Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Különleges könyvet tart kezében e sorok írója. Ízléses borítójáról az ifjú Zulauf Henrik, a soproni teológiai fakultás egykori hallgatója tekint reá. Szép arcvonású, meleg tekintetű fiatalember, magas homloka mögött értelem és tehetség rejtőzik.

Különleges a könyv azért is, mert minden során átsüt a szerző hálás szeretete egykori, őt az evangélium szolgálatába indító, bölcs és imádkozó lelkipásztora iránt. Mennyi tapintat, a fiatal, pályára induló belső tusakodását figyelemmel kísérő lelkészi odafigyelés olvasható ki e sorokból!

Különleges azért is, mert Zulauf Henrik élete egybefonódott a Fébé életével és szolgálatával; ezt éppen az jelzi a legmeghökkentőbben, hogy a diakonisszaközösség kényszerű megszüntetésével és állami felszámolásával addigi igazgató lelkészét is nyugdíjba helyezik, mindössze ötvennyolc évesen. Egy velejéig embertelen társadalmi rendszer önkényének az áldozatai lesznek, vezető és a reá bízott vezetettek egyaránt. Vétkük a puszta létük. Sorsuk a teljes megaláztatás és kiszolgáltatottság.

Különleges ez a könyv azért is, mert minden sorából sugárzik az evangélium szolgálatának öröme az egyéni elhivatottság és közösségi sorsvállalás egymást követő történéseiben. Ezt legszemléletesebben éppen Zulauf Henrik életében látjuk.

Ki volt ő? Érdemes felidézni alakját, hiszen a mai olvasó talán a nevével is most találkozik először.

1893-ban született a Tolna megyei Majoson. Szülei gazdálkodó emberek voltak. Bonyhádi gimnáziumi tanulmányai után Sopronban mélyült el a teológia tudományában. 1916-ban szentelték lelkésszé. Három szemesztert tanult Lipcsében a teológiai és filozófiai karon. 1922-től kalaznói (Tolna megye) lelkész kilenc éven át. Első feleségével 1920-ban kötött házasságot rövid hrasztováci lelkészsége idején. 1929-ben özvegységre jutott négy kicsi gyermekével.

A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület hívta meg lelkészének 1931-ben. Egy év múlva újra megnősült, s ebből a házasságból öt szép gyermeke született. A Fébével összeforrt húszévnyi szolgálata után kényszerű helyzetében nyugdíjba vonult. 1956-ban hatvanhárom évesen hívta haza az egyház Ura.

Zulauf Henrik, akit püspöke tudományos pályára szánt, közkedvelt igehirdető, mélyen lutheri gondolkodású teológus és egyidejűleg az evangélizáció elhivatott munkása volt. Szolgálati ideje alatt a Fébé fellendült, munkaágai terebélyesedtek. Az egyesület szociális tevékenysége, kórházban végzett szolgálata országosan ismert, több árvaházat tart fenn. Vagyona gyarapodásával egyre több testifogyatékos-otthont, idős nők intézményét, leányinternátust, leány- és fiúotthont, keresztény szállót (hospitz) működtet. A háború utáni években csecsemő- és gyermekotthont létesít, nyomdája működik. Mind e mögött a szervező és a lelki motor Zulauf Henrik. Elesetteket, nehéz sorsúakat felkaroló szociális érzékenysége, az evangéliumi hitből következő krisztusi szeretet megélése a legjellemzőbb személyi ajándékai, amelyeket a Teremtőtől kapott. Emellett a konferenciák egész sora, a rendszeres lelki alkalmak szolgálatának az útjelzői.

Különleges ez a könyv, mert minden során átsüt szerzőjének személyes elkötelezettsége, és az események ismertetését átszövi a történelmi hitelesség igénye. Jó szívvel ajánlom olvasásra!

Zoltán László: Zulauf Henrik élete és munkássága. Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület, Budapest, 2007. Ármegjelölés nélkül.

Szebik Imre

::Nyomtatható változat::