Evangélikusok

KITEKINTÉS

Hozzászólás a cikkhez

Érdekes életúttal ajándékozta meg a Mindenható a Srí Lankáról érkezett fiatal hölgyet. A békés családi otthonban eltöltött gyermekéveket két év nagy-britanniai tanulás és közgazdász-szociológus diploma követte. Hazatérése után – 2000-ben – elindult egy televíziós tehetségkutató versenyen, majd gyönyörű énekhangjának és tehetségének köszönhetően meg is nyerte. Az egzotikus szépségű, művelt lány biztosnak látszó karrierje azonban egy kis idő múlva megtorpant, mert – részben a szigorú társadalmi konvenciók alóli legalább ideiglenes kibújás érdekében – felkerekedett, és Magyarországra utazott. Aligha kétséges, hogy lassan lejáró tartózkodási engedélyét meg kívánja hosszabbítani… Budapesten beszélgettem vele tolmács segítségével.

– Kérem, mutassa be a családját.

– Srí Lankán a szüleimmel éltem, ahogy ez szokás, hiszen nálunk addig, amíg meg nem házasodik, az embernek a szüleivel kell laknia. Édesanyám családi tanácsadó, családok gondozásában vesz részt, édesapám pedig anglikán lelkész, a püspök alatti négy egyházi vezető közül az egyik, Colombo terület elöljárója. (A mi fogalmaink szerint esperes. – Gy. G.) Egyházi gimnáziumba jártam, keresztény nevelést kaptam, s aktívan részt vettem a gyülekezeti életben. Egy testvérem van.

– Srí Lanka nagyobbrészt buddhista ország. Nem jelentett problémát vállalt kereszténységük, aktív hitéletük?

– Országunkban több vallás van jelen. A meghatározó valóban a buddhizmus, de vannak mozlimok és keresztények is. Az alapvetően multikulturális társadalom azonban jól kezeli ezt a különbözőséget, nincsenek feszültségek a vallások között. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének szélsőséges csoportok, amelyek sajnos, ha teret kapnak rá, társadalmi válságot igyekeznek előidézni.

– Biztos családi háttérből érkezett, békés otthona van, tanult, világot látott. A külső szemlélőnek úgy tűnik, szép karrier előtt állt. Miért nem ezt választotta? Mi motiválta, hogy Magyarországra jöjjön, és miként került ide?

– A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Srí Lankán dolgozó munkatársán keresztül kerültem kapcsolatba Magyarországgal. Annak, hogy végül is ideutaztam, kettős oka van. Egyrészt a barátomat szeretném jobban megismerni, másrészt szerettem volna eljönni egy időre Srí Lankáról. Úgy gondolom, az ember életében kell lennie egy olyan időszaknak, amikor elhagyva megszokott környezetét felfedezi magának a világot, amikor befelé fordulva, jobban megismerheti önmagát. Nálam ez most köszöntött be. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a Srí Lankán élő társadalmi szokások erős korlátokat emelnek egy fiatal, egyedülálló lány karrierje elé.

– Nem talált olyan területet, ahol szükség van Önre?

– De igen. Nagyon sok olyan terület van, ahol tevékenykedhetnék, sok olyan feladat van, amelynek megoldásán dolgozhatnék. Hogy csak egy példát említsek: a szegénység felszámolása. Azonban mint mondtam, most fontosabb volt, hogy „egy kis szünetet adjak magamnak”.

– Beigazolódtak a reményei?

– Pozitívak a benyomásaim, de még nem vagyok itt olyan régóta, hogy erről egyértelműen nyilatkozhassak.

– Sikerül-e keresztényként megélnie az itt töltött időszakot?

– Nyitott vagyok a világra, és a barátom segítségével ismerkedem az itteni keresztény – és a hétköznapi – élettel. Egyszer már ellátogattunk az ő gyülekezetébe, s részt vettünk istentiszteleten is, de az ilyen ismerkedésnek korlátot szab, hogy nem beszélem az Önök nyelvét. Mindezek ellenére szeretnék bekapcsolódni az egyházi életbe.

Srí Lankán hitéleti szempontból nagyon sok kötöttséget kellett elviselni, elvárt szerepeknek megfelelni – nekem mint lelkész gyermekének meg különösképpen. Ezért most lehetőségként élem meg, hogy a saját magam módján találjam meg Istent. Úgy érzem, sokkal szabadabb a kapcsolatom a Teremtővel az otthoni kötöttségek nélkül. Ez megtapasztalás, és inkább az embereken, a természeten keresztül valósul meg, nem egyházi szervezet által. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egyház- vagy gyülekezetelhagyó lennék; egyszerűen csak annyit, hogy most a belső felfedezés, a belső béke megteremtése felé fordultam.

– Nem hiányzik a család, az otthoni közeg?

– Nagyon más itt az élet, mint Srí Lankán, s természetes, hogy hiányoznak a hozzátartozóim. Minden lehetséges módom tartom velük a kapcsolatot, amikor csak lehetséges, beszélünk. Ők is tudják, hogy egyszer majd vissza fogok térni.

– Mik a további tervei?

– Számos tervem van. Egyrészt szeretnék megtanulni magyarul. Másrészt az én életemben nagyon fontos a kreativitás, a művészetekkel való kapcsolat. Muzikális családból származom, én is zenélek, énekelek. Ebben már sikereket is elértem, amikor megnyertem egy országos versenyt. Ezt azonban némi kétség övezte, nem voltam, nem vagyok biztos benne, hogy nekem mint lelkész gyermekének szabad-e, lehet-e, illik-e részt vennem egy olyan vetélkedőn, amelyet egy kereskedelmi televízió szervezett. A verseny után azonban két zenekarban is elkezdtem énekelni. Az egyik gospel-, a másik pedig világi könnyűzenét játszott. Szeretnék a továbbiakban is komolyan foglalkozni a zenével, énekléssel. Amikor énekelek, úgy érzem, az országomat, a kultúránkat is képviselem. Igaz, otthon számos problémával küzdünk, de azért sok területen béke van, s Srí Lanka gyönyörű ország, ahová mindig mindenkit szívesen várunk.

Gyarmati Gábor

::Nyomtatható változat::