Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Elötérben Ján Midriak és Fabiny Tamás, háttérben Janusz Jagucki és Stanislav Pietak

A diplomácia és a politika nyelvében megszokott fordulatnak számít a „visegrádi négyek” szószerkezet. A szép múltra visszatekintő, majd a szocializmus idején háttérbe szorított, végül a 90-es években újra felelevenített együttműködési forma a sorsközösséget alkotó négy közép-európai államot, Lengyelországot, Szlovákiát, Csehországot és hazánkat fogja össze. Örvendetes, hogy legújabban mi, evangélikusok is jelentőséget tulajdonítunk az együttműködés e formájának.

Nekünk, magyaroknak különösen a szlovákokkal, a cseheknek pedig főleg a lengyelekkel van közös protestáns egyháztörténetük. A távolabbi és a közelebbi múltban ez nem mindig jelentett harmonikus együttműködést: bizony adtunk is, kaptunk is – elsősorban a nemzeteket megosztó nagypolitika hatására – sebeket. A legutóbbi időben azonban mintha minden fél felismerte volna, hogy „együttműködésre vagyunk ítélve”.

Hasonló örömök és gondok jellemzik evangélikus egyházainkat, az utóbbiak elsősorban a szórványhelyzetből és a szekularizáció káros hatásaiból adódnak. Egyaránt érvényes egyházainkra, hogy a gyülekezetek zöme a keményebb, majd a puha diktatúra idején is megőrizte életképességét, majd a rendszerváltozást követően számos új egyházi intézmény nyitotta meg kapuit.

A közös történelmi és egyházi múltat feltáró, valamint a jövőbeli együttműködést előkészítő négyes tanácskozásnak május 25–26-án a csehországi Sziléziai Evangélikus Egyház adott otthont. A lengyel határhoz közeli Ostrava eredetileg német evangélikus templomát zsúfolásig megtöltötte a gyülekezet. Igehirdetésemben a pünkösdkor beteljesedő prófécia mai érvényességéről szólhattam: „…véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak.” (Jóel 3,1) Nagy örömömre szolgált, hogy magyarul prédikálhattam, és szavaimat dr. Mohr Gedeon, a gyülekezet presbitere tolmácsolta cseh nyelven. (Ez a nagyszerű férfiú néhai Mohr Gedeon evangélikus lelkész fia, aki évtizedeken át a felvidéki Hosszúszó gyülekezetében szolgált.)

Az egyházi találkozó fesztiválszerűen folytatódott: a néhány éve még titkosszolgálati központul szolgáló ostravai vár szabadtéri színpadán egymást váltották a fúvósegyüttesek és az énekkarok, közben pedig bizonyságtételek és köszöntések hangzottak el. Örömömre egyszer csak magyar nyelven is megszólalt az ének: egy vendégként jelen lévő szlovákiai baptista kórus tett anyanyelven bizonyságot az Úrról.

A „visegrádi találkozó” igazán az istentisztelet és zenei találkozó másnapján Teschenben teljesedett ki. Ez a Monarchia idején is jelentős város a határon fekszik: nagyobb része Cieszyn néven Lengyelországhoz, kisebb fele Český Te¨ín néven Csehországhoz tartozik. Utóbbi helyen található a Sziléziai Evangélikus Egyház központja. A szép épületben megrendezett konferencián a kis egyház szinte valamennyi, szám szerint harminckét lelkésze részt vett. Az „evangélikus visegrádi négyek” egy-egy vezetője referátummal szolgált. A házigazda Stanislav Pietak egyháza missziói és diakóniai tevékenységéről szólt, Ján Midriak nyugalmazott szlovákiai püspök az egyházában az elmúlt években megtapasztalható nemzedékváltásról számolt be. Janusz Jagucki lengyel püspök arról vallott, miképpen lehet megmaradni evangélikus szigetként egy katolikus tengerben. Magam pedig a közép-európai összefogás fontosságáról szóltam, valamint – vendéglátóim felkérésére – egyházunk médiamunkáját mutattam be.

A négyes tanácskozás arról győzött meg minden résztvevőt, hogy e közép-európai együttműködésnek nemcsak szép múltja, hanem biztató jövője is van.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::