A hol latinul, hol pedig anyanyelvünkön szereplő imádság álljon itt a Liturgikus sarok olvasói előtt, mint amely az egész előkészület lényegét összefoglalja: „Jöjj, teremtő Szentlélek, / pásztorold a pásztort, / vezesd a vezetőt, / adj az adni készülőnek, / szólj a megszólalóhoz, / áraszd ki Lelkedet, / és élet támad, és megújítod a föld színét.”

A példatár is tartalmaz istentisztelet előtti imádságokat. A szolgálat utáni imádságok gyűjteményére jövő héten figyelünk.

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::