Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Szentháromság után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten bűnösöket hív – megtérésre. „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, / Jöjj a messze tájról, oh, jöjj haza!” (EKE-énekeskönyv 366) De Jézus talán legismertebb példázatában az apa mindkét elveszett fiát hívja az örömlakomára. A fiatalabb fia elé fut, nyakába borul; majd kimegy az idősebbhez, és így kérleli: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,31–32) Hagytuk-e már magunkat megtalálni, vagy mi még elrejtőzünk Isten elől, mint az első emberpár? De ha már „átölelt Isten nagy kegyelme / Méltatlanul, érdemtelen” (EÉ 327,1), akkor kérjük: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem.” (Zsolt 25,5; LK) És valljuk, „hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (1Tim 1,15)! A bűnösök barátja tanítványul hívja a vámszedő Lévit: „Kövess engem!” Indoka ez: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,27.32) Mózes közbenjáró imádsággal fordul Istenéhez: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2Móz 32,31–32a) Isten dicsőségét ragyogtatta fel Jézus, amikor szombaton gyógyvíz nélkül, csak a szavával tette egészségessé a harmincnyolc éve beteget; igéjével meg is kereste később a templomban: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” (Jn 5,14) Életet adó igéje által akarunk-e meggyógyulni?! Az eltévedt juh megkeresésének mintapéldázata után Krisztus nemcsak Pétert, de egész gyülekezetét felhatalmazta a kötésre és az oldásra: „Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” (Mt 18,18) „Ha akarsz valamit a felebarátod bűneivel, tartsd magadat Krisztus nemes, drága aranyszabályához: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négyszemközt. Jegyezd meg: ne másnak mondd el, hanem neki magának.” (Luther) Az áruló Júdás is három évig hallgatta a Mestert, mégsem hallotta meg bűnösöket hívó szavát; vétkét nem az Úrnak vallotta meg, hanem „a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment, és felakasztotta magát” (Mt 27,5). De aki meghallotta Isten hívó szavát, s hitt az Úr Jézusban, az már a teremtés, a megváltás és a megszentelés jogán Isten gyermeke, és Jézushoz tartozva a Lélek szerint él. Halld meg ezt a személyesen neked szóló örömüzenetet: „…az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (Róm 8,2) S miként mindkét fiú a születése jogán mindig is az apa gyermeke maradt, így az újjászületés kegyelmi ajándéka által téged és engem is „úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. / Igen, Atyám, mert így kedves előtted. / A lelkem békén, csendben rád vigyáz.” (EÉ 356,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::