Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Egyszerre akár negyven Bibliából is olvashatna Mucsi András. A békési Farkas Gyula Közoktatási Intézmény fiatal református tanára nem tudatosan gyűjtötte össze a Szentírásokat, inkább nyelvi és történelmi érdeklődésének eredménye a kollekció. Szeretné, ha középiskolás tanítványai is kezükbe vennék a könyvek könyvét.

– Melyik volt élete első Bibliája?

– Kisiskoláskoromban kaptam a szüleimtől egy képes Bibliát, ezt tekinthetjük gyűjteményem első darabjának, bár nem szerettem és ritkán forgattam. A csak szöveget tartalmazók közül az első a Károli-fordítású Újszövetség volt, amit a Nemzetközi Gedeon Társaság adott ki. Ennek a nyelvezetét nehéznek találtam. 1997-ben konfirmáltam, akkor kaptam egy magyarázatos Bibliát, de sokáig azt sem olvastam, mert nem értettem a magyarázatokat. Igaza lehet Luthernek, hogy a Szentírást egy kisgyermek is képes olvasni, de a megértéséhez, magyarázataihoz már egyfajta érettségre van szükség. Kicsivel később kaptam egy töredéket abból a Károli-féle Újszövetségből, amelyet Ravasz László átdolgozott. Ezt már jobban értettem és gimnazistaként mindennap magammal vittem az iskolába. Végül 2001 karácsonyán vettem magamnak egy új fordítású teljes Szentírást, azóta azt használom.

– Egyetért-e azzal, hogy keresztényként előbb az Újszövetséget érdemes megismernünk?

– Körülbelül öt-hat éve foglalkozom behatóbban az Ószövetséggel. Korábban szinte kizárólag az Újszövetséget olvastam, mert azt könnyebben tudtam értelmezni. Az Ószövetséget Krisztus-centrikusan kell olvasni. Abból is azt érthetjük meg, hogy Isten szeret minket, szövetséget köt velünk; ennek a szövetségnek a közvetítője Jézus Krisztus. Az Ószövetség ismerete teljessé teszi a bibliaismeretünket. Tanulságos történeteket olvashatunk, mert a Biblia fájdalmasan őszinte könyv, megmutatja az emberek gyengeségeit, de erősségeit is.

– A történelem iránti érdeklődése játszott-e szerepet abban, hogy egy átlagos keresztény fiatalhoz képest közelebbről ismeri a Bibliát, különösen az Ószövetséget?

– Teológiailag érdekel, ami a Szentírásban áll, nem elsősorban kortörténeti szempontból. A németnyelv-tudásom segített abban, hogy az Ószövetséggel kapcsolatos teológiai szakirodalmat is olvashassak. Fokozatosan érdekelni kezdtek a Biblia eredeti nyelvei, tanultam hébert és latint is, egyedül az újszövetségi göröggel nem foglalkoztam még eddig.

– Szép lassan gyarapodni kezdett a gyűjtemény…

– Nem volt ebben tudatosság. Belebotlottam egy-egy új fordításba, és megvásároltam. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy kétpolcnyi gyűlt már össze; az interjú kedvéért összeszámoltam: negyvenegy kötet… Van több különböző német fordításom – érdemes egymás mellé tenni a Luther-féle veretesebb irodalmi nyelvezetű Írást például a mai liberális-feminista fordítással –, görög, latin, héber, angol, francia, holland és persze többféle magyar. Van, hogy négy-ötféle fordítást is összevetek eltérő nyelveken egy-egy szakasznál, hogy megnézzem, hogyan fogták meg a szöveg lényegét.

– Van-e kedvenc könyve, fejezete vagy igeverse?

– Az Apostolok cselekedeteit nagyon szeretem, mert rendkívül izgalmas eseménysort mesél el, és megmutatja, hogy néhány évtized alatt hogyan tudott elterjedni az evangélium – nem az emberek, hanem Isten erejéből. Ez tanulságos a mi korunkra nézve. Úgy érzem, az a lelkület hiányzik belőlünk, mai keresztényekből, ami az apostolokban még megvolt. Emellett mostanában a Genezis első tizenegy fejezetét tanulmányozom eredetiben, héberül, próbálom feltárni a szövegstruktúrát, vagy inkább úgy mondom, az írók gondolkodásmódját.

– Egy napon sem maradhat el a bibliaolvasás?

– Természetesen nem. Reggelente elolvasom a református kalauz és az evangélikus Útmutató verseit, esténként pedig a kijelölt hosszabb szakaszokat és még azt, amivel éppen foglalkozom.

– Keresztény tanárként egy világi iskolában tudja-e, akarja-e megélni a hitét?

– Nyelvtanárként annyiban kedvező helyzetben vagyok, hogy akiben érdeklődést látok, azt megajándékozom egy háromnyelvű Újszövetséggel, aztán ilyenkor gyakran beszélgetés alakul ki. Mindig is úgy tartottam, hogy a tanári munka túlmegy a tananyag ismertetésén, hiszen szükségszerűen felszínre kerülnek olyan témák, jelenségek, amelyekkel kapcsolatban képviselnünk kell hitünket. Mivel a tizenévesek értékrendje éppen formálódóban van, szükséges, hogy megjelenjen az általunk képviselt igazság.

– Emlékezve a saját kezdeti nehézségeire, a „kezdő” bibliaolvasóknak az új fordítású Írást ajánlja?

– Véleményem szerint az újabb, modern fordításokat kellene használni az egyházi szolgálatban és az egyéni bibliaolvasás alkalmával is. Károli Gáspár magyar nyelve a múlté, nem a mai emberé, bár roppant szöveghű. Vannak mostanában újabb kezdeményezések, megjelentek úgynevezett „egyszerű nyelvű” fordítások. Ezeknél arra kell figyelni, hogy a felekezeti álláspontokat ne csempésszék bele, ilyen például az, hogy „Szentlélek” vagy „Szent Szellem” szerepel-e a szövegben. Egy-egy fordítás – bármilyen szövegről van is szó – egyfajta interpretálás, szövegmagyarázat, és az adott korra is utal. Elég csak megemlítenem a német „feminista” Bibliát, amely a modern és liberális teológiai irányzatot tükrözi, és úgymond „női képekben” beszél Istenről. Ezzel nyilvánvalón nem értek egyet.

– Mit vár a Biblia éve elnevezésű kezdeményezéstől?

– Talán a protestáns egyházak is rádöbbennek, és a katolikus is, hogy kegyességi életükben fontosabb helyet kell elfoglalnia a Szentírásnak. Jobban vissza kell nyúlniuk a forráshoz. Főleg a katolikus testvérektől várom, hogy felismerjék, mennyire fontos a Biblia személyes tanulmányozása.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::